Anyatej vagy tápszer?

anyatejvagytászergyerekzsivaj1Én egyértelműen az anyatejre szavazok. De nem mindenáron. Hogy mire gondolok? Úgy érzem, az anyatejjel való táplálás manapság mintha kissé túl lenne misztifikálva. Mintha az, aki tápszert ad a gyermekének (és mondjuk ennek oka sokszor az, hogy nincs vagy nincs elegendő anyateje és nem más beleképzelt indokok!) valami bűnt követne el a gyermeke ellen. És ez a társadalmi elvárás sokszor akkora terhet ró a frissen szült anyukára, hogy szinte már az ennek következtében érzett frusztráció gátolja az anyatej termelődését.

Nekem az első nagy csalódás az volt, hogy természetes szülés helyett császármetszéssel kellett világra hoznom a gyermekemet. Hónapokig bújtam a gyöngéd születésre, természetes szülésre vonatkozó könyveket, mégis császármetszés lett a vége. Még ezt a sokkhatást sem hevertem ki, akkor jött a következő. Nem ömlött belőlem a tej, pedig mindent a szakirodalomnak/anyai/védőnői/ismerősi tanácsoknak megfelelően csináltam. Így utólag azt mondom, kezdő és teljesen tapasztalatlan anyukaként a szoptatás kérdésére is (mint minden más dologra a baba ellátása körül) olyan szinten rágörcsöltem, hogy sokszor sírtam is az első időkben, hogy én olyan béna vagyok mindenben, ami az anyasággal kapcsolatos. Ami a szoptatást illeti, belém rögződött, hogy rossz anya vagyok, mert nem tudom kizárólag anyatejjel táplálni Gergőt. Mintha nem tettem meg volna mindent és az én hibám lenne az egész.

anyatejvagytászergyerekzsivaj3Ebben a sztoriban az azért benne volt, hogy szerintem nagyon sokára kaptam meg a babát, így az első mellretétel gyakorlatilag túl későn volt. Illetve a kórházban sem kaptam választ a “hogyan kell ezt csinálni?”-kérdésemre. Márpedig a tejelválasztás beindulásához az első óráknak, napoknak döntő jelentősége van.

Szóval Gergő a kezdetektől “vegyes tüzelésű” volt, kapott anyatejet (amennyi volt) és kiegészítésként tápszert. Drága elsőszülöttem pár hónap után rájött, neki jobban bejön a cumisüveg (naná, azt nem kell úgy szívni…) így dupla munkával először fejtem, majd cumisüvegből adtam a tejet, majd a kiegészítő tápszert. Nagyon jó kis időszak volt, elhihetitek, de mindenképpen akartam, hogy legalább hat hónapig kapjon anyatejet Gergő (ez is egy komoly elvárás az anyukákkal szemben és sajnos kellően frusztráló is…) .

anyatejvagytászergyerekzsivaj4Mivel a tápszerrel szemben ellenérzéseim voltak (annyira hittem az anyatej mindenhatóságában), így inkább korábban elkezdtem a hozzátáplálást (nem igazán adtam bébiételt, mindig én kutyultam a kicsinek, erről itt írtam), hogy a kiegészítés csak anyatej legyen és kevesebb tápszert kelljen adni.

Aztán jött Dönci. 😀 Ahogy fel lehetett kelni a műtét után (igen, számoltam, hogy leteljen a császármetszés után orvosilag előírt idő) elcsoszogtam a gyerekágyas osztályra és “kigurítottam” onnan a kis gurulós ágyában a babát és vittem is el magammal a baba-mama kórterembe. Akkor, ott Dönci rácsatlakozott az anyahajóra (ahogy szoktam ezt mondani..  😛 ) és úgy is maradt, soha nem fogadta el a cumisüveget, nem kapott tápszert, kizárólag anyatejes baba volt. Pedig én elvben mindent ugyanúgy csináltam, ugyanazt a tejserkentő teát ittam, ugyanazt a tejserkentő kapszulát szedtem, pihenni mondjuk kevesebbet tudtam (hisz ott volt Gergő is) mégis tudtam szoptatni.

anyatejvagytászergyerekzsivaj5Ezt most csak ezért írom, mert szeretném, ha azok az anyukák, akik most várják első babájukat vagy egy sikertelen szoptatás után a második gyermeküket, próbáljanak meg túllépni a sokszor hangoztatott és szegény anyukák önbecsülésére igenis romboló hatású állításokon.

A tapasztalataim a következők:

  • gyerek nem halt még éhen a családunkban, szépen fejlődött, akár anyatejes volt, akár tápszeres,
  • császármetszéssel szült anyukák is gyönyörűen tudják szoptatni babájukat,
  • nálam nem bizonyult igaznak, hogy az anyatejes babák immunrendszere erősebb és az anyatejtől ellenállóbbak a betegségekkel szemben. Gergő először tíz hónaposan volt beteg, Dönci pedig, aki csak anyatejet kapott már három hónaposan összeszedett valamit,
  • nem a pihenésen múlik az anyatej mennyisége, ha már van egy gyerkőcöd (vagy akár több is), amikor az újszölött megérkezik, kétlem, hogy egész nap tudsz mellette pihengetni,
  • a szoptatás sikere a babán is múlik, ha akar szopizni, könnyebb dolgod lesz, ha hajlamos a könnyebb utat választani, feladja és a cumisüveghez fog ragaszkodni, azt pedig nem tesz jót a tej mennyiségének, ha nem szoptatsz,hanem csak fejsz,
  • szerintem ez az egész valahol alkati dolog is, tényleg vannak olyan anyukák, akikből csak úgy dől a tej, s van, aki minden eszközt bevet a tej szaporítása érdekében és mégsem jár sikerrel,
  • eltúlzott állítás az, hogy a szoptatás feltétele a kötődésnek, nekem mindkét fiam kifejezetten anyás, noha csak egyiküket szoptattam hosszú ideig, a kötődés nem a táplálás hogyanjától függ!

anyatejvagytászergyerekzsivaj6Szóval fel a fejjel, nem vagy rosszabb anya attól, hogy nincs elegendő anyatejed és akkor sem vagy hibás, ha egyáltalán nem tudod szoptatni a gyermekedet! A lényeg, hogy szerető család vegye körül a kicsit és szépen fejlődjön, a többi csak részletkérdés!  😉

A témát még folytatom, ha nem szeretnél lemaradni a második részről, iratkozz fel a hírlevélre, így értesítést kapsz az új bejegyzésekről!

Ha van várandós ismerősöd, baránőd, rokonod, kérlek ajánld neki a bejegyzést, hátha sikerül megelőznie a szoptatás sikere miatt érzett szorongást, mely azt hiszem minden kezdő anyában benne van!  🙂

Digiprove sealCopyright secured by Digiprove © 2015

4 thoughts on “Anyatej vagy tápszer?

  1. nagymse says:

    Sajnos én azok táborába tartozok, akiknek minden igyekezete ellenére sem sikerült számottevő mennyiségű anyatejet produkálni. Három, majdnem négy hónapig minden lehetséges módszert kipróbáltam: homeopátiás bogyókat, többféle gyógyteát, gyógynövénytartalmú pirulát, gyakori mellretételt, fejést, malátaitalt. Egész nap sikerült összegyűjtenem egy, később fél étkezésnyi mennyiséget, amit este adtam oda a kisbabámnak. Ezekkel a próbálkozásokkal gyakorlatilag az egész napom elment. Nagyon nehéz volt végül belátni, hogy hiába tovább próbálkozni, ha pár cseppnél több nem jön és addigra már a kisbabám is csak sírt, ha próbáltam mellre tenni. S mivel vidéken lakunk, ismerős és ismeretlen egyaránt azt a kérdést szegezte nekem, ha bárhová mentem (boltba, sétálni), hogy “jól szopik a baba?”. Persze rosszalló és értetlen tekintetekkel találkoztam, ha az igazat mondtam, s ettől még rosszabbul éreztem magam. Nehéz volt elengedni ezt a problémát. Mára már túltettem magam ezen, a kislányom szépen fejlődik és egészséges boldog baba. 🙂

    • És ugye, hogy csak ez számít, Emese?!
      Kívánom Neked, hogy ha második babát terveztek majd, ne vedd a szívedre ezt a szoptatás dolgot, Te anyukaként akkor is a legtöbbet nyújtod a babád számára a szereteteddel és gondoskodásoddal, ha nincs elegendő anyatejed a számára. Egyébként lehet, hogy másodjára meg kifogsz egy olyan kis “vákumosat”, mint Dönci volt és az égvilágon semmi problémátok nem lesz a szoptatással!!! 😉

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*