“Csütörtöki chat” #2. Az anyaságról

gyerekzsivajNagyon örültem, amikor az első csütörtöki chat napon jópár hozzászólás érkezett a gyermek neme témában itt a blogon és a Facebook oldalunkon is. Szuper dolog, amikor nem csak én írogatok az éterbe, hanem megismerhetem a ti véleményeteket is bizonyos kérdésekben!

A mostani csütörtöki chat szóljon rólad, mint édesanyáról! Meséld el, hogy mit jelent neked az anyaság!

Mai kérdéseim:

  • NEKED MIT HOZOTT ÉLETEDBE AZ ANYASÁG?
  • MIBEN VÁLTOZOTT AZ ÉLETED, MIÓTA ÉDESANYA LETTÉL?
  • HOGY LÁTOD MAGADAT, VÁLTOZOTT A SZEMÉLYISÉGED AZ ANYASÁG ÁLTAL?
  • ESETLEG FELFEDEZTÉL MAGADBAN EDDIG ISMERETLEN TULAJDONSÁGOKAT?
  • OLYANNAK ÉLED MEG A KISGYERMEKES ÉLETET, AMILYENNEK ELKÉPZELTED MÉG VÁRANDÓSAN?
  • VAN VALAMI, AMIT VISSZAHOZNÁL “ELŐZŐ” ÉLETEDBŐL?
  • VAGY TALÁN VAN VALAMI, AMIN SZERETNÉL VÁLTOZTATNI?

gyerekzsivajHogy hol érhettek el?

  • itt a blogon hozzászólásban (csak egy felhasználónév jelenik meg az oldalon, amit te választasz.  Ha szeretnél inkognítóban maradni, válaszd ezt megoldást 😉 )
  • a  gyerekzsivaj Facebook oldalán (ha saját profiloddal szólsz hozzá, azt mások is látják),
  • ha pedig teljesen privát szeretnél véleményt mondani, akkor írj az admin@gyerekzsivaj.co.hu e-mail címre, azt csak én látom!

Legyünk képben egymással! 🙂 Én már itt vagyok és várom a véleményeket, hozzászólásokat! Ígérem, hogy minden felmerülő kérdésre válaszolok, hogy tényleg interaktív legyen a mai párbeszéd is!  🙂

csütürtökichatgyerekzsivajÉs még valami: témajavaslatokat a csütörtöki chathez az admin@gyerekzsivaj.co.hu e-mail címre küldhettek. Te mit vitatnál meg szívesen a gyerekzsivajban? Ha e-mailt küldesz, a tárgy mezőbe kérlek ezt írd: csütörtöki chat. Köszönöm!

Digiprove sealCopyright secured by Digiprove © 2016

12 thoughts on ““Csütörtöki chat” #2. Az anyaságról

  1. Emese says:

    Az első, ami eszembe jut az anyaságról, mióta én is anyuka vagyok, a feltétel nélküli szeretet. Nem tudtam elképzelni ezt megelőzően, hogy ennyire lehet szeretni és félteni valakit.

    Rengeteg mindenben változott az életem. A változások akkor kezdődtek, amikor megtudtam, hogy kisbabát várok. Én voltam az, aki folyton rohan a busz és a vonat után, aki túlórázik a munkahelyén, aki itthon is az ügyeken agyal. Minden megváltozott és csak a kisbaba került a fókuszba. Lelassultam… Észrevettem, hogy egyszer csak nem futok a busz után, pedig ha nagyon sietnék, még elérném. Na jó, a munkahelyemen még az utolsó napon is én távoztam utoljára. 🙂
    A jogi fórumok olvasását lecseréltem a baba mama oldalakra, baba webáruházakra, blogok olvasására. Nem tudom, hogy ez csak ideiglenes, de az érdeklődési köröm egyenlőre úgy néz ki, hogy teljesen megváltozott. Babahordozó klub, bababörzék, pici maci muzsika, bike with baby és még sorolhatnám az összes őrületet. 😀
    Kb. egy éve vagyok itthon, a kislányom márciusban lesz egy éves. Eddig nagyon szeretek itthon lenni, s egyáltalán nem szeretnék MÉG visszamenni dolgozni. Sőt, mindenféle alternatív megoldáson gondolkozok. Nagyon élvezem a kislányommal eltöltött napokat.
    S hogy mi hiányzik a “régi” életemből? Legfőképpen a spontenaitás, most már azért mindent meg kell tervezni. Egy kicsit hiányoznak a vasárnap délutáni pihenések, film nézések. És a kávéházas barátnős péntek délutánok. De mindent összevetve semmiért sem cserélném le a mostani életem a régivel. Most nagyon jól érzem magam. 🙂

  2. Köszi Emese, hogy elsőként írtál! 🙂
    Amit három (lassan négy gyerekes) anyukaként ehhez hozzáfűznék, az az, hogy igen, egy babával még kerek az egész önmagában is, pláne, mert még viszonylag friss az élmény! De ha már több éve otthon leszel, mert mondjuk jön majd a tesó (úgy legyen! 😉 ), akkor MUSZÁJ lesz figyelni arra is, hogy időnként kiszakadj a “csak anya vagyok” státuszból és igenis tudj néha időt szakítani nagy filmnézésekre, randikra a pároddal, a barátnős talákozókra, mert nagyon be tud szűkülni az ember!

    A feltétel nélküli szeret teljesen igaz, és ha tesók lesznek majd, az a különleges benne, hogy mind más egyéniség lesz, mindet másképp szereted majd, de nem jobban egyiket sem a másiknál! 🙂

    • Emese says:

      Azért figyelek arra, hogy eljussak egyedül, illetve a férjemmel kettesben ide-oda. Szerencsére az Anyukám szívesen vigyáz Pannára. Voltunk már azóta többször koncerten, színházban, esküvőn, úgyhogy ezzel nincs gond. Igyekszem olykor tornára is eljutni. Én inkább arra gondolok, hogy ez azóta több szervezést igényel, korábban pedig ha eszembe/eszünkbe jutott valami, azt bátran, spontán megtehettük. Nagyon szeretnénk tesót a kislányunknak, csak még nem tudjuk, hogy mikor. Sokat azért nem szeretnénk várni. Nálatok hogy volt? Tudtátok, hogy mennyit szeretnétek várni két gyerkőc között?

      • Én két év korkülönbségre gondoltam, hogy az talán jó lesz, mert se nem sok, se nem kevés… hát így utólag, talán hármat mondanék ideálisnak, mert akkor a nagyobb már oviba megy és egy kisbabával otthon lenni lényegesen könnyebb, mint két gyerkőccel. Nekem az volt nehéz, hogy nem aludtak egyszerre napközben, így én sem tudtam lepihenni. És úgy éjszakázni egy csecsemővel, hogy napközben sem tudsz ledőlni… hát nem egy leányálom.

        De a fene tudja, ezen a dolgon kívül talán meg jobb a két év azért, mert jobban tudnak még együtt játszani.

        Szerintem minden felállásnak van előnye és hátránya, ezeket kell mérlegelni.

        Nekem a nagyon kicsi, tehát az egy év korkülönbség semmiképp nem volt opció, de sokan mondják, hogy egy ideig ugyan nehezebb, de aztán meg gyakorlatilag együtt nőnek fel. Azért egyszerre két pelenkás a családban… húha 🙂

        • Emese says:

          Hát igen, én is 2- max 3 év korkülönbségre gondoltam. Biztos, hogy nem könnyű két kicsivel egyszerre! Panni hozzászoktatott a “jóhoz”, mert 2 hetes kora óta végigalussza az éjszakát. Néhány napja pedig – szerintem a fogzás és az intenzív mozgásfejlődés miatt – éjszakánként többször fennt van, keservesen sír. A nyugalmas éjszakák után ez is megpróbáltatás. Ilyenkor mindig gondolom, hogy mit is csinálnék két gyerkőccel… Valahol olvastam mostanában, hogy 5 percenként változik az “azonnal szülök még egyet” és “vegyék el tőlem, mert nem vagyok alkalmas” gondolata. Ez nagyon találó! 🙂

          • Ági says:

            A mai nap ugyan kivétel, mert valami sajtkukac kór ütötte fel a fejét a fiúknál, de nekem nagyon bejött (eddig😃😃😃) az 1 év korkülönbség. A kicsi most lesz 1,5 éves és most már sokszor nagyon aranyosan eljászanak együtt! Duploznak, autóznak, fogócskáznak, kiságyban együtt üldögélnek stb.😃 Persze mikor mindkettő ugyanakkor éhes…az nehéz. De a napirendünk nagyon sokat segít. Altatással pl. semmi problémánk. És képzeld, Kata😃😃😃, Nimród 2 hete egyedül alszik el , persze a mi ágyunkon, de már nem kell ott feküdnöm mellette órákig.😴
            Más: lassan 3 éve itthon vagyok, s most jutotttam el oda, hogy kezd hiányozni a tanítás. 1,5 évig még biztos itthon leszek, de utána megyek dolgozni.😃😃😃 S majd kezdődhet a babaprojekt.😃😃😃

          • Ez szupi hír, Ági! Na nem a mai napotok, hanem, hogy Nimród egyedül elalszik végre… Gratula, hogy elérted! Emlékszem, mikor jó pár hónapja beszéltünk róla..
            Hajrá harmadik baba! Mondom ezt most.. de majd meglátjuk, hogy változik az én véleményem is, mikor újra zombi állapotban leszek a kicsi manótól! De jó lenne, ha legalább egy szépen átaludná az éjszakát…. Nálatok ez hogy volt???

            Talán Emese tudja a receptet….

            😉

          • Emese! Rendkívül irigyellek, hogy már kéthetesen tündérkirálylányhoz illő módon átaludta Panna az éjszakát.. a fiúk talán tíz hónapos koruk körül adták meg nekünk az éjszakai nyugodt alvás lehetőségét!
            Egy kiegészítés az olvasottakhoz: van az a mondás is, hogy a gyerekek életében csak a változás az állandó… mire valamit megszoksz végre, máris jön valami más, új. S mire kitapasztalod, azt hogy kezeld, elmúlik és jön a következő kihívás… 🙂

  3. Emese says:

    Nincs erre tuti recept, egyszerűen csak azt vettük észre, hogy reggel van és Panni nem ébredt éjszaka. Azután ez rendszeres lett. Viszont sajnos magától nem tud elaludni, ringatni kell és hozzá énekelni. Ha látom, hogy álmos, hiába teszem be a kiságyba (ezt már meg sem kísérelem), vagy esetleg az ágyra és mellé ülök vagy fekszem, nem tud elaludni. Fel kell venni és ringatni. Én erre szeretnék valami receptet,mert már 8 kg felett van és nem könnyű!
    Az is igaz, amit írsz Kata, hogy a változás az állandó. Mindig van valami újdonság, új szokás, kihívás. 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*