Egy csónakban evezünk… vagy?

A “hagyományos családmodellben” az anya az, aki mindenkiről gondoskodik, mindenkit kiszolgál. Első a család, így saját szükségletei, vágyai nem is igazán számítanak, valahogy Ő mindig a sor végére kerül.

Ez  a modell manapság már nem (így) működik….

Hogy miért?

Mert a világ változik (szerencsére vagy nem, ezt mindenki döntse el maga).

Egyrészt kevés a főállású anya, akinek “csak” az a szerepe, hogy háztartásbeliként otthon legyen. Viszont ha egy anya egyébként 6-8-?  órában ugyanúgy dolgozik, mint a párja, akkor vajon milyen alapon lehetne azt elvárni, hogy hazaérve egyedül robotoljon tovább? Én a munkamegosztásban hiszek, hisz a gyerekek közösek, a terheket-feladatokat is közösen kell vinnünk, ami egy családdal jár. (És szerencsére a párom is így gondolkodik…)

Másrészt már nem jellemező, hogy több generáció él együtt, mint régen, amikor gyakorlatilag egy egész család nevelte a kicsiket. Nekem a nagyszüleimnél pl. még ott lakott az én dédimamám is és ugye sokan emlékszünk hasonlóra.

Harmadik ok, hogy úgy látom a mai férfiak, édesapák is másképp állnak már a kérdéshez és egyre több anyatársamtól hallom, hogy a párjuk szuperul főz, vagy segít takarítani, vagy kiviszi a játszóra a lurkókat. Magyarul, kiveszi a részét Ő is az otthoni dolgokból.

Azonban még most is bőven van olyan család, sajnos, ahol az anyuka gyakorlatilag teljesen magára marad a gyerekneveléssel és minden háztartási munkát ő végez egyedül.

Na, ez nálam mondjuk kiverné a biztosítékot… s most direkt nem mondom azt, hogy mindenki magának választotta  párját, mert tudom, hogy ez így nem fair.

Kettesben az élet ugyanis sokkal, de sokkal könnyebb, egyszerűbben szervezhető, ám ahogy gyarapszik a család, úgy gyarapszik a mosni-mosogatnivaló, a vasalni való, a szülői értekezletek száma, a különórák száma stb. Egész egyszerűen fizikai képtelenség mindezt egyetlen embernek megoldania.

No persze lehet, olyan módon, ha azt mondjuk, akkor ím’ az anya ( és házi mindenes), de akkor tessék lemondani a társról, szeretőről… Vagy-vagy, ez csak így működik.

Mert az már mégis képtelenség, hogy a gyerekhad ellátása (fürdetés, etetés, játék, altatás), a konyha rendbe szedése, a másnapi teendők előkészítése után még azt várja VALAKI hogy kedélyesen duruzsoljunk a fülébe és égető vággyal ajánljuk fel fél tizenegykor, hogy megmasszírozzuk a hátát… Miközben mi húztuk az igát, amíg ő munkából hazatérve máris pihenő üzemmódba kapcsolt.

Félreértés ne essék, én nem lázítok… sőt! Csak hangosan gondolkodom.

Úgy gondolom, csodálatos dolog egy kis életet nevelgetni, terelgetni és főzni is sokan szeretünk, nekem pl. a takarítással sincs semmi gondom (jó, vasalni mondjuk én annyira nem szeretek), csak azt mondom, valahogy az úgy nem fair, hogy mindezt teljesen egyedül csinálja valaki, miközben a “társa” ül a kanapén feltett lábbal és telefont meg tv távirányítót nyomkod. Na ez nem társ szerintem, hanem max plusz egy ember, akit még el kell látni, akiről gondoskodni kell.

Én nem is panaszkodom, mert nekem pont olyan párom van, aki tudja, miről is szól ez az “egy csónakban evezünk történet”   és valóban társam “jóban-rosszban”.  Nem néz cselédnek, nem én vagyok a kiszolgáló személyzet.  Más kérdés, ha így lenne, nem is lennénk együtt… Ugyanakkor bántja a jóérzésem, no meg az igazság-érzetemet, ha túlterhelt, agyonhajszolt anyukákkal találkozom.

De nem mondom, hogy a mi példánk az etalon. Mert azt gondolom, mindenki maga dönti el, milyen életet szeretne, milyet tud elviselni hosszú távon. Anyaként, nőként.

Tény azonban, hogy sokaknál valóban a gyerekvállalás a vízválasztó és itt megy el sajnos rossz irányba a dolog., amikor az édesanya úgy érzi egyedül marad a terhekkel.

De hiszek abban, hogy megfelelő párbeszéddel a felek között pozitív változást lehet elérni a mindkét fél számára új kihívásokat jelentő élethelyzetben is!

Anyacoachként ezzel is foglalkozom, eben is tudok segíteni. Úgy hívják ezt a fajta kommunikációt, hogy békés önérvényesítés anyaként.

Miről is szól ez a párbeszéd?

  • Hogyan kérj segítséget?
  • Hogyan mondd el a párodnak, ha valami nem tetszik?
  • Hogyan mondj nemet?
  • Hogyan kritizálj úgy és hogy fogadd a kritikát úgy, hogy ne legyen belőle sértődés.

Ha érdekel a módszer, most két módon ismerkedhetsz meg vele.

Coaching csoport indul február 21-én Budapesten a XI. kerületben. Itt nézheted meg a részleteket.

Ez a csoport online is elérhető, itt jelentkezhetsz, ha érdekel.

 

 

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*