Banánhéj, avagy a gyereknevelés buktatói egy kísérleti nap tükrében

gyerekzsivajBanánhéj mindig van, amin elcsúszhatsz. Mert kisgyerekkel otthon lenni bizony nem egyszerű. Nem mindig lehet maximális nyugalommal és türelemmel kezelni gyermekeink apró-cseprő (anya)bosszantó megmozdulásait, de ha megállunk egy pillanatra…  Csak egyszer próbáld meg te is kívülről szemlélni magadat és a gyermekedet. Mintha nem is az anyukája lennél, hanem egy családtag vagy barát, aki néha vigyáz a lurkóra. Vagy az óvónéni, akinek egyébként a rád jutó egységnyi gyerek huszonötszörösével kell naponta zöldágra vergődnie.

Próbálj elvonatkoztatni a tényleges anyaszerepedtől és egy napig minden rázós szituációt igyekezz kívülállóként nézni és úgy reagálni, ahogy az szerinted a legelfogadhatóbb az adott körülmények között.

Én Gergő első ovis napját használtam erre a “kísérletre”, amikor a téli szünet után újra kettesben maradtunk Bencével (megjegyzem, a két örökmozgó fiú két hetes összezártsága azért gyakran jelentős próbatételeket jelentett számomra…)

Tehát a lényeg: igyekeztem a lehető leglazábban és legtürelmesebben fogadni a szokásos Bence remekeléseket, amelyek egyébként nem a saját specialitásai, hanem gondolom minden három év körüli gyermek hasonló élményekkel jutalmazza meg édesanyukáját. Napi szinten. Vagy mondjam azt, hogy naponta többször is. Vagy egész nap???  😯

gyerekzsivajAzt hiszem, ilyen korú gyerekekkel az élet egy nagy-nagy türelemjáték…

Úgyhogy valljuk meg őszintén, hogy itt nem is maga az akció a lényeg, hanem az arra érkező (anyai) reakció.

Nos, a kísérleti napunk így nézett ki:

  1. Anikor reggel a virágokat locsoltam, Bence azonnal spriccelni akart (mint általában), nos, ha odaadom neki, akkor minden csupa víz lesz a lakásban, ha pedig nem, akkor hisztizni kezd. Ehelyett: egy Kubus flakont ajánlottam, amiből ő is felnőttesen tud locsolni és amit egymaga is meg tud tölteni a csapnál. Belement a cserébe. Konklúzió: néha az érdekes alternatív megoldások segítenek megváltoztatni a gyerekek elképzeléseit.
  2. Bencike megtalálta a kertből még ősszel behozott (és valahova enyhén sarasan lebiggyeszett) vízipisztolyt és persze azonnal használatba akarta venni. Végeredmény, ha adaadom: lásd előző pont. Ha nem adom oda: előző pont. Ehelyett: megegyeztünk, hogy lemosom a vízipisztolyról a rászáradt sarat, Bence pedig kiválaszthatta azt a radiátort, ahol szerette volna megszárítani. Közben legózni mentünk. És a vízipisztolyt elfelejtette. Aztán este a fürdőkádban megkaphatta. Konklúzió: némely dolgok néha a feledés jótékony homályába vesznek… főleg, ha beválik az elterelő hadművelet ;-).
  3. Délelőtt Bence megnézett egy mesét, amíg én kipakoltam a mosógépből. “Anyaaaaaa, kérek kölesgolyót”. Na, persze, hogy pont nem volt otthon. Adtam helyette pár szál ropit és közben pucoltam egy almát. Konklúzió: mesenézés, játék közben könnyebben elfogy a gyümölcs is, ha van van mellette pár szál ropi “előételnek”  ;-).
  4. gyerekzsivajEbéd: Bence fújta a levest, minden leveses lett. Én letöröltem. Bence arrébb húzta a tányért, a leves kilöttyent, újabb törlés. Bence ficánkolt a széken, meglökte a tányért a könyökével, megint kiment. SÓHAJTOTTAM (miért nem bír ez a fickó öt percig egy helyben megülni???) és feltöröltem. Ezután Bencének fontos dolga akadt, elment az asztaltól. NYUGODT HANGON jeleztem, hogy ha nem jön vissza én bizony elveszem az ételt. Visszajött, cserébe megengedem, hogy a hozott játékot az asztalra tegye, feltéve, ha nem játszik vele, amíg a tányérjában étel van. A második fogásnál Bence megint mozgolódott. Beszélgetni kezdtem vele, kérdéseket tettem fel, hogy ott tartsam és segítettem inkább felszúrni a villára a falatot, csak hogy haladjunk. Konklúzió: az ebéd jobban fogy, ha az az étkező asztalnál nem épp a macska-egér játék zajlik (“egyél mááááár!!!,  ne ficánkoooolj!!!, – és társaik) hanem próbálod a lehető legnagyobb türelemmel fogadni a szokásos köröket.
  5. Délután kiderült, hogy a hótaposó szorítja Bence lábát. Elővettem a nagyobbat a szekrényből, hogy FELPRÓBÁLJA. Na, innentől nem lehetett lerobbantani a gyermek lábáról a bundás csizmát a meleg lakásban. Ha nekiállok küzdeni vele: hiszti lesz a következménye, ha nem állok neki: rajta marad a csizma. És? Baja lesz tőle? Nekem fáj? Neeeem. Tehát a csizma maradt, Bence pedig egy idő után rájött, hogy valóban nagyon meleg a hótaposó a fűtött szobában… Konklúzió: egy gyors mérlegelés a feszült helyzetekben sokat segíthet. Megéri ölre menni apróságokon? Ha a minket bosszantó dolog valóban csupán minket bosszant, de egyébként nem balesetveszélyes, nem okoz kárt vele a gyermek, akkor szerintem felesleges mindig belemenni miatta a közelharcba.
  6. Lefekvéskor Bence mostanában előszeretettel húzza az időt, és próbál többször is visszatapsolni minket, ami különben nem lenne ennyire zavaró, ha közben Gergőt hagyná pihenni, de nem. Ahogy arról korábban írtam, nálunk már nincs altatás (Ave, anyukám!!!  😆 ), de azért próbálkozások előfordulnak. Ezeken a helyzeteken is apró leleményességekkel lehet segíteni: gyerekzsivaja legújabb az, hogy Bence még beszélget az ágyban, mesét mond hangosan a macinak is. Erre aztán a kísérleti napon egy hirtelen ötlettől vezérelve elővettem a macinak is egy kis takarót, együtt betakartuk  és megkértem Bencét, hogy csak suttogja a mesét a macinak, mert a többi alvós állat már alszik. Szegény Gergő pihenése nyiván nem esik olyan súllyal a latba, mint az alvós állatok nyugalma, de hát most ez van. 😛 És a lényeg: a dolog működik! Konklúzió: a legfontosabb szabály: leleményes Odüsszeusz mindenek felett!  😀

Nos,  ezeket a jeleneteket emeltem ki a “kísérleti” napunkból.  Mert banánhéj az mindig van, de azért nem törvényszerű elcsúsznunk rajta, ugye?!

Azt azért bevallom, hogy noha így visszaolvasva valóban nem tűnik nehezen kezelhetőnek egy-két szituáció, de élő egyenesben szembeállni az akaratos gyerekkel,… szóval  azért képzelheted, hogy nem mindig volt kedvem mosolyogni.

De ugye ismered azt a mondást, hogy ha valamin tudsz nevetni pár hét vagy hónap múlva, akkor miért ne nevethetnél rajta akár már azonnal is?  😉

gyerekzsivajGondolj erre és próbáld már a pillanat hevében könnyedé(bbe)n venni a rázós helyzeteket. Meglátod, jobb lesz otthon a légkör, ha humorosan reagálsz és nem mindig a szigorú őrmestert játszod rakoncátlan/eleven/élénk/rosszcsont gyermekednél, ha nem erőből akarsz megoldani dolgokat!

És te elárulod, hogyan reagálsz egy-egy rázós helyzetre? Hogyan szereled le gyermeked, ha olyat szeretne, amit tényleg nem szabad? Mit teszel, ha már harmadszorra kérsz valamit és még mindig süket fülekre talál kérésed?  Nálatok mi lenne egy kíséleti nap konklúziója?

Próbáld ki például ma, hogy kívülállóként figyeled magad… ééééés számolj be nekem a tapasztalataidól!  😀

Digiprove sealCopyright secured by Digiprove © 2016

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*