Az alagút vége

Jelentem, én már látom! Mármint az alagút végét… Hogy mire gondolok? Olvass tovább és elárulom!  😉 

Minden anya életében eljön az az  időszak (kinél rövidebb, kinél hosszabb ideig tart), amikor azt érzed, hogy valahogy semmi sem kerek.

  • van otthonod, de állandóan rumlis,
  • vannak gyerekeid, de egyfolytában egymást és a Te idegrendszeredet tépázzák,
  • van szerető férjed, de nincs időtök/lehetőségetek igazán kettesben lenni,
  • van családod, de telefonon mindig csak a gyerekek felől érdeklődnek,
  • vannak barátaid, csak már nem is emlékszel arra, mikor találkoztatok utoljára személyesen,
  • van háztartásod, igen, ezt jól tudod, mert már gyakorlatilag a nyakadba is szakadt,
  • van sok könyved, de ki sem nyitod őket, mert este inkább alszol, minthogy olvass,
  • van jó pár körömlakkod is, csak hát már mind beszáradt,

és folytathatnám a sort!

Ugye most már értesz? Te is várod az alagút végét, hogy meglásd újra a fényt!

Megnyugtatlak, el fog jönni. Nem tudom megmondani, hogy Nálad mikor, de mint tudjuk, semmi sem örök, csak a változás és ez a kisgyerekes életben különösen helytálló mondás. Szóval tarts ki!  😆

A fiam között 25 hónap van. Gergő decemberben lesz öt, Dönci januárban 3. Most, pár napja vettem észre, hogy mintha nyugalom, rend és béke venne körül.

  • ha összepakolok, van esély, hogy rend is maradjon (legalábbis pár órát), a rendrakásban a fiúk is kiveszik a részüket,
  • már képesek együtt is szépen játszani, nem kell kétpercenként szétválasztanom őket, a szintidő eddig 20 perc, már többször ellenőriztem is közben őket ( a nagy csend is veszélyt jelenthet ám, mint tudjuk..), de tényleg minden rendben ment, tűzoltós szerepjátékot játszottak, vagy Playmobil katonáztak és mostanában megint előkerült a nagy doboznyi Duplo jármű is,
  • az altatásról való leszoktatás sikere nyomán este több időt tudunk kettesben lenni a férjemmel, rákaptunk az Agymenőkre, letöltöttem a sorozatot. IMÁDOM! Hajrá Sheldon!  😎 ,
  • a család most már nem csak a gyerekekről kérdez, el tudom újságolni egyéb élményeimet is, mellesleg lelkes blog olvasók,
  • csütörtök=anya kimenős, újra látom a barátaimat,
  • az otthon töltött évek alatt kiépítettem azt a rutint, mellyel mindent kézben tarthatok: van mit enni, van tiszta ruha (oké, előfordul, hogy még mindig halomban áll a vasalnivaló, de csak azért, mert továbbra sem barátkoztam meg a vasalóval), be vannak fizetve a csekkek, stb,
  • már sorozatban a negyedik Agatha Christie regényt olvasom, nagy rajongója vagyok ám! ,
  • tegnap felkentem egy mélylila lakkot, váááááá

 

Te hol tartasz az alagútban? Bírod még az utazást?!

 

 

 

 

 

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Digiprove sealCopyright secured by Digiprove © 2015

2 thoughts on “Az alagút vége

    • De-de vége lesz! Hidd el! 🙂 Van az a mondás is, hogy majd visszasírjuk ezeket az időket x év múlva (bizonyos részeket tuti nem!!!), meg hogy minden emlék megszépül idővel! 😉
      KITARTÁS! 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*