Egy csónakban evezünk… vagy?

Ha már huzamosabb ideje követed az oldalt, tudod, hogy az “egy csónakban”-elv elkötelezett híve vagyok (értsd. egy csónakban evezünk, mármint a párunkkal.)

Ezzel szemben a “hagyományos családmodellben” valójában csupán az anya az, aki mindenkiről gondoskodik, mindenkit kiszolgál. Első a család, így saját szükségletei, vágyai nem is igazán számítanak, valahogy ő mindig a sor végére kerül.

Ez  a “klasszikus” modell azonban manapság már nem (így) működik….

Hogy miért?

Mert a világ változik (szerencsére vagy nem, ezt mindenki döntse el maga)!

“EGY CSÓNAKBAN EVEZÜNK”- EZÉRT KELL MŰKÖDIE!

 

DOLGOZÓ NŐK

Egyrészt kevés a főállású anya, akinek “csak” az a szerepe, hogy háztartásbeliként otthon legyen. Viszont ha egy anya egyébként 6-8-?  órában ugyanúgy dolgozik, mint a párja, akkor vajon milyen alapon lehetne azt elvárni, hogy hazaérve egyedül robotoljon tovább?

egy csónakban evezünkMásrészt ha egyébként otthon van egy anya a gyermekkel, akkor is, hogy is nézne ki, ha délután fél ötkor dobná a fakanalat, hogy neki lejárt a munkaideje. A család, a gyerekek 0-24 órás szolgálatot jelentenek és a szerepvállalás mindkét szülőre vonatkozik!

Én a munkamegosztásban hiszek, hisz az otthonunk, a gyerekek közösek, a terheket-feladatokat is közösen kell vállalnunk, mindazt, ami egy családdal jár. (És szerencsére a párom is így gondolkodik…)

 

KÜLÖNÉLŐ GENERÁCIÓK

Ma már nem jellemző, hogy több generáció él együtt, mint régen, amikor gyakorlatilag egy egész család nevelte a kicsiket.

egy csónakban evezünkNekem a nagyszüleimnél pl. még ott lakott az én dédimamám is és ugye sokan emlékszünk hasonlóra. Úgy könnyű megosztani a terheket: a gyerekek ellátását, a főzést, a mosást, ha több a hadra fogható és segítő kéz. Nem kellett elkéredzkedni sem munkából, ha beteg volt a gyerek, mert a nagymama (in memoriam korai nyugdíjazás) vagy a dédnagymamára lehetett otthon számítani.

Ma már inkább az a trend, hogy a családok szerteszét szakadnak az országban, vagy akár országhatáron túlra is! 

 

A FÉRFIAK HOZZÁLLÁSA

egy csónakban evezünkNegyedik ok, amiért azt gondolom, hogy működhet az egy csónakban evezünk elv a hagyományos családmodell helyett, az az, hogy hogy úgy látom a mai férfiak, édesapák is másképp állnak már a kérdéshez és egyre több anyatársamtól hallom, hogy a párjuk szuperul főz, vagy beszáll a porszívózásba, esetleg kiviszi a játszóra a lurkókat. Magyarul, kiveszi a részét ő is az otthoni dolgokból. Nem besegít, hanem együtt csinálja a párjával! Nagy különbség!

 

KI MINT VET…

A fentiek ellenére sajnos azonban  még most is elég gyakran találkozom olyan párkapcsolattal, amelyben az anyuka gyakorlatilag teljesen magára marad a gyerekneveléssel és minden háztartási munkát ő végez egyedül.

Szándékosan nem tolom át a felelősséget az érintettekre azzal, hogy mindenki magának választotta a párját, mert tudom, hogy ez így nem fair. Egyrészt lakva ismerkszik meg az ember, másrészt az emberek változnak, no meg azt is tudja mindenki, hogy a kapcsolat elején még a csillagokat is az égről…. ugye?

Ne feledjük azt sem, hogy kettesben az élet ugyanis sokkal, de sokkal könnyebb, egyszerűbben szervezhető, ám ahogy gyarapszik a család, úgy gyarapszik a mosni-mosogatnivaló, a vasalni való, a szülői értekezletek száma, a különórák száma stb. Egész egyszerűen fizikai képtelenség mindezt egyetlen embernek megoldania.

egy csónakban evezünkNo persze lehet, olyan módon, ha azt mondjuk, akkor ím’ az anya ( és házi mindenes), de akkor tessék lemondani a társról, szeretőről… Vagy-vagy, ez csak így működik.

Mert az már mégis képtelenség, hogy a gyerekhad ellátása (fürdetés, etetés, játék, altatás), a konyha rendbe szedése, a másnapi teendők előkészítése után még azt várja VALAKI hogy kedélyesen duruzsoljunk a fülébe és égető vággyal ajánljuk fel fél tizenegykor, hogy megmasszírozzuk a hátát… Miközben mi húztuk az igát (otthon vagy a munkahelyen) amíg ő munkából hazatérve máris pihenő üzemmódba kapcsolt.

 

NEM LÁZÍTÁS! VALÓSÁG!

Félreértés ne essék, én nem lázítok… sőt! Csak hangosan gondolkodom.

Úgy gondolom, csodálatos dolog egy kis életet nevelgetni, terelgetni és főzni is sokan szeretünk, nekem pl. a takarítással sincs semmi gondom (jó, vasalni mondjuk én annyira nem szeretek), csak azt mondom, valahogy az úgy nem fair, hogy mindez egy ember nyakába szakad, miközben a “társa” ül a kanapén feltett lábbal és telefont meg távirányítót nyomkod.

Nos, ez nem társ szerintem, hanem maximum plusz egy ember, akit még el kell látni, akiről gondoskodni kell. És ez nagyon nem az egy csónakban evezünk-elv!

Én nem is panaszkodom, mert nekem pont olyan párom van, aki tudja, miről is szól ez az “egy csónakban evezünk” történet   és valóban társam “jóban-rosszban”.  Nem néz cselédnek, nem én vagyok a kiszolgáló személyzet itthon.  Más kérdés, ha így lenne, nem is lennénk együtt… Az hótziher.

Ugyanakkor bántja a jóérzésem, no meg az igazság-érzetemet, amikor lépten-nyomon túlterhelt, agyonhajszolt anyukákkal találkozom.

És még csak azt sem merem állítani, hogy a mi példánk az etalon. Mert azt gondolom, mindenki maga dönti el, milyen életet szeretne, milyet tud elviselni hosszú távon. Anyaként, nőként. Ha valakinek ez így oké, tartsuk tiszteletben. A gond ott kezdődik, amikor valaki nagyon nem erre vágyik! 

Azt is megfigyeltem, hogy hogy sokaknál valóban a gyerekvállalás a vízválasztó és itt megy el sajnos rossz irányba a dolog, amikor az édesanya úgy érzi, egyedül marad a feladatokkal,  terhekkel.

 

KELL A PÁRBESZÉD!

egy csónakban evezünkÁm hiszek abban is, hogy megfelelő párbeszéddel a felek között pozitív változást lehet elérni a mindkét fél számára új kihívásokat jelentő élethelyzetben is, mint amilyen például a családdá, szülővé válás! Az egy csónakban evezünk-elv csak így működhet! 

Coachként ezzel is foglalkozom, ebben támogatom az édesanyákat. Úgy hívják ezt a fajta kommunikációt, hogy békés önérvényesítés anyaként.

Miről is szól ez a párbeszéd?

  • Hogyan kérj segítséget?
  • Hogyan mondd el a párodnak, ha valami nem tetszik?
  • Hogyan mondj nemet?
  • Hogyan kritizálj úgy és hogy fogadd a kritikát úgy, hogy ne legyen belőle sértődés.

Ha érdekel a módszer, te is megtanulhatod a Békés önérvényesítés anyaként online coaching csoportban Jelentkezz a következő csoportba!

Ha szerinted is fontos, hogy tabuk nélkül beszéljünk a családi szerepekről, a közös munkamegosztásról, a terhek együttes viseléséről no meg az ezekről való tiszta kommunikációról, kérlek oszd meg ezt a bejegyzést más édesanyákkal is!

 

 

 

 

 

Write a Comment

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

%d blogger ezt szereti: