Csütörtöki chat #4. Édeskettes

gyerekzsivajA blog indulásakor készült egy édeskettes nevű kategória is az oldalra. Hát nincs épp tele bejegyzésekkel… Vajon miért? Azt hiszem, talán azért, mert ahogy édeskettesből hirtelen kiscsaláddá (majd egyre nagyobbá) avanzsál egy pár, azon nyomban fenekestől megváltozik az életük, a párkapcsolatuk.

Sajnálatos módon azt látom a környezetemben, hogy nagyon sok házasság pont akkor megy tönkre vagy legalábbis jut kátyúba, amikor elvileg a legboldogabbnak kellene lenniük, hisz egy kapcsolat kiteljesedése a közös gyermek megszületése.

Vagy mégsem?

gyerekzsivajS a képlet persze mindig ugyanaz: apa sokat dolgozik (anya szerint többet is, mint kellene), fáradtan hazaesik, pihenésre, nyugalomra vágyik és mit talál otthon? Síró csecsemőt, veszekedő testvérpárt, nyúzott feleséget.

Anya szemszögéből ugyanez: “Mikor lesz már hat/hét óra, hogy apátok hazaérjen?! Tuti lepasszollak neki benneteteket, ő is foglalkozhat kicsit veletek, az én idegrendszerem téptétek egész nap!”

Hétvégén apa inkább otthon pihenne, anya pedig inkább végre kimozdulna.

Az sem sokat segít a helyzeten, hogy a kisbaba miatti éjszakázás okozta kialvatlanság alapból meggyötri az ember idegrendszerét, sokkal türelmetlenebbek, nyúzottabbak vagyunk és persze kin tölti ki az ember a rosszkedvét ilyenkor? Hát persze, hogy azon, aki a legközelebb áll hozzá.

gyerekzsivajArról már nem is beszélve, hogy a párnak alig van ideje arra, hogy kettesben is eltöltön egy kis időt, ritkulnak az egykor rendszeres mozizások, vacsorák. A barátaikkal sem járnak már úgy össze, mint azelőtt.

A fentiek okán tehát mindenki feszültebb, ingerültebb, hamarabb összekapnak az egykori hősszerelmesek, pedig ez csak egy teljesen szokványos élethelyzet, amibe minden pár belecsöppen, amikor gyermeket vállalnak.

Mi a megoldás?

Keressük együtt! Beszéljünk róla! Ma ez lesz a “Csütörtöki chat” témája.

Mai kérdések:

  • SZERINTED IS A PÁRKAPCSOLAT PRÓBÁJA A GYERMEKVÁLLALÁS?
  • FEL LEHET EGYÁLTALÁN KÉSZÜLNI A VÁLTOZÁSOKRA?
  • MIT TEHET EGY PÁR AZÉRT, HOGY KÖNNYEBBEN VEGYE AZ AKADÁLYOKAT?
  • VAN SZÜKSÉG MÉG ÉDESKETTESRE, VAGY INNENTŐL CSAK CSALÁDBAN KELL GONDOLKODNIUK?
  • TI MIT TESZTEK AZÉRT,  HOGY MEGŐRIZZÉTEK A LÁNGOT?
  • NEKTEK MILYEN IRÁNYBAN VÁLTOZOTT A KAPCSOLATOTOK GYERMEKETEK SZÜLETÉSE ÓTA?

csütürtökichatgyerekzsivaj

Remélem ma is velem tartasz, érdekel a véleményed!

Írj hozzászólást

  • ide a blogra,
  • a gyerekzsivaj Facebook oldalára
  • ha privát mondanád el véleményed, írj az admin@gyerekzsivaj.co.hu-ra!

Témajavaslatot az admin@gyerekzsivaj.co.hu e-mail címre küldhetsz!

Én már itt vagyok, várlak és ígérem, hogy minden felmerülő kérdésre válaszolok majd!  🙂

Digiprove sealCopyright secured by Digiprove © 2016

16 thoughts on “Csütörtöki chat #4. Édeskettes

  1. Emese says:

    Mi nagyon tudatosan készültünk a gyermekvállalásra, mindketten nagyon vártuk már, hogy megérkezzen az első gyermek a családba. Ugye ilyenkor megkapja az ember a sok jó tanács közül többek között azt, hogy “most pihenjétek ki magatokat, most mozduljatok ki, stb., mert miután megszületik a baba, nem lesz erre lehetőség”. Ez a része a hiedelmeknek részben igaz. Teljesen nem lehet felkészülni egy kisbaba érkezésére. Akármennyire is várja az ember, tényleg fenekestül felforgatja az ember életét. S a kezdetek bizony próbára teszik a legstabilabb kapcsolatot is. De persze ez az én véleményem. A szülést követő hetekben intenzíven dolgoznak a hormonok, emellett ott van a kezdeti feszültség, aggodalom, félelem, hogy minden rendben van-e a babával, eszik-e eleget, szuszog-e, nincs semmi baja, stb. Nálunk pont akkorra indult be egy csomó munka a férjemnek, ami határidős volt, így többször volt, hogy később ért haza. Volt segítségem Anyukám személyében, de nekem mégis a férjemre lett volna szükségem. Ő megpróbált mindent megtenni értünk, amikor otthon volt, mindent együtt csináltunk, bevásárolt, stb., én mégis többet szerettem volna belőle, elégedetlen voltam. Ez kezdetben szült némi feszültséget, amit sikeresen leküzdöttünk. De azt hiszem, hogy ebben főleg neki volt szerepe, mert nagyon türelmes volt velem. Az akadályok leküzdésében a kölcsönös tisztelet és a nagyfokú türelem, ami segít a véleményem szerint.
    Nagy szükség van édeskettesre. Szerencsére Anyukám szívesen vigyáz a kislányomra, így ha tehetjük kimozdulunk kettesben. Többször voltunk koncerten, nyáron lakodalomban, s volt olyan is, hogy koncertre indultunk, majd inkább egy kettesben eltöltött vacsorát választottunk és utána egy kis sétát, forralt borozást.
    Persze olyan is előfordul, hogy nekem mehetnékem van, mert ugyebár egész héten főleg itthon vagyok, a férjem pedig örül, hogy végre hazaér és lepihen. Ilyenkor vagy beadja a derekát és kimozdulunk valahová, vagy én törődök bele, hogy most itthoni programmal kell beérjem.

  2. Gy-M. Rita says:

    Tart még az itthoni pihi Barnival, ezt kihasználva írok pár sort a témában, Kata! 🙂
    Egyetértek Emesével abban, hogy a gyerekvállalásra nem lehet tökéletesen felkészülni; el nem tudja képzelni az ember fia-lánya előre, milyen kihívásokat fog támasztani a mindennapokban egy baba ellátása, na és hogy mivel jár mindez a párkapcsolat terén. Azt gondolom, hogy a közös gyerek mindenképpen erősíti a kapcsolatot, nagyon nagy boldogság ez, de komoly próba is, nem egyszerű alkalmazkodni a megváltozott helyzethez, hogy mindent a baba határoz meg, és sokkal kevesebb időnk van egymásra. Mindkét félnek nagy felelőssége van abban, hogy ebből a szituból hogy hozzák ki a legjobbat. Nekem pl. nagy segítséget jelentett, hogy a férjem átérezte, hogy szükségem van baba-mentes időre is, és sokszor azért sietett haza a munkából, hogy én elmehessek egy órára sétálni, futni, vagy nézelődni a közeli plázába. Egészen újjászülettem egy-egy ilyen alkalomtól. 🙂 Én is próbáltam az adott keretek között kedveskedni neki egy fárasztó munkanap után, pl. egy ripsz-ropsz összehozott gyertyafényes vacsorával. Éljen a pestos tészta! 🙂 Szerintem kellő odafigyeléssel át lehet lendülni az első időszak nehézségein, és amikor már a baba is kellően integrálódott a család életébe, kialakult a napirendje, s mi sem vagyunk már annyira ügyetlenek :-), sokkal könnyebb időszak következik.
    De hát az édeskettes, a régi értelemben, azt hiszem, soha nem tér vissza a gyerkőc érkezése után. 🙂 Nálunk legalábbis ez nagyon ritkán valósítható meg a szó szoros értelmében. Nagyszülők messze vannak, nem is annyira mobilak, még testvér sincs velünk egy településen, így nehéz bárhová kettesben elszabadulni. Azért törekszünk rá, hogy néha legyen ilyen alkalom, bár ez nem kis szervezéssel jár. Jellemzően egymással töltött időt ajándékozunk szülinapokra, névnapokra, pl. kiállításon, színházban jártunk mostanság, mindezt úgy, hogy nagyszülőt-testvért utaztattunk gyermekfelügyelet céljából. Szóval nem egyszerű és nem túl gyakori nálunk az édeskettes megszervezése.
    De, szegény ember vízzel főz alapon 🙂 megtanultuk azt, hogy az édeshármasból is tudjunk néha lecsípni egy igazán élvezhető édeskettest. 🙂 A gyerekes mindennapokban is törekszünk arra, hogy igenis legyenek gyertyafényes vacsorák (Barni imádja a gyertyát :-)), és ha minden klappol (vacsora minősége, hőmérséklete, szék elhelyezkedése, ja, és a gyerkőc aktuális hangulata :-)), akkor tudunk picit magunkra is figyelni, összemosolyogva koccintani egy finom borral.
    És teszünk azért, hogy alkalmanként kilépjünk a mindennapi mókuskerékből, mivel másképp nem megy, gyerekkel, de ilyenkor is lehet időt csenni kettőnkre. Mi pl. nagyon szeretünk utazni, és úgy döntöttünk, Barni születése után sem mondunk le az ilyen élményekről. Évente többször utazunk bel- és külföldre is, és az utazás nyújtotta közös élmények újra és újra fel tudnak tölteni bennünket. Tapasztalatom szerint kisgyerekkel (2 év alatt) a legkönnyebb utazni, ingyenes a repjegy, legtöbb helyen a kiságy és az egyéb babás holmik minimális költséggel vehetők igénybe. Ja, és a gyerkőc még hosszabban alszik, vagy éppen még kétszer alszik, az pedig csodás együtt töltött órákra ad lehetőséget. Mi pl. Barni háromórás alvása alatt (babakocsiban) barangoltuk be a festői Brugge-t; de nagyon jól időzíthető az alvásidőre egy jó kis kávézás-borozás egy napsütötte piazzán, vagy épp a tengerparton. Így aztán hármasban is érezhetjük néha magunkat kettesben. 🙂
    Belátom, hogy nagyobb gyerkőccel, vagy már éppen több gyerekkel ez nagyobb nehézséggel jár, de talán nem lehetetlen. Illetve, nagyobb gyermeket már nyugodtabb szívvel rá lehet bízni egy-két napra a nagyszülőkre is talán, és akkor mégiscsak ott a lehetőség az elvonulásra. Nálunk Barni nagyon anyás, és még kicsinek is éreztem arra, hogy több napra rábízzam a nagyszülőkre, így mi még töltöttünk hosszabb időt nélküle. De ami késik, nem múlik. 🙂
    Amiben szerencsésnek érzem magunkat, az az, hogy hál’ Istennek mindkettőnknek fontos az aktív pihenés is, úgyhogy nem szokott köztünk ellentét lenni amiatt, hogy menjünk-e valahová avagy otthon maradjunk. Amíg én otthon voltam, a férjem pedig egész héten dolgozott, sem fordult elő soha, hogy ne lelkesedett volna Ő is valamilyen kimozdulós programért. És a barátokkal is nagyjából úgy tartjuk a kapcsolatot, mint korábban, azaz törekszünk rá, hogy valamilyen módon összejöjjön a találkozó, persze gyerekestül. 🙂 Mivel a barátok egy része is gyerekes, ez nem is olyan nagy probléma. 🙂
    Zárszóként eszembe jutott egy kedves barátunk megjegyzése, amit akkor mondott, mikor ecseteltük neki a gyerekes lét nehézségeit: felejtsétek el, hogy lesz egy nyugodt pillanatotok, úgy kb. 30 évre! 🙂 Mert akkor már talán nem aggódsz azért sem, hogy jaj, mikor ér haza éjszaka… 🙂
    De mi választottuk a gyerekes létet :-), úgyhogy valahogy ebből kell kihozni a legjobbat, hát mi nagyjából a fentiek szerint tesszük.

    • Emese says:

      Jó volt olvasni soraidat, Rita! Én is annyira szeretném, ha külföldre is kimozdulnánk Pannával! Azt hiszem ebben egy kicsit rugalmatlanok vagyunk, pedig szerintem nagyon jól kivitelezhető lenne, hiszen Panna nagyon jól tűri (sőt, élvezi) az egész napos házon kívül töltött programokat.
      Mi is rendszeresen összejövünk a barátainkkal, sőt a két legjobb barátnőméknél is 2015-ben bővült a család, úgyhogy most egy kicsit megváltozott a beszélgetések és a találkozások tematikája. Abban azt hiszem mindannyian egyetérthetünk, hogy habár teljesen megváltozott az életünk gyermekünk születésének következtében, semmiért nem cserélnénk el! Most már így teljes és kerek az életünk. 🙂

      • A külföldet mi sem nagyon mertük eddig bevállalni, idén nyáron voltunk Horvátországban a fiúkkal, éjszakára időzítettük az utazást és így semmi gond nem volt. Bátrak vagytok Rita, hogy repülőztetek is a kicsivel, de valószínűleg csak én aggódom túl ezt a dolgot. Nagyon tetszik a hármasban, mégis kettesben kifejezés, Rita! 🙂 Pannival talán még meg tudják oldani Emeséék is.

        Igen, több gyerekkel már más a helyzet, talán ilyenkor jön a legjobbkor, hogy szintén kisgyerekes családokkal barátkozunk össze, így apának is van sörpartner, anyának traccspartner, s ami a legfőbb, a gyerekeknek is játszótárs (így nem a szülőknek kell szórakoztatni őket, sőt, tapasztalatom szerint nem is szeretik az apróságok, ha zavarjuk a köreiket! 😉 )

        Ami a mai téma, nos én is úgy látom, hogy ha nincs közelben segítség, nagyon nehéz megoldani a “randikat”. Nekünk szerencsére van közelben nagymama, ennek ellenére azért nem mondanám rendszeresnek ezeket a kiruccanásokat. Talán valóban tudatosabban kellene hozzáállni.

        Vagy jobban kihasználni azt az időt, amikor a gyerekek este elalszanak. Nekünk még tart az Agymenők sorozat (a hatodik évadot tapossuk már, letöltöttem), de tény, hogy nehéz változatos dolgokat kitalálni otthon…

        • Gy-M. Rita says:

          A bátorság viszonyítás kérdése, Kata! 🙂 Én pl. éppen a hosszú autóutaktól félek jobban kisgyerekkel, azt később is vállaltuk be, mint a repülőt. Nálunk ugyanis kocsiban mindig sokkal nagyobb volt a nyűglődés, egy idő után már nem tudott aludni, de ugye ott mozogni sem lehet, hosszú távon nem sikerült semmivel lekötni, szóval egy-egy belföldi út vége is tudott nagyon nyűgös lenni. Repülőn soha nem volt gond; amíg pici volt, szopizott és aludt, nagyobbacska korában pedig nézelődött, járkált, simán kibírta azt a másfél órát. (azért mi is csak európai utakban gondolkodtunk)
          Több gyerekkel azért már nehezebb ügy ez is, az biztos! Szerintem is praktikusak az össznépi gyerekes-családos nyaralások, jól lekötik egymást a gyerkőcök. Nekem annyi a bajom ezzel, hogy az igazi édeskettesre ilyenkor sincs esély, merthogy itt meg a társasági életen van a hangsúly, és elég nagyfokú alkalmazkodást is igényel az egyes családoktól.
          Nyilván a legjobb az, hogyha néha tényleg van valaki, aki vigyáz a gyerekekre, én pl. napirendre vettem a baby-sitter/pótnagyi témát, hosszú távon szerintem szükségünk lesz rá.
          Hát az esti lehetőségek nálunk is korlátozottak, hiába fekszik időben a gyerkőc, ha mi is oooolllyaaan korán kell, hogy keljünk. 🙁

          • Most nevetnem kell. Kínomban. Merthogy nekünk most itt lesz az édeskettes, hiszen ma délután anyukám elvitte a srácokat egy hétre, hogy tudjak feküdni, pihenni, (orvosi előírás) de ugyebár most meg lehetőségem nincs nagyjából semmire. Mármint ami az édeskettes randi-témákat illeti és túlmutat az itthoni kanapén elnyúlós sorozatnézésen..
            Váááááá!!!!

      • Gy-M. Rita says:

        Emese, szerintem Ti pont megfelelő életkorban vagytok a külföldre utazáshoz 🙂 Minimális plusz költség, babakocsiban még jól ellevő kisgyerek (gondolom…), igazi kikapcsolódás lehet Nektek, szóval hajrá! 🙂 Ha a kislányod egyébként jól viseli a kiruccanásokat, akkor valószínűleg nem lenne gond az utazással sem. Én azt tapasztaltam, hogy a kisgyereknek az a legfontosabb, hogy apa-anya ott legyen vele, nagyjából kövessük az otthoni rituálékat pl. a fürdetés, fektetés kapcsán, és akkor minden rendben. 🙂

        • Akkor hova is mentek Emese? 😉 Kitűnő esti közös proginak tűnik a kisasszony elalvását követően egy kis kiruccanás megtervezése! Hmmm.. Kezdetnek mondjuk csak egy hosszú hétvégére talán… Okés, tudom, óvatos duhaj vagyok! 🙂

          • Emese says:

            Valamit mindenképpen ki kell nézzek, májusig el kell költsem a lejáró Szép Kártyás egyenlegemet. Egy hosszú hétvégére gondoltam. Esetleg tudtok ajánlani valami jó helyet? Azt hiszem egyenlőre Pannisról mennénk. 🙂
            A barátnőmék Ausztriában élnek, gyönyörű helyen, az svájci, liechtensteini, német határ közelében. Tervezzük, hogy nyáron vagy ősszel meglátogatjuk őket.
            Kata használd ki, hogy a lurkók a Maminál vannak. Ha pihenni kell, ne pörögj, hanem inkább keress az Agymenők mellé még valamit, vagy olvasgass. Az édeskettes randi témákat pedig majd bepótoljàtok később. 😉

  3. Ági says:

    Először is egy édes magány: ma sikerült eljutnom végre otthon kozmetikushoz, addig Anyukám vigyázott a fiúkra.:)

    Édes kettes: végre újra édes kettesben alszunk, mióta Nimród a kiságyában alszik el, s néhány órát ott is tölt, kb. hajnali 2-3-ig.

    Most, hogy a fiúk 1,5 és 2,5 évesek lettel, hosszabb időre is a nagyszülőkre merjük őket bízni (néhány óra): karácsony előtt elmentünk végre kettesben moziba (star wars), s tervezzük a korcsolyázást.

    Fontos, az édes kettes, de a gyerekek minimum 16-18 éves koráig nem lesz az igazi, vagyis addig nem is nagyon létezik, mert gondolatban mindig velem, velünk vannak…

    Inkább az összebújás, a simogatás, a puszi, az ölelés, az érintés, a csók fontosságát emelném ki…

    • “Tervezzük a korcsolyázást!” 😉 Mindjárt itt a tavasz! (Ha ez ugyan nem az már, ami mostanában itt van), húzzatok bele, Ági!

      Az utolsó felsoroláshoz egy kiegészítés:

      Masszázs 🙂 Jaj, úgy fáj a vállam! 🙂

      • GY-M. Rita says:

        Kata, az édes-kettes mindenképpen adva lesz, használjátok ki és ne azon agyalj, hogy mit nem tehetsz meg épp most! 🙂 Mérlegelni kell, hogy esetleg valami nagyon kímélő kiruccanás beleférhet-e az elrendelt pihenésbe, de egyébként olyan jó az a csendes (gyerekzsivaj-mentes!) otthoni összebújás is, nem? 🙂

  4. Emese! A Szép Kártya az csak itthon okés, nem?

    Kisgyerekes ismerősök nekünk ajánlották már az alsópáhoki Kolpingot (nem olcsó, de fullos és ha elfogadják a Szép Kártyát…)

    Nekünk gyerekes kiruccanásra legutóbb Szilvásvárad tetszett nagyon. (Szalajka Liget Hotel).

    Ami a gyermektelen napokat illeti, valószínűleg blogot írok majd gőzerővel, kissé előre dolgozom… hogy ez jó hír vagy rossz…, ki tudja? 🙂

  5. Lükrécia says:

    Bár rendszeres olvasója vagyok a blognak, most megpróbálok belevágni a hozzászólásokhoz is. 🙂 Nekünk két gyerkőcünk van. 5 és 2 éves. Nálunk is voltak problémák mind a két gyerkőc születése után, de sikerült leküzdeni őket. Nálunk az eltávolodás volt a probléma. Altatásnál sokszor elaludtam a gyerek mellett, így már nem tudtunk beszélgetni. Hétvégén jövés-menés volt, így ezek az alkalmak sem voltak megfelelőek egy jó kis beszélgetéshez. Aztán megszületett kistesó, jött a sírás, féltékenység, betegeskedés, anya kiborulása, apa a káoszra jön haza c. felvonás az életünkben és jött egy kis összeomlás. Egyszóval eltávolodtunk egymástól én elszeparálódtam a külvilágtól. Gondolom azért a hormonok is rásegítettek a szülés után. Szerencsére sikerült helyrehozni a kapcsolatunkat, tudatosan figyelünk egymásra, meghallgatjuk egymást és tényleg mindent megbeszélünk. Máshogy nem megy. Sokszor én is csak puffogtam magamban mindenen és nem mondtam el mi a bajom, jöjjön rá magától alapon, de ezt nem szabad hagyni. Tényleg sokat kell beszélgetni és kettesben elmenni valahová. Akár egy séta, vagy bármi más. Természetesen, ha van segítsége az ember lányának.

    • Nagyon örülök neked Lükrécia! Üdv a klubban! 🙂

      Szerintem tényleg minden pár átmegy ezen, hiszen nemcsak mennyiségi változás a gyerekek születése a család szempontjából, hanem minőségi is a szülők párkapcsolatában. Csak úgy lehet kezelni ezt a helyzetet (is), hogy senki nem vesz fel szemellenzőt, nem dugja a homokba a fejét.
      És igen, odafigyeléssel, beszélgetéssel – ahogy írod – át lehet vészelni a nehezebb időszakokat is!

      Köszönöm, hogy írtál, szólj hozzá bátran a bejegyzésekhez máskor is! 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*