Csütörtöki chat #9. Beszéljünk a szoptatásról!

Ez most egy aktuális kérdés. 🙂 A szüléshez hasonlóan (tudok-e természetes úton szülni majd vagy császár lesz a vége???) ez is egy kismamákat rendkívüli módon foglalkoztató kérdés. Lesz-e tejem? Tudok-e majd szoptatni? Most azokat az anyukákat hívom chatelni, akik már túl vannak legalább egy szoptatási mizérián és van tapasztalatuk a témában! Gyertek! Várlak Benneteket! 😀 

Hogyan készülj fel a baba érkezésére?

Mármint technikailag. Gondolom a lelkieken már dolgozol, kedves kismama, de hidd el, nem tudsz rá felkészülni maximálisan. És ez egyáltalán nem baj! 😀 Az az élmény, amikor először tarthatod újszülöttedet a karodban, köszönsz az egykori pocaklakónak, megpuszilod, beszívod babaillatát – nos, minden korábbi várakozást felülmúl! 😆 

Lilaruhás nő pocakkal…

Bár nem igazán szoktam magunkról fényképeket megosztani, gondoltam most kivételt teszek és mutatok nektek egy pocakos fotót!  😀 Íme a lilaruhás nő pocakkal, különös ismertetőjegye az elmaradhatatlan szívecskés medál. ♥Memme♥   Gyerekzsivajos szép hétvégét kívánok nektek!  😀    

Ki lakik a pocakban?

Először is, hagy köszönjem meg nektek azt a sok jókívánságot, gratulációt, amivel elhalmoztatok, amikor elárultam a blogon, hogy ismét babát várunk. Nagyon jól esik, hogy ennyien szorítotok értünk!   😛 Elárulom, hogy noha elvben ugyan én vagyok várandós, gyakorlatilag a srácok vannak felpörögve teljesen a kistestvér érkezésétől.  😀

Óvatosan a kalóriákkal-kismamaként is!

Na jó, vannak kivételek. Csak épp kicsit sok volt belőlük mostanában. 😀 Soroljam? Gergő szülinap, karácsony, az én szülinapom, Bence szülinapja…. sütemény és tortahegyek, családi ebédek és vacsorák, kalóriatámadááááás! Ilyenkor ki fogja igazán vissza magát?!  😀 Na persze kismamaként könnyű a babára kenni, ha kileng a a mérleg nyelve, de talán azért mégsem ildomos! Most Olvass tovább!

Ajándék

Mintha hazaértem volna. Gondolhatod, hogy talán lökött ez a nő, hogy ezt érzi egy kórházban. Engem mégis megnyugvással töltött el a közeg és azoknak az ismerősöknek a viszontlátása, akikkel három és fél hónapot töltöttem el gyakorlatilag összezárva. De akkor még velünk volt Emma. Érte küzdöttünk. Most viszont egyedül érkeztem az PIC-re. Azaz mégsem…