Engedd a régit, fogadd az újat!

Hú, ez a mondás mennyi mindenre igaz az életünkben! Most pl. abban az értelemben jutott az eszembe, hogy amíg a nagyok a maminál nyaraltak a múlt héten és csak egy gyerkőccel voltam itthon, nekiestem a gyerekszobának (naná, hogy a nagyokénak), hogy rendet vágjak, selejtezzek, átrendezzem. Merthogy Gergő ősztől iskolába megy és helyet kell csinálni az íróasztalnak, ergo a játéktárolót át kellett vinni Máté szobájába. Mindez azonban szükségszerűen a játékok átválogatásával is jár, hiszen Gergő és Bence ugyebár teljesen mással játszik már, mint a 16 hónapos Máté.

Bevallom, épphogy kitették a nagyok a lábukat a lakásból, mert neki is estem a munkának és szétkaptam a szobájukat. Máté legnagyobb örömére, teszem hozzá, aki persze mindent kipakolt-szétpakolt, mindenhova bemászott-felmászott a maga kis 16 hónapos módján…. Szóval volt egy fő hátráltató is a projektben, de mit nekem egy gyerek, mikor máskor háromtól nem tudok haladni! 😉

És miközben pakolásztam, valóságos FLOW-élményben volt részem.. micsoda perverz nőszemély, ugye, a takarításban leli meg a boldogságot?

Ám ha jobban belegondolsz, miről is szól ez az egész valójában?

Engedd a régit, fogadd az újat. Vajon milyen mélyebb mondanivalója van ennek a gondolatnak?

Ha mindig minden ugyanaz körülöttünk, akkor unalmassá, sivárrá válik az életünk. Kellenek a változások, kellenek az újítások. Kell, ami feldobja a mindennapokat – anyaként különösen – , hiszen eléggé bezárul sokak számára a világ, mikor gyermekük születik és egy ideig bizony jóformán csak az otthon-bolt-játszótér háromszögben mozognak.

Pedig kell a megújulás. Testnek és léleknek egyaránt.

Engedjünk el régi rossz beidegződéseket és találjunk új szokásokat, melyek gazdagabbá teszik életünket.

Szabaduljunk meg az ártó, romboló kapcsolatoktól (vagy legalábbis ne vegyük fel a gáncsoskodást, ne halljuk meg a rosszindulatú embereket) és olyanokkal vegyük körbe magunkat, akikkel öröm együtt lennünk, mert többek leszünk általuk és mi is gazdagítjuk őket.

S jó az újítás bizony abban a hétköznapi értelemben is, hogy kidobjuk mindazt a lakásunkból, ami már felesleges, kacat, nem szolgál minket.

Nálam az Emma szülinapja körüli időszak mindig egy számvetéssel is jár, amióta nincs velünk.

Amikor kézbe vettem most egy-egy játékot, régi emlékek törtem rám és eszembe jutott persze, mi minden történt velünk, hol is tartottunk még pár évvel ezelőtt. Mennyi mindenen vagyunk már túl… S mennyi minden áll még előttünk!

Bevallom, nagy gyűjtögető vagyok (voltam..), mert én is a majd jó lesz az még valamire elv alapján működtem. De ahogy  gyarapszik a család, nőnek a gyerekek, egyre könnyebben válok meg régi kacatoktól, nem ragasztgatok törött játékokat. Egész egyszerűen azért, mert már így sem férünk el…

Másrészt azért, mert rájöttem, vannak dolgok, amik csodálatosak, hasznunkra vannak, kedvünket leljük bennük Egy adott időszakban. De aztán elmúlik és túl kell lépnünk rajtuk, mert a jelen és a jövő valami egészen mást jelent már.

És tudod,  ahogy “öregszem” egyre kevésbé ragaszkodom már tárgyakhoz. Azok cserélhetők, pótolhatók. Nem úgy azok az emberek, akik fontosak számunkra, s akiknek elvesztését talán sosem heverjük ki igazán, ha eltűnnek az életünkből. 

Tehát előszedtem azokat a játékokat, amelyeket Gergő és Bence már kinőtt, de Máté eddig kicsi volt hozzájuk, most viszont már szuperül tud autózni, szerelni, Montessori-t rakni stb.

Tudom, hamarosan eljön majd az idő, amikor ezek a játékok újra dobozba kerülnek és egy babázó barátnőhöz vagy karitatív célra adom őket tovább.

Helyet csinálok az újnak, s ehhez bizony el kell engednem a régit. Minden értelemben. Az emlékek pedig velem maradnak. Örökre. 

FIGYELEM! MA ZÁRUL A NEGYEDÉVES TAGFELVÉTEL ONLINE ANYAKLUBUNKBA! TOVÁBBI INFORMÁCIÓKÉRT KATTINTS!

 

Mentés

Mentés

Mentés