Csütörtöki chat #7. És mi van akkor, ha eleged van?

gyerekzsivajNem hiszek a szuperanyákban. És a szupergyerekekben sem. És szerintem neked sem kéne!   😉 Ha valaki azt állítja, hogy minden csodálatos, az tuti elhallgat valamit! Mert mindenki lehet rossz passzban, mindenkinek lehet rossz napja. Hiszen emberek vagyunk, ez teljesen természetes. Más kérdés, hogy nem szeretjük mutatni a külvilág felé a “nyomorunkat”. Csakhogy az ilyen látszat-szuperanyák előszeretettel döngölik földbe az amúgy is bizonytalan, rossz passzban lévő igazi anyák önbizalmát. S teszik ezt önlégülten. Szerintem meg nem kéne ezt hagyni!  😈

A mai Csütörtöki chatben erről szeretnék beszélgetni veletek. Az igazi anyák félelmeiről, arról, hogy mi borítja ki őket, mit viselnek nehezen? És a lényeg: hogyan lépnek túl a mindennapok problémáin? Szuperanya maszk nélkül.

gyerekzsivajTarts velem a mai beszélgetésben, mondd el őszintén, mit gondolsz a szuperanyákról és az igazi anyákról. Te felvállalod, ha aktuálisan épp eleged van az egész rendszerből? Vagy inkább megjátszod, hogy te is mindig, minden körülmények között szuperanya vagy? Bízom benne, hogy nem teszed!  😉

Mai kérdések:

  • ANYAKÉNT MINDIG EGYFORMÁN ÉRZED MAGAD VAGY TAPASZTALSZ HULLÁMVÖLGYEKET?
  • HOGYAN HAT RÁD A BEZÁRTSÁG, AMELY A KSGYEREKES LÉTTEL JÁR?
  • HOGYAN REAGÁLSZ A NEHÉZ HEYZETEKBEN?
  • MI AZ, AMIT NEHEZEN VISELSZ EL, NEHEZEN TOLERÁLSZ , AMI KI TUD BORÍTANI A MINDENNAPOKBAN?
  • HOGYAN KAPOD ÖSSZE MAGAD, AMIKOR PADLÓRA KERÜLSZ?
  • VAN SEGÍTSÉGED, AKI TUD TEHERMENTESÍTENI LEGALÁBB NÉHÁNY ÓRÁRA A NEHEZEBB NAPOKON?
  • HA ÖT PERC ALATT KELL TÚLJUTNOD A MÉLYPONTON, MI A LEGTUTIBB PRAKTIKÁD?

Remélem ma is velem tartasz, érdekel a véleményed!

csütürtökichatgyerekzsivajÍrj hozzászólást

  • ide a blogra,
  • a gyerekzsivaj Facebook oldalára
  • ha privát mondanád el véleményed, írj az admin@gyerekzsivaj.co.hu-ra!

Témajavaslatot az admin@gyerekzsivaj.co.hu e-mail címre küldhetsz!

Én már itt vagyok, várlak és ígérem, hogy minden felmerülő kérdésre válaszolok majd!  :-) Ne felejts el hozni egy bögre teát vagy egy csésze kávét sem, amit szeretsz. Nem árullak el senkinek, ha valami bűnözős fnomságot is kerekítesz mellé!  😉

 

Digiprove sealCopyright secured by Digiprove © 2016

10 thoughts on “Csütörtöki chat #7. És mi van akkor, ha eleged van?

  1. Ági says:

    Minden nap egy hullámvasút annak szépségeivel és nehézségeivel együtt.
    Leginkább az borít ki, amikor kérek valamit, s Nimródom direkt az ellenkezőjét csinálja.:( Ilyenkor sajnos sokszor nem jól reagálok, nem vagyok jó anya, nem vagyok elég türelmes. Próbálok változni, most egy homeos bogyót is segítségúl hívtam, hátha nyugisabb leszek.
    A másik, ami mostanában nehézséet okoz, higy amíg a kicsi 7kor elalszik, addig a nagy 10kor sem akar, nincs kevés olyan időm sem, amikor “egyedül”, vagy épp a férjemmel nyugiban lehetnénk, mert folyton csüng valaki rajtunk. Persze semmiért nem cserélném el őket, s az életembek ezt az időszakát, de aki azt mondja, hogy csak szép és jó, az hazudik!
    Anyukám feljön, ha kérem, de pl. a férjem szüleire nem szívesen bízom, s figyelni kell az egyensúlyra, hogy mindkét oldali nagyszülők kb. ugyanannyit láthassák, s így Anya nem lehet itt mindig velünk.:)
    Igazából nem érzem bezártságnak, tegnap pl az OBI-ban voltunk -csak programként, mert Nimó imádja a csavarokat, s vettünk néhány virágot is. Szóval minden napra tervezünk valamit.:)

    • Sokat tud valóban lendíteni az ember közérzetén, ha sikerül kimozdulni… akár csak az OBI-ba is.
      Én már a tavaszt várom, többet lehetünk levegőn, jobban lehet közösségbe menni (ha vége lesz egyszer az influenza szezonnak….). Az mindenki kedélyállapotára jó hatással van!

  2. Emese says:

    Szuper jó érzés anyukának lenni, de egyetértek azzal, hogy nem egy felhőtlen rózsaszín tündérmese. Én a 11 hónapos kislányom mellett most tapasztalom meg az első hisztiket, most kezdi felforgatni és saját képére formálni az egész házat, minden napra tartogat valami újat. Úgy gondolom, hogy ez még csak a kezdet és próbálok nagyon türelmes lenni vele. Már most nagyon markánsan kifejezi az akaratát és a nemtetszését. Bevallom, hogy szinte minden napra jut nekem is a boldog percek mellé kisebb-nagyobb hullámvölgy, amikor már kezdem elveszíteni a fonalat, amikor elbizonytalanodom. Elkezdtem magnéziumot szedni, hátha kedvezően hat az idejeimre. 😉
    Nagy segítség, hogy egy-két órára szinte napi rendszerességgel meglátogat bennünket Anyukám, így addig egy kicsit utólérem magam a háztartásban vagy éppen kikapcsolódok, elmegyek tornázni. A férjem pedig az esti – mostanában elég nehézkessé vált és elhúzódó – altatásban veszi ki a részét és tehermentesít egy kicsit.
    A “bezártságot” – eddig – meglepően jól tűröm, de azért a mindennapos sétálás elengedhetetlen. Nagyon várom már a tavaszt, a jó időt, az igazi napsütést! És minden hétvégére jut valami kiruccanás, mert szükségem/szükségünk van rá. Szombaton pl. a Nagyapámat látogatjuk meg, vasárnap pedig az Anyósom születésnapjára vagyunk hivatalosak. És a ma estét is alig várom, mert egy kicsit kiruccanok a baratnőmmel, Pál Feri előadásra megyünk.
    Az én praktikám, hogy túljussak a holtponton az, hogy belegondolok, hogy milyen jó, hogy “csak” ez a problémám és hálás vagyok mindenért, amim van, a családomért és a kislányomért. 🙂 Szép és vidám napot!

    • Mert ugye minden nézőpont kérdése… jó hozzáállás szerintem is, Emese, hogy arra koncentrálsz, ami jó és keresed a dolgok pozitív oldalát!
      Van úgy, hogy elfelejtjük becsülni, amink van!!!

  3. Néha leginkább csak hullámvölgyeket érzek. Kellene ilyen program nekem, hogy minden nap este írjak öt jó dolgot, ami aznap történt, lehet, hogy az segítene. 🙂 Mert alapvetően nem tartom magam pesszimista embernek.
    Bezártság? Most leginkább vissza akarok menni dolgozni. De lehet, hogy az új hely sokat segít majd. Meg majd akkor új dolgokat is fogok csinálni (legalábbis az a terv), majd meglátjuk.
    Amit nehezen viselek el, az a nyavalygás. Meg a hiszti.
    Segítségem van, ha hívok (pl. anyum), meg néha el tudok szabadulni egyedül is, ha a férjem hamarabb hazaér.
    És leginkább az válik be, hogy kötök vagy horgolok, ha nagyon fölbosszantanak. Az megnyugtat. És ugyanakkor jó is, mert van kézzel fogható eredménye. No meg jobb, mintha ütnék. 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*