Csütörtöki chat #14. Mégis ki itt a főnök?

gyerekzsivajEgyre több helyen látom és mostanában azt érzékelem, hogy bizony nálunk is akad felcseperedőben egy kis zsarnok, aki azt gondolja a maga 2-3-4 évével, hogy ő irányítja az egész családot. Vagy legalábbis próbálkozik. Mert elhihetitek, hogy a trónfosztást én bizony nem engedélyezem! 😉 

Szerintem a legtöbb gyermeknek van egy olyan korszaka, amikor megpróbálkozik a hatalomátvétellel és földön fetrengős hisztikkel (vagy egyéb kifinomult módokon) manipulálni próbálja családtagjait. Hiába a józan ész, ha a gyerek valamire azt mondja, hogy nem vagy épp igen (akkor is, ha totál nincs igaza) vannak, akik képesek ennek behódolni. És ez hiba.  Hisz csak a szülő, azaz a felnőtt tudja, hogy mi a jó a gyereknek, mi szolgálja az Ő érdekét. Ezért tehát szerintem nem a gyerek kedvétől függ, hogy felveszi-e a kabátot, ha odakint hűvös az idő, vagy épp van-e kedve oviba járni, leülni a megterített asztalhoz, elpakolni a játékait és még sorolhatnám.

gyerekzsivajDe mégis hogy téríthető észre a kis eltévelyedett? Mert bár furcsa, a gyerek egyáltalán nem buta, sőt, kifejezetten tudja már egészen kiskorától, hogy ki az, akit manipulálhat és ki az, akin nem talál fogást. És miután ezt Ő már kitapasztalta, csakis olyanoknál fog próbálkozni, akiket képes az orruknál fogva vezetni.

Persze nehéz dolog nemet mondani, mert olyankor jön a hiszti, s nem ám a finomabb fajtából, hanem konkrétan olyan teátrális jelenettel párosítva, hogy vélhetően még a szomszédok is hallják s nyilván azt gondolják, hogy nyúzzátok a gyereket.

Ráadásul meglehetősen nagy önuralmat kíván ezen jeleneteknek a higgadt kezelése, mert néha úgy érzi az ember, hogy az egész nap csak egy huzavona a kisgyermekkel és a legegyszerűbb élethelyzetekből is állóháború tud kerekedni.

Én mégis azt hiszem, nem szabad behódolnunk. Vannak helyzetek, amikor egész egyszerűen csak vázolni kell, hogy márpedig most ez fog történni (mert nem minden alku tárgya, főleg nem egy háromévesre bízza a döntést az ember) és gyerekzsivajinnentől nincs is más dolgunk, csak következetesen tartani magunkat hozzá. Nem hiszem, hogy kegyetlen, könyörtelen szülő lennék, mindössze én azt nézem, hogy mi a jó a gyereknek, a családunknak, akkor is, ha aktuálisan épp nem ért egyet vele az illetékes. És képzeljtek, nem utál érte egyik gyerekem sem. Csak épp tudja, hogy velem nem csinálhat meg mindent és egy ideje nekem már nem is hisztizik. És mondok még valamit: szerintem ennek az egésznek a tisztelethez is van vajmi köze.

Persze mindig mérlegel az ember, megéri-e közelharcba bocsátkozni. Így szerintem azon nem érdemes összeveszni, hogy  kék vagy a zöld pólót vegye fel a gyermek, de hogy kell kabátot vennie, ha kint hűvös van, az nem vita tárgya.

Abban is hiszek, hogy jót teszek azzal a gyermekeimnek, hogy nem hagyok mindent rájuk és nem engedek meg nekik mindent. Az ÉLETRE nevelem őket. Mert szülőként ez a feladatom. Megvédeni nem tudom őket minden pofontól, amit kapni fognak majd, de talán fel tudom készíteni őket arra, hogy az élet se nem habostorta, se nem fenékig tejfel 😀 !

Értem én, a lurkó próbálgatja a határokat, nekem meg következetesnek kell lennem. Ugyanakkor azt gondolom, hogy nemcsak egy falkavezérnek kell lennie úgymond a családban, hanem a gyerek környezetében mindenkinek erős bástyaként kell állnia ahhoz, hogy a kis zsarnok ne találjon rést a falon! Vagy… ezt a gyenge pontot fogja ostromolni folyton-folyvást… és valakinél biztos célt ér.

Egyszóval a “ki itt a főnök?” kérdésre nálam a válasz az, hogy tuti nem a gyerek!

És Nálatok mi a helyzet?

Beszéljünk ma erről, várom az észrevételeiteket, hozzászólásaitokat!

Mai kérdések:

  • SZOKTAD AZT ÉREZNI, HOGY A GYERMEKED AKARJA IRÁNYÍTANI A CSALÁDOT?
  • MILYEN ESZKÖZÖKET VET BE?
  • MI TÖRTÉNIK, HA FELVILÁGOSÍTOD, HOGY NEM Ő AZ ÚR A HÁZNÁL?
  • FELVILÁGOSÍTOD EGYÁLTALÁN VAGY ENGEDSZ AZ AKARATÁNAK?
  • HOGYAN TUDOD KEZELNI A RÁZÓS HELYZETEKET?
  • SZERINTED MI AZ OKA, HOGY EGY GYEREK KÉPES VALÓSÁGOS KIS ZSARNOKKÁ VÁLNI?

gyerekzsivajVárom a hozzászólásodat

  • ide a blogra,
  • a gyerekzsivaj Facebook oldalára
  • ha privát szeretnél írni, az admin@gyerekzsivaj.co.hu-ra küldj e-mailt !

Témajavaslatot a Csütörtöki chathez az admin@gyerekzsivaj.co.hu e-mail címre küldhetsz!

Tarts velem ma is! 😀

Digiprove sealCopyright secured by Digiprove © 2016

2 thoughts on “Csütörtöki chat #14. Mégis ki itt a főnök?

  1. Bár már nagyon nem csütörtök van, de…
    igazából azzal nem tudok mit kezdeni, hogy ha megmondom neki, hogy pakoljon el/öltözzön fel/stb., és azt mondja, hogy nem, akkor mit lépjek. Nyilván helyzete válogatja, de amikor ráérünk, nincs tétje, tehát nem gond az se, ha szétszórva marad a játék (mert nem jön vendég stb.), akkor mi van? Akkor hogy legyen igazam?

    • Ahogy írtam is, én úgy gondolom, hogy először is, fel kell mérni, nekünk, okos anyukáknak (:-) ), hogy megéri-e közelharcba bocsátkozni az adott szituációban. Van-e tétje, ahogy mondod, Orsi.
      Van, amikor tényleg mindegy, csak nekünk tetszene jobban, ha ezt vagy azt csinálna a gyermek. Ha nem olyan fontos, hagyjuk, legalább érzi a lurkó, hogy nincs elnyomva, bizonyos kérdésekben dönthet Ő.
      Ami viszont kardinális kérdés (a kabát, az elindulás, a fogmosás, lefekvés stb.), ott én nem adom be a derekam. Van persze hiszti, földön fetrengés egy darabig, de már belátta Bence, hogy ezekben a kérdésekben nem nyitunk vitát. Ezt a korszakot mindenki kinövi…. egyszer majd- szoktam mondogatni, reménykedni.
      A legnehezebb higgadtnak maradni, mert egyébként idegesít a hiszti szerintem minden anyukát. De csak ront a helyzeten, ha mi is felkapjuk a vizet. Én inkább otthagyom pár percre és csak akkor megyek oda, ha már tudok nyugodtan beszélni hozzá. Figyelemelterelés, alternatíva felajánlása, kéz nyújtása, hogy gyere, csináljuk együtt, ezek jönnek szóba. De nem adom be a derekamat. Van, akinek bejön a számolás, háromra csak megcsinálja a gyerkőc. Nekem mondjuk ez nem vált be annyira.
      Ha nagyon nem akar engedelmeskedni, otthagyom , kb öt perc után jön magáról. Ha meg el kell indulni, akkor ha sír is, felöltöztetem, többnyire, mire leérünk az utca aljára abbahagyja a bömbölést, mert addigra már látunk csigát, odaköszönt a kutyának, belebotlottunk a kedves szomszédasszonyba… Megfigyeltem egyébként, hogy mióta kitartóbb, következetesebb vagyok, nekem nem hisztizik annyit.

      Nehéz ez az iparág, érzem én is sokszor, hidd el, Orsi….

      Kíváncsi vagyok, a többiek hogy élik meg ezt… ha van kedve valakinek elmondani.. 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*