Ami nálam kiverte a biztosítékot….

Kedves gyerekzsivajos anyukáim!

Egy szép nyári napon….. á nem… De azért mégis leírok egy történetet, még ha nem is így indul pontosan.

Szóval… egy szép őszi napon megjelent egy cikkem a Babaneten, amivel úgy tűnt, belenyúltam az állóvízbe. És alaposan felkavartam, mert igazi kommentcunami indult el a Babanet Facebook oldalán.

Szerencsére a hozzászólók jelentős részének átjött a mondandóm lényege. De aztán  – ahogy az a nagy merítésben lenni szokott… megérkeztek a trollok. 🙂 🙂 🙂

Van, akik azzal támadott, hogy mit képzelek én időszervezésről, tervezésről gyerek mellett, mikor neki bizony a mosdóba nem sikerül egyedül elmennie, mert nem tudja letenni a gyermekét arra a két percre sem. Nahát, gondoltam, talán az Ő gyerkőce az egyedüli ragaszkodó csemete a bolygón vagy mi és más anyuka még bizonyára sosem találkozott ezzel a jelenséggel.

Egy anyuka megosztotta velünk intimszférjának azon részét is, hogy Ő meg nem szokott naponta tusolni, nemhogy lábat borotválni nincs ideje. A szörnyű az, hogy büszke is volt rá… és ezen viccelődtek utána a troll anyatársak szinte azon versenyezve, hogy ki mennyire igénytelen.

Hát erre csak azt tudom mondani, hogy hajrá. 🙂  Hiszen otthon mindenki saját maga főnöke, úgy éli meg az anyaságát és nőiségét,  ahogy neki tetszik és ahogy a párja szaglószervének megfelel. 😉

DE!

Az én bajom ezzel csak az, hogy egyesek TÉNYLEG a kisgyerekkel takaróznak, hogy erre meg erre nincs idejük.

Ahogy láttam, az én hozzászólásom nélkül is reagáltak trolléknak a normálisabb hozzáállású anyukák, akiknek akár több gyerkőc mellett is sikerül azért főzni, mosni, takarítani stb. Nyilván nem tökéletesen és Ők sem súrolják állandóan a konyhakövet, de valahogy csak sikerül összehozniuk egy működőképes háztartást pl.

Többen rámutattak arra is, hogy amíg trollné asszonyság egy internetes cikkhez többször és hosszan írogatta a negatív kommenteket, nos az idő alatt már bőven lett volna ideje akár betenni egy adag mosást, feldobni egy tál ételt főzni, (urambocsá, letusolni… jegyzem meg csendben).

Szóval válasszuk csak ketté a dolgokat!

És ez az, amire ebben a bejegyzésben szeretnék kilyukadni!

Mert tényleg van olyan, hogy valaki kezdő anyaként még keresi a helyét az új szerepek között, próbál megfelelni itt is ott is és esetleg nehezen megy elsőre és tééééényleg elúszik bizonyos teendőkkel. De erre jön majd a rutin meg a tudatosság (és pl. lehet kérni egy anyacoach segítségét is) és kialakul szépen minden szép sorjában. Nem mondom, hogy úgy, mint a karikacsapás, de azért egy viszonylagos kiszámíthatóság mellett, ami kisgyerek mellett szerintem tökéletesen meg is felel az ember lányának.

A másik oldala a dolognak viszont az, amikor valaki meg sem próbálja megoldani a helyzetet, hanem kifogásokat keres. Pl. hogy az Ő gyereke ölbe gyerek (kezet foghat az én Mátémmal, de láss csodát, ennek ellenére sem halt még éhen a családunk, viszont tudok fél kézzel főzni, ha kell….). Ugyanígy kifogás az is szerintem, ha a gyerek fogzik pl. és emiatt nincs ideje az anyukának semmire.

Szóval egy szónak is száz a vége, én bizony örülök, hogy Ti, gyerekzsivajos anyukáim nem ezen utóbbi anyukák közé tartoztok!

Tudjátok, ha elakadás van, keressetek bátran, megoldjuk együtt, csak kérlek, kérlek, ne legyetek olyanok, mint a trollok! MERT NEM ÉR MINDENT AZ ANYASÁGRA FOGNI! Köszönöm!

Baráti üdvözlettel:

Kata

 

Save

Save

Mentés

Digiprove sealCopyright secured by Digiprove © 2016

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*