Engedd el…

Sokan megterveztük anno, tehát úgy tíz-húsz évvel ezelőtt az életünket, hogy majd felnőtt korunkban mit is szeretnénk elérni, hol szeretnénk tartani harminc-negyven éves korunkra.

Ha te visszagondolsz egykori álmaidra és megnézed, hogy állsz most az egykori vágyképpel?

“Fiatalság bolondság, mit nekem a világ, ide az oroszlánokkal”, mondjuk tizen-huszonévesen… ugye-ugye.

Mert hisszük azt, hogy ha mi valamit igazán szeretnénk és teszünk érte, akkor majd meglesz az eredménye, megkapjuk a méltó jutalmat küzdelmeinkért.

Ám az élet nem mindig partner a mi elképzeléseinkhez és ne felejtsük el, hogy a  nagy játszma bizony többszereplős, és sokszor időközben derül ki, hogy sokkal több változó szerepel az egyenletben, mint mi azt előzetesen feltételeztük.

A végeredmény: bizony nem minden alakul úgy, ahogy elképzeltük, elterveztük, szerettük volna.

És persze mindenkinek az egyéni temperamentumától, mentalitásától függ, hogy hogyan is reagál ilyen helyzetekben.

Ki az, aki feladja már az első nehézségeknél?

Ki az, aki azt mondja, megpróbáltam, nem jött össze, na bumm, próbálok mást?

Ki az, aki azt vallja, ami nem megy, nem kell erőltetni?

Ki az, aki olyan makacs, mint az öszvér és csak erőlteti a saját akaratát?

Ismered biztos a mondást, “az élet felém nyújtotta a kezét, csak az a baj, hogy a középső ujját mutatta nekem” . Mindannyian érezzük néha így.

Még ha azt is hiszed, rossz dolgok csak veled történhetnek, ez nem így van.

Talán úgy látod a szomszéd fűje mindig zöldebb. Igen ám, de milyen áron? Kifogástalan  gyepen biztos nem látsz fogócskázó gyerekeket.

Mikor a férjem azt mondta, hogy szeretne szép zöld füvet az udvarunkban , azt mondtam neki, szerintem meg gyereket nevelünk, nem füvet. Így elhalasztottuk a kifogástalan pázsit projektet x évvel.

Ez így talán most viccesen hangzik, de gondolom érted a lényeget.

Mindennek ára van. És a legtöbbször nem látsz a színfalak mögé, nem tudod, mi is zajlik abban a szép zöld pázsitos házban. Talán ha tudnál, nem cserélnéd el az életedet az övékkel, szép zöld fű ide vagy oda.

Én amúgy is azt mondom, sepregessen mindenki a maga háza táján.

Elcsépelt gondolat, közhelyes, amikor azt hallod, azt becsüld meg amit van. Én azért ezt kiegészíteném azzal, hogy és hozd ki belőle a legtöbbet, amit tudsz, amíg a lehetőségeid engedik.

Az élet senkivel sem bánik kesztyűs kézzel, ha közelebbről megnézed és mindenki családjában vannak nehézségek, sőt tragédiák is.

A lényeg azonban az, hogy ki hogy reagál ezekben a helyzetben és milyen gyorsan áll talpra, miután a nagybetűs padlóra küldte.

Azt is sokszor hallani, hogy ragadd meg a pillanatot, élj a mának! Ma már ezek is sablonos frázisok.

De  gondolj bele egy percre, a Te életedben vajon mit is jelentenek ezek a szavak? Neked mit üzennek ezek a gondolatok?

 

 

 

 

 

 

 

 

Mentés

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*