“Anya hazajött”

Kb. fél percenként néztem az órámat mikor ér már haza a férjem, hogy léphessek. Mert kell az az anyaidő! Szó szerint nagykabátban, sálban-sapkában álltam már a bejáratnál, s ahogy a párom belépett, dobtam egy gyors “na hello”-t és kiperdültem az ajtón.

Mert ha az ember lánya elhatározza, hogy márpedig heti három óra kimenő ( jaja, a heti 168 órából HÁROM egész anyaidő) anyunak igenis bele kell férjen egy gyerekzsivajos család életébe, akkor abból a három órából nem ér fél percet sem elvesztegetni.

Azért ez egy Calici-vírusos, három beteg gyereket ápolós hét után szerintem valahol érthető. Pláne, hogy utolsónak még én is elkaptam a fosós-hányósat. S persze pont akkor jött ki, mikor a már egészséges nagyoknak nevelés nélküli napok voltak az oviban,  így otthon hédereltek két teljes napot bónuszként. Murphy.  Szóval végjátékként még lenyomtam egy napot én is a vírussal (vagy ő nyomott le engem inkább), de megerősödvén azonnal mehetnékem támadt kicsit kikapcsolni, feltöltődni. Igen, én is szoktam ilyet érezni! És ezért tartom fontosnak az anyaidőt….

Mivel a “Jégvarázs” után pont aznap köszöntött be a korai tavasz – csak ez nekem a lakásba zárva nem tűnt fel –  hamar rájöttem, felesleges volt úgy aláöltöznöm a kabátnak. De kicsire nem adunk,  fő  a SZABADSÁG! Tepertem a buszhoz, mert a hegyen nem jár ám ötpercenként, mint a négyes-hatos lent a városban.

Szeretek zenét hallgatni, vagy a telefonomba jegyzeteket pötyögni (bloghoz, coachinghoz), mikor közösségi közlekedem, de ezúttal csak bámultam ki a fejemből.  És az dübörgött a gondolataimban, hogy “kapcsolj ki gyorsan, töltődj fel gyorsan, csak két órád van, lazulj már le, lazuuuuulj!” Totál para… na így nem lehet.

Hogy mi is volt a program?

Töltődés nr. 1. Séta  napsütésben, mély levegő…..  a többsávos út mellett a városban,  a forgalomban. Na mindegy… azért legalább a szabadban vagyok.

Töltődés nr. 2. Tündérkeresztanya Juci társasága

Töltődés nr. 3. Kávé és Marlenka a konyhában

Töltődés nr. 4. Tea és csokis keksz a nappaliban

(Lelkiismeret-furdalás nr. 1. “Most szedem vissza a Calicival ledobott egy kilómat… ” De már két napja nem ettem rendesen, ezt most muszáj.. és amúgy is a lelkemnek kell…)

Töltődés 5. Felnőtt párbeszéd (aki kisgyerekkel van otthon 0-24-ben, az tudja, ez mekkora érték)!

Ha “kimenőm van” az az én anyaidőm , így én olyankor nem szeretek a gyerekekről beszélni, de mivel Juci Máténk Tündérkeresztanyja, ezért nyilván téma. S ahogy Ő áradozni tud a fiaimról, néha azt hiszem, csak én látom rosszcsontoknak őket. Hisz kívülről milyen kedvesek, aranyosak, jólelkűek (hoppá, az ovis fogadóórán is ezt mondták róluk, szóval valószínűleg csak nekem szól a műsor otthon…) .

Azt hiszem abban egyetértünk, hogy amikor egy kisgyerekes anya kiszabadul otthonról, akkor kicsit azért irigyli a gyerektelen létet, illetve azt, ami azzal jár.

“Jé, nálatok ilyen rend van.” És ez konstans! Nincsenek gyerekjátékok a nappaliban (amiket nyilván nem én dobálok szét…)

“Hűűű, milyen jó meleg kávét inni, nyugiban.” Nem kell félpercenként felpattannom az asztaltól.

És mi újság a munkahelyen? Mi újság az ismerősökkel?  “Atyaég de távolinak tűnik minden”.

De jó lehet itt elnyúlni este a kanapén és összebújva filmet nézni….jaj, dehogy hisz Ti moziba is el tudtok menni. “Mikor is volt utoljára???”

Aztán pittyeg a telefon. Képüzenet érkezett. A fiúk a Kopaszi gáton vannak. Cukik ott a Duna-parton.  A kis babakocsis 11 hónapos is hogy élvezi, ahogy a nagyokkal bandázhat.  Megdobban a szívem, ez az én “kiccsaládom”.

Hazafelé beugrottam kenyérért. Vettem nekik kalácsot is reggelire. Na meg egy-egy szelet csokit vacsi utánra.

Siettem haza, hogy odaérjek az esti rituáléra és a páromnak ne egyedül kelljen fürdetni-vacsoráztatni három gyereket.

Hallottam az ovációt és lelkes köszönéseket a fürdőből, amint beléptem. “Anyaaaa, anya hazajött!”

Csak három órára mentem el….

És igen, hazatértem.

Oda, ahol belépve az ajtón esélyes, hogy rálépek egy búgócsigára, ahol ott áll még a konyhapulton a kihűlt kávém, ahol nem valószínű, hogy esténként egyhamar elejétől végéig meg tudunk nézni egy-egy netről leszedett filmet.

De ez az a hely. ahol engem a legőszintébb gyermeki örömmel várnak… “Anyaaaa hazajött!”

Ezt ugyan ki cserélné el, anyaidő ide vagy oda!!

Neked, kedves gyerekzsivajos anyatársam milyen érzés eltávolodni otthonról? És milyen, mikor újra visszatérsz a gyerekzsivajba?

 

Mentés

Mentés

Mentés

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*