“Csütörtöki chat”

gyerekzsivajMivel már a harmadik harmadba léptem és orvosilag el vagyok tiltva a pörgéstől, ezért sajnos jó ideig nem lesz alkalmunk személyesen találkozni, noha be kell vallanom, nagyon élveztem az eddigi gyerekzsivaj találkozók kötetlen hangulatát. Mindig úgy elszaladt az idő, hogy észre se vettük. Sőt volt, akire rátelefonáltak otthonról: HOL VAGY MÁR? 😉 

Hogy hol is? Jó helyen, hasonszőrű anyukákkal, de nem ám hasonszőrű problémákon problémázva, hanem könnyedén beszélgetve, tapasztalatot, véleményt cserélve. Mindezt jó hangulatban, egy szelet finom süti és egy csésze kávé társaságában.

Na ez az, amit sajnos most nem tudok már bevállalni, de ismertek… nekem mindig kattog az agyam valamin.. szóval azt találtam ki, hogy ha személyesen nem is, azért virtuálisan még találkozhatunk. És ez talán jó hír azok számára is, akik eddig személyesen amúgy sem tudtak eljönni a találkozóra, mivel nem Budapesten élnek…

Szóval kitaláltam a “Csütörtöki chatet”, ami igazából csak nevében chat. Mert így jól hangzik… 😉  De a lényege az, hogy ezen a napon szeretném, ha nem csak én írogatnék az éterbe hanem ti is elmondanátok a vélményeteket bizonyos kérdésekről, témákról.

Hogy hol érhettek el?

  • itt a blogon hozzászólásban (csak egy felhasználónév jelenik meg az oldalon, amit te választasz.  Ha szeretnél inkognítóban maradni, válaszd ezt megoldást 😉 )
  • a  gyerekzsivaj Facebook oldalán (ha saját profiloddal szólsz hozzá, azt mások is látják),
  • ha pedig teljesen privát szeretnél véleményt mondani, akkor írj az admin@gyerekzsivaj.co.hu e-mail címre, azt csak én látom!

Legyünk képben egymással, hisz egy közösséghez tartozni mindig jobb, mint tétován, kérdésekkel telve állni a nagyvilágban. Senki nem születik anyának, hanem azzá válik. Mindenkit megvisel a kialvatlanság, érik kudarcok, elbizonytalanodik döntési helyzetekben. Mindenkinek jól jön néha egy teljesen kívülálló gondolat, amely nem elfogult, mint egy baráté vagy családtagé.

Ne féljetek kérdezni sem! Amennyire én megismertem eddig a gyerekzsivaj blog olvasóit, mindannyian jóindulatú, melegszívű csajok. Szóval csak bátran!  😀

Témajavaslatokat az admin@gyerekzsivaj.co.hu e-mail címen várok. Mit vitatnátok meg a gyerekzsivajban?

Mivel tegnap annyian tippeltetek a kis pocaklakóm nemére és tudjátok rólam, mennyire szerettem volna egy kislányt, ezért arra gondoltam, a mai téma legyen a baba neme, a kérdések pedig a következők:

  • TÉNYLEG MINDEGY A BABA NEME?
  • CSAK EGÉSZSÉG LEGYEN, A TÖBBI NEM SZÁMÍT?
  • TE IS VÁGYTÁL ÚGY KISFIÚRA/KISLÁNYRA, HOGY KÖZBEN MÁSHOGY ALAKULT AZ ÉLETED?
  • HOGYAN FOGADTAD EL?
  • GYERMEKED SZÜLETÉSE UTÁN HOGYAN ALAKULT A VÉLEMÉNYED A KÉRDÉSRŐL?

csütürtökichatgyerekzsivajÉn már itt vagyok és várom a hozzászólásokat, véleményeket. Remélem jót beszélgetünk majd, ígérem, minden felmerülő kérdésre válaszolok, hogy tényleg interaktív legyen a mai párbeszéd!  🙂

 

Digiprove sealCopyright secured by Digiprove © 2016

9 thoughts on ““Csütörtöki chat”

  1. Niki says:

    Először is sajnálom én is,hogy egy darabig nem lesznek találkozók,de remélhetőleg hamarosan újra beszélgethetünk személyesen 😀
    Amikor az első gyermekemmel voltam várandós, úgy éreztem,nem számít,hogy milyen nemű. Inkább kíváncsi voltam,hogy kisfiam vagy kislányom lesz-e. Mivel addig mindig azt láttam a lelki szemeim előtt,hogy két kislánnyal sütögetek majd a konyhában, nem igazán tudtam elképzelni,milyen lesz majd egy kisfiú. Merthogy kisfiam született. Igazából a születése után a pelenkázáson kívül nem igazán vettem ezt észre, annál inkább most 😀 Öt éves, és néha nehezen tudok azonosulni a fiús dolgokkal, gondolok itt a botból készült pisztolyok és a harcolás iránti szeretetére. Az utcán még most is megállunk minden útfelújítás mellett ( most van belőlük bőven Budapesten), és irigylem, hogy milyen könnyen elintézi, ha pisilnie kell, bárhol vagyunk.
    A második terhességemnél persze volt bennem (és a család többi tagjában is) egy olyan vágy, hogy jó lenne, ha kislány lenne. Én is úgy éreztem,hogy kipróbálnám, hogy milyen az élet, ha kislánya is van az embernek. Mivel azonban a kisfiamnak egészen kis korában volt egy műtéte, inkább azon izgultam jobban, hogy nehogy most is megtörténjen ugyanaz. Aztán kiderült, hogy kislányunk lesz, így nem tudom, hogy hogy is éreztem volna magam, ha kisfiú lett volna. Ő viszont elég fiús, vagány, köszönhetően a bátyjának. Persze elképzeltem, milyen lesz egy kislány (sokkal lágyabb, csendesebb, mint egy fiú) , de egyenlőre szoknyát elvétve tudok ráadni, nem engedi összetűzni a haját, és mindent ki akar próbálni, amit a testvére. Így sokszor úgy érzem, inkább két kisfiunk van. . . Öszintén úgy gondolom, hogy nekem nem számított, milyen nemű gyerekünk lesz, de megértem, ha valakinek ez fontos. Az egyik dolog, amit az anyasággal kapcsolatban (főleg a játszótéren 😀) megtanultam, tapasztaltam, hogy a legkönnyebb elítélni, megítélni valakit, hogy hogyan neveli a gyerekét, milyen nevet adott neki, miért szûlt/ nem szült ennyi gyereket, miért számít neki, milyen nemű stb., közben meg a legtöbb esetben alig tudunk a másikról valamit. Nem ismerjük az okokat, körülményeket, csak “okoskodunk”. Biztos nagyon nehéz lehet, hogy valaki reménykedik, hogy fia/lánya lesz, aztán kiderül, hogy mégsem, és akkor magában le kell ezt rendeznie, el kell valahogy fogadnia. Azt remélem, hogy általában hónapokkal, évekkel később már el sem tudja képzelni, hogy más legyen az otthoni helyzet, mint ami 😀

    • Igaz, Niki. Vélhetően mivel a kistestvér számára mindig a nagytesó a minta, így a bátyus fiús játékai, habitusa a vonzó a kislányod számára. Nem is tudom, nálunk mi lett volna itt kettő plusz kettő fiú után…
      Valóban szerencsésebb, ha valaki tényleg “csak” azt várja, hogy egészséges babája legyen (és én ezt igazán tudhatnám, hogy ennél tényleg nincs is fontosabb) és mindegy neki a neme, de azért biztosan mindenki gondol valamire, mikor kiderül, hogy várandós, vagy már akár előtte is. Más kérdés, mekkora jelentőséget tulajdonít a dolognak egyébként. Tudom, hogy én ezt már több mint görcsösen szerettem volna, ami persze nem jó. És ez nem jelenti azt, hogy a fiaimat “lecserélném” lányra, mivel mindegyiket “úgy szeretem, ahogy van” (ahogy azt Mark Darcy is mondta Bridget Jones-nak ?-) ) , csak imádtam a lányos dolgokat, amíg Emmácska velünk volt és vágytam rá, hogy újra azt érezhessem. Viszont meg kell mondjam, most már a finisben egyáltalán nem erre gondolok, hanem arra, hogy milyen jó lesz majd babázni (és éjszakázni, jaj) a kis tökössel! Úgy megpuszilgatom majd, hogy csak na!!! 🙂 🙂 🙂

  2. Emese says:

    A férjem és én is inkább kislányt szerettünk volna, így néhány praktikát is bevetettünk az ügy érdekében. 😀 Egyetértek, hogy a legfontosabb a világon, hogy egészséges legyen a baba, így nem görcsösen akartam a kislányt, s miután több hónapos próbálkozás után lett végre pozitív a teszt, akkor már bármilyen nemű kisbabának örültem volna. Mégis a szívem mélyén reménykedtem benne, hogy kislányt hordok a szívem alatt. Az orvosom a 16. heti vizsgálaton megkérdezte, hogy milyen nemű babát szeretnénk. A férjemmel rávágtuk, hogy a lényeg, hogy egészséges legyen, de nagyon örülnénk egy kislánynak. Az orvosom hosszasan nézte a monitort és mi is láttuk az óriás képernyős tv-n a babát. Sokáig nem mondott semmit, s én is mintha valami kis fütyi félét láttam volna. Azután megszólalt végre (töri a magyar nyelvet), hogy „kislany”. Nagyon örültünk… Imádjuk, minden perc ajándék vele. <3

    • Képzeld Emese, én is elolvastam az összes netes praktikát, a Czeizel módszert stb. Elvileg lánynak kéne lennie a népi megfigyelések és ráolvasások szerint is.. de nem az. Czeizel doktor 80 %-ra mondta a módszere sikerességét…az eléggé jó aránynak tűnt. Hát úgy tűnik, mi a maradék 20 % vagyunk. 🙂

      Azért elmondhatod, mi jött be nektek, hátha mások is ráálnnak erre a kislány projektre (vagy épp a fiúra és akkor meg az ellenkezője kell, gondolom..) 🙂

      • Emese says:

        Hónapokig rögzítettem a menstruációk időpontját egy online menstruációs naptárba. Több rögzített ciklus után már szépen látszott a naptárban, hogy kb. mikor van peteérés, illetve mikor fogan nagy valószínűséggel kisfiú vagy kislány. Állítólag a kislánnyal a petérés előtt 2-3 nappal kell próbálkozni. 🙂 Néztem a kínai fogantatási naptárat is. Őszintén szólva 5 hónapig ment így és nem történt semmi. A 6. hónapban már nem igazán figyeltünk erre, úgy voltunk vele, hogy teljesen mindegy a neme, csak jöjjön már. És ekkor végre összejött, megfogant Panna. 🙂

  3. Fi Judit says:

    Napsugaras szép napot Mindenkinek!
    Eltűnődtem, merjek-e hozzászólni, hiszen rég volt már, amikor nálam ez a kérdés szóba került. Pontosan 31 éve, egy hétfői napon, 18 óra 20 és 22 perckor születtek az ikreim. Könnyek homályosítják a szemem, az emlékek miatt, most volt és mégis milyen rég!
    Ultrahang már akkor is létezett, de az, hogy megmondják milyen a baba neme, szóba sem jöhetett. Meglepetés volt minden. Az is, hogy jóval hamarabb, a 31. héten indult be a szülés nálam, és mivel császározni kellett, – altatásban -, előre kérték a születendő babák nevét. Köpni- nyelni alig tudtam, halálra voltam rémülve, nem készültünk, volt két fiú és egy lánynevünk, a másik lánynevet ötletszerűen mondtam be, lesz, ami lesz alapon, mert ott, abban a pillanatban egyetlen dolog volt a fontos: az, hogy egészségesek legyenek, hogy minden rendben menjen!
    Szerencsére, na meg az orvosoknak hála, az alig másfél kilós fiúk ma már szép szál férfiak.
    Persze az ember lánya mindig többet akar. Mikor újra áldott állapotba kerültem, folyton azt hajtogattam, mindegy, csak egészséges legyen, de titokban egy kislányról álmodoztam. Ismét fiam lett, de nem bánom! Azt gondoltam, nekem már nem lesz lányom, hiszen túl voltam a 30-on.
    Aztán 3 év múlva óriási meglepetésre ismét babát vártam. Akkor is ment végig a szokásos mantra: “Édes Istenem, ha lehet egy kérésem, csak egészséges legyen.” És kicsit félve: “De, ha lehet még egy , egészséges kislány legyen!”
    47. hetes voltam, amikor UH-ra kellett mennem. Egyszer csak a doktor megkérdezte, hogy szeretném tudni a baba nemét? Gondolkodás nélkül rávágtam, igen! Kezem, lábam remegett az izgalomtól, és amikor kimondta, hogy kislány, kitört belőlem a zokogás. Csodálkozva nézett, majd megjegyezte, hogy ő még senkit nem látott így sírni, amikor megtudta, hogy lánya lesz!
    Csak annyit válaszoltam: Doktor úr, ha magának 3 lánya lenne, és megtudná, hogy lesz egy fia is, maga is sírna! Felnevetett és azt mondta igazam van.
    Bocsánat a hosszúra nyúlt monológért, szerintem ennyi a lényeg:
    Persze, hogy az a legfontosabb, hogy egészséges legyen, és vannak sajnos helyzetek, amikor TÉNYLEG ez a legfontosabb, de az ember gyarló és titkos vágya mindig ott lakozik a mélyben:)

    • Köszönöm Judit, hogy megosztottad velünk a történeteteteket. Akkor mégis happy end lett a vége! 🙂 Összejött a kislány a végére… és mondd csak, milyen volt három fiú után? Igazi csajszis-rózsaszín lányka lett vagy bandatag a fiúk csapatában? 😉

      • Fi Judit says:

        Első perctől lány volt a javából, most is az. A fiúk mindig is lányként kezelték, most 20 éves.
        Megkérdeztem, mi a véleménye erről, volt hatása a 3 bátyának az ő viselkedésére, illetve személiségének fejlődésére. Mosolyogva mesélte, – mivel nagy játékguru a számítógépen, ha új csapattal kerül össze, akik nem ismerik, mindig azt hiszik, hogy fiú. Nem is értem miért:)
        Egyébként babának egy igazi bónuszbébi volt. Illedelmesen, pont időre 3 és fél óra alatt világra jött, még megviselt sem volt. Kerek fejecskéje barna hajjal, porcelán bőre, hatalmas csodálkozó szemei, rózsaszirom szájacskája miatt pár órásan úgy nézett ki, mint egy olyan újszülött, aki éppen kiheverte a szülés okozta fizikai változásokat. Az első szopizásnál rögtön tudta mit kell tenni, nyugodtan, tempósan szopott, csak akkor sírt, ha komoly oka volt rá. 2 hónaposan képes volt éjszaka 8 órát egyhuzamban aludni (a mai napig simán megy neki 10-12 óra alvás), 3 hónapos korától 4x evett egy nap. Soha nem bukott. Tiszta volt mindig, mint a patyolat. 20 hónapos koráig szopott, a cumisüveget még látásból sem ismerte.
        Kamaszkoráig szinte problémamentesen jutottunk el.
        Azt hiszem nagyon szerencsés vagyok! Van négy egészséges gyerekem, ennél többet nem is kívánhatnék!

        • Gratulálok Judit a szép családodhoz! 🙂
          Soraidat olvasva eszembe jutott az én kis mintababám, Emmácska is, aki szintén olyan jó baba volt, mint a Te lányod! Sokkal nyugisabb, békésebb, mint a fiúk.
          Most gondoljam azt, hogy tényleg könnyebb a lány babákkal? És csodálkozik valaki, hogy miért szeretnék ennyire kislányt?! 🙂
          Persze lehet, hogy csak szerencsénk volt velük. S az is lehet (bízom benne!!), hogy a kis pocaklakó fiúcskám rácáfol majd mindenkire és szépen eszik, alszik majd, mint az igazi mintagyerekek! 🙂 🙂 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*