“Csütörtöki chat” #3. Az altatásról

gyerekzsivajMég csak két alkalommal tartottunk “Csütörtöki chat”-napot, de máris tudok következtetéseket levonni a kezdeményezéssel kapcsolatban.  😀 

Az első, hogy szerencsére valóban elindult valami itt az éterben és többen is elmondtátok véleményeteket az adott témákkal kapcsolatban.

A második, hogy bizony  sokan elolvassátok a témafeltevő bejegyzést (ezt látom a honlap statisztikában, tudjátok, a Nagy Testvér mindent lát!  😉 ), de talán még bátortalanok vagytok ahhoz, hogy hozzászóljatok a témához!

Pedig (és ez a harmadik tapasztalat) igazán hasznos lehet egy-egy kérdést feltenni nektek is, hiszen ki tudja, talán épp a következő csütörtökön chat-téma lesz belőle!

gyerekzsivajÍgy van ez most is. Mert (és ez a negyedik következtetés) hiába virtuális csak  a társalgás, úgy látom, hogy van ugyan egy témafelvetés, de utána már teljesen kötetlen a csevegés és akár más vizekre is eljutunk, ami aktuálisan foglalkoztatja a hozzászólókat.

Szóval szerintem működni fog ez a “Csütörtöki chat”-  dolog, és valamelyest pótolni tudjuk majd a személyes gyerekzsivaj találkozókat.  Mivel most egy ideig (már a harmadik harmadban járok a kis pocaklakóval) nincs lehetőségünk személyesen találkozni, így tudjuk csak megoldani a gyerekzsivajos csevejeket. Persze a kávét és sütit magadnak kell biztosítani!  😉

Arra buzdítalak téged is, kedves olvasóm, hogy ne habozz! Ha érdekel egy téma, érintett vagy, kérdésed van, tedd fel nyugodtan! Hozzászólásoddal segíthetsz, hogy esetleg más szemszögből is lássuk az adott témát!

Most pedig akkor következzen a mai témánk, az altatás, melyet Emese egyik hozzászólásával vetett fel a múlt héten.

A kérdések a következők:

  • NEKED SEM ALSZIK EL ÖNÁLLÓAN A GYERMEKED ÉS ALTATNOD KELL ?
  • HOGY NÉZ KI AZ ALTATÁSI RITUÁLÉ NÁLATOK?
  • MENNYI IDŐT VESZ IGÉNYBE AZ ALTATÁS?
  • HA NEKED MÁR SIKERÜLT TÚLJUTNI AZ ALVÁSI PROBLÉMÁKON, MONDD, HOGY SIKERÜLT LESZOKTATNOD A GYERMEKED AZ ALTATÁSRÓL?
  • MENNYI IDEIG TARTOTT, MÉG MEGSZOKTA A GYERKŐC AZ ÚJ RENDSZERT?
  • MIT NYERTÉL VELE?

gyerekzsivajGondolatébresztőnek megmutatom azokat a bejegyzéseket, amiket én írtam már a témában. Itt és itt találod őket.

Hogy hova írhatsz?

  • a blogra hozzászólást (csak egy felhasználónév jelenik meg az oldalon, amit te választasz.  Ha szeretnél inkognítóban maradni, válaszd ezt megoldást 😉 )
  • a  gyerekzsivaj Facebook oldalára a mai bejegyzéshez (ha saját profiloddal szólsz hozzá, azt mások is látják),
  • ha pedig teljesen privát szeretnél véleményt mondani, akkor írj az admin@gyerekzsivaj.co.hu e-mail címre, azt csak én látom!

csütürtökichatgyerekzsivajTémajavaslatot az admin@gyerekzsivaj.co.hu e-mail címre várok! Ha téged is fogalkoztat egy téma, keress meg, mindössze egy keresztnév megjelöléssel megvitatjuk a kérdést a “Csütörtöki chatban”.

Remélem, hogy a mai beszélgetés is interaktív lesz! Én már itt vagyok, várom a hozzászólásod és ígérem válaszolok is felmerülő kérdéseidre!

Digiprove sealCopyright secured by Digiprove © 2016

8 thoughts on ““Csütörtöki chat” #3. Az altatásról

  1. Debbora says:

    Sziasztok!
    Nálunk az altatás szinte rituálé. Kb 1 óra … Meseolvasás, simogatás dúdolással álomba merülésig, van hogy nem csak a gyerekek alszanak el a végére.
    A nagy 6 éves, a kicsi 3 lesz és egy szobában alszanak. A nagynál már gondoltam rá, hogy el kellene kezdeni az önálló elalvás való hozzá szokáshoz otthon is. A kicsi, érdekes, de ő szerintem sokkal ügyesebben el tudna aludni önállóan, ha nem lenne az a maratoni mese olvasás esténként. Igazából gondolkoztam már azon is, hogy ez a mese olvasás a gyerekeknek vagy nekem fontos 🙂 de arra jöttem rá, hogy mivel nap közben elég keveset tudunk együtt lenni, igaz fáradtan, de talán azaz egy óra szól tényleg csak róluk. Anélkül, hogy mással foglalkozzak.
    Ugyanakkor a másik oldal pedig az, hogy ha esetleg én is elalszom, nem találkozom a párommal este, amikor hazaér…

    • Igazából a lényeg az, hogy úgy csináljátok, hogy mindenkinek jó legyen a családban. Ha neked is jó lelkileg ez a szeánsz, akkor legyen így. Mi anno az elején úgy találtuk ki a férjemmel, hogy az az egészséges, ha kettőnkre is marad idő estènként. Ezért sem akarunk hosszan altatni. Mi is játszunk velük este, vacsora közben megbeszéljük az ovit, mesét altatáson kívül is szoktam olvasni. Van közös családi idő, megvan a játék ideje, de ha “megyünk aludni”, akkor az pisi, fogmosás, kap vizet, aki szomjas. Mese (kb 5-10 perc), betakarás, puszi. És aztán anya balra el. És innentől jön a közös idő, vagy ha úgy alakul, hogy nem együtt nézünk valamit, vagy nem beszélgetünk, akkor csak egymás mellett molyolunk valamit. De nyugi van, csend van, gyerekmentes övezet van. Ennyi szerintem minden párnak jár! 😉 De hangsúlyozom, ha nektek úgy jó a rendszer, ahogy most van, akkor legyen úgy. A Ti családotok, Ti hozzátok a szabályokat!!!
      Bocsi a kései válaszért, még a kórházban vagyok és nagyon nehezen tölt be a blog oldala.

  2. Emese says:

    A 10 hónapos kislányom napközben 2x alszik, egy rövidebbet délelőtt és egy kicsit hosszabban délután. Sajnos önállóan nem alszik el, így nálunk az altatás a következőképpen zajlik: amikor látom rajta, hogy álmos (nyűgösködik, jön oda hozzám és odabújik, dörzsöli a szemét, stb.), felveszem és sétálok vele, ringatom, közben énekelek neki. Este szerencsés esetben az esti tápszeren elalszik. Amennyiben nem, ugyanúgy ringatjuk, mint napközben. Az altatás, ringatás időtartama változó, 5 perctől fél óráig terjed. Próbáltam lefektetni a kiságyába, betakarni,megsimogatni és kijönni, de ilyenkor sikítva sír. Próbáltam azt is, hogy nem jövök ki, hanem simogatom, de ilyenkor vagy felélénkül, elkezd játszani és az alvásból nem lesz semmi vagy pedig órákhosszat simogathatom, talán becsukja a szemét, de ahogy abbahagyom kipattan a szeme. 🙂 Próbáltam azt is, hogy a mi ágyunkra fektetem és ott mellé fekszem, simogatom, énekelek neki. Ilyenkor elmászik, rám mászik, felül és ha visszafektetem mérgelődik, sír. De mindezek közben álmos!!! Szóval altatásra eddig csak a ringatás jött be, de mivel majdnem 8,5 kg, ez egyre megterhelőbb, arról nem is beszélve, hogy időben is nagyon sok. Én rontottam el? Ha igen, hol, mikor? Erre a problémára szeretnék tanácsot kapni, hogy Ti hogy csináltátok. Előre is köszönöm! Szép napot! 🙂

  3. Igen, minden anya első kérdése talán ez a hol rontottam el???? A rászoktatásnál valószìnűleg, de a végeredmény szempontjából mindegy is. Foglalkozzunk a megoldással 😉

    Amik elsőre eszembe jutnak:

    Ha csak öt perc a dolog, az még nem is vészes, ennyi ideig egy sima mese/éneklés is tart. A gond a ringatás. Megpróbálnék vele leülni az énekléshez és úgy is hozzám bújhatna

    A másik, hogy ha délelőtt csak egy rövidet szundít, talán egybeköthetnétek a levegőzéssel. Babakocsiban játszóra menet vagy haza, vagy ha kimentek sétálni, vagy el kell ugranod boltba. Rövid távon nekem nincs kifogásom a babakocsiban alvás ellen, pláne, ha hátradönthető a szerkezet. Levegőzni meg kell.

    Ha ilyen nagy az ellenállás már a változtatásokkal szemben, amiket próbáltatok, akkor fel kell rá készülni lelkileg, hogy most is ez lesz, ha módosítotok a rendszeren, javaslom, fogjatok össze a férjeddel az esti alvásnál.

    Türelem és következetesség, elcsépelt szavak, de tényleg ez kell.

    Mese/éneklés után be kéne tenni az ágyba és puszi, betakarás, simogatás. Ennyi. Nekem anyukám mondta (aki egyébként védőnő és nekünk következetességgel ő segített, ahogy írtam is) hogy TE MINDENT MEGTETTÉL ÉRTE, AMIT KELL, VOLT MESE, ÉNEK, PUSZI, BETAKARÁS!!! Nem vagy rossz anya, hogy nem ülsz mellette órákig.

    Valószínűleg sírni fog a kislányod pár napig. Odamész, megpuszilod, megsimogatod, hogy tudja nem hagytad magára, ott vagy a közelben. Csak épp nem fogsz ott ülni vagy ringatni, vagy simogatni a hátát, kinek mihez szokott a lurkója.

    A cél lebegjen a szemetek előtt, amikor úgy érzitek, nem megy és feladjátok. Mit nyerhettek vele, ha a gyerkőc egyedül elalszik? Több időt kettesben esténként, hamarabb végzel az esti rendrakással a konyhában, meg tudtok nézni egy filmet a pároddal. Stb.

    Nagyon drukkolok nektek!

    Kívancsi vagyok, a többiek mit gondolnak, mit mondanak. Remélem lesz még hozzászólás!

  4. Emese says:

    Köszi Kata a tanácsokat! Napközben gyakran összekötjük a levegőzést az altatással, de van, hogy úgy alakul, hogy éppen akkor nem tudunk elmenni itthonról. Az esti altatásra írtakat megpróbálom bevezetni, és igyekszem következetes lenni. (Nálam sokszor ez ütközik nehézségbe, és innen is ered a probléma, azt hiszem.) 🙂

    • A következetesség azért nehéz, mert egyszerre sajnálod a gyermeked, ugyanakkor te is feszültebb vagy, hogy pörög az agyad, mennyi dolgot tudnál csinálni az altatási szeánsz helyett. Ha a gyerkőc kitartóan sír, hamarabb feladja a szülő. Ezért lenne jó összefogni, s ha valaki végét járja türelemben, akkor a másik besegít. Nálunk pl. én erősebb vagyok ilyen téren. Délben sosem kell altatni Bencét. Este a férjemnél szokott próbálkozni néha. De akkor bemegyek én is és elmondom, hogy hogy alszanak a nagyfiúk, vagy ha szépen elalszik akkor ez és ez lesz holnap…
      Lehet, hogy a férjednél nem csinálna nagy műsort a kislányod és csak neked szól, mert tudja, hogy hamarabb beadod a derekad?!

  5. Niki says:

    Nekünk már jóval nagyobbak a gyerekeink (2,5 és 5), de az altatás még mindig nehéz. Az az igazság, hogy a kisfiamnál “rontottuk”el, mert eleinte nagyon élveztem,hogy ott szuszog mellettem,lehet szagolgatni 😀 és így alszik el, de ma már másképp csinálnám. A lányom pedig a kezdetektől egy szobában alszik a fiammal, így nem sikerûlt azt megoldani, hogy az egyik mellett ott vagyok és altatom, a másikat pedig az önálló elalvásra szoktatom. Tudom, hogy ez csak rajtunk szülőkön múlik, és a következetesség a fontos, de ezzel vannak nehézségeim az altatás terén…. Látom azért már az alagút végét… Ha a lányom hamarabb alszik el, a kisfiamat már egy puszi és simogatás utan ott lehet hagyni, elalszik egyedül. A lányomat is szoktatom ehhez, de ő nem hangosan sír, hanem halkan és kicsit magára hagyottan. Pont ezért érzem nehéznek, mert nem követelőzve sír, hanem mint aki beletörődött abba, hogy ez van, de nem tudja még feldolgozni. Nem tudom, ezt hogyan lehetne megoldani. Mert ilyenkor nagyon rosszul érzem magam. Bár, amit anyukád mondott Kata, az jól hangzik. Hiszen az jut nekem is eszembe, hogy nem vagyok jó anyukája, mert ott hagyom egyedül. Valószínüleg, ha újra kezdeném, nem így csinálnám, mert az egész napos programok, feladatok mellett nekem az altatással töltôtt kb egy óra ( mesével, énekléssel együtt) a legnehezebben elviselhető.

    • A testvérkérdés is be tud kavarni, igen. Ha egy szobában alszanak, főleg nehéz végigvinni egy ilyen leszoktatási folyamatot, mert a másik gyerkőcöt meg zavarja az egyik hisztije. De a látványos jeleneteken túl az is nehéz lehet, ha csak csendben sírdogál a kislányod!

      Egyébként minden gyerekre mással lehet hatni és ez korfüggő is.

      Ha már idősebb a lurkó az “anya büszke rád”- mondat is csodákra képes. Meg az “olyan nagyfiú vagy már”. Meg a “ha ezt elmondom holnap a maminak…” kilátásba helyezése. Kicsiknek még nehezebb észérveket felhozni, nagyobbaknál talán bővebb a repertoár.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*