Építs támogató hálózatot!

A támogató hálózat-elnevezés talán már többször szembejött Veled, persze az is lehet, hogy még nem. Mit is jelent pontosan ez egy kisgyerekes anya életében? Mire jó? Olyan hivatalosan hangzik, nem? Pedig nem az! Nézzük meg közelebbről!

Sok anyuka panaszkodik arról, hogy gyakorlatilag semmilyen segítsége nincsen a kisgyerekes mindennapokban, mert a férje sokat dolgozik, késő este ér haza, esetleg hétvégén is távol van, mert olyan a munkabeosztása. 

Az sem természetes a legtöbb családnál, hogy a nagyszülők ott élnek a szomszédban egy karnyújtásnyi távolságra és csak úgy átugranak vigyázni a csemetékre. 

A bébiszitter-alkalmazása pedig nem csak az anyagiakon múlik, hiszen kisebb településeken egész egyszerűen nincs is olyan opció, hogy hivatásos gyerekfelvigyázót keressen magának az anyuka. Merthogy nincs ilyen…

És most szögezzük le, nem arra gondolok, hogy hogyan passzold le a gyereket, ha fodrászhoz, vagy kozmetikushoz szeretnél elmenni – nem mintha egyébként ez ördögtől való gondolat lenne, hogy önmagadra is fordíts lelkifurdalásmentes időt, sőt, ha engem kérdezel, én biztosan erre ösztökéllek!!!

Ám vannak olyan intéznivalók felnőtt életünkben, amikor teljesen természetes(nek kellene lennie), hogy nem cipeljük magunkkal gyerekeinket. Nekik is jobb, hisz unalmas a várakozás számukra, az nem az Ő  közegük, és nekünk, szülőknek is kényelmesebb és gyorsabb, ha nincsenek ott a csemeték.

Tapasztalatból mondom – és ebben gondolom meg tudsz erősíteni – , hogy igazi túlélőshow pl. banki ügyeket vagy hivatalos ügyeket intézni három gyerekkel, mert kb. öt percig se köti le őket a kedves ügyintéző nénitől kapott toll és papír, hogy “rajzolgassanak”.

Az is csak kényszer szülte megoldás, hogy a kicsinket – mondjuk pont  az alvásidejében – kell magunkkal rángatni az orvosi rendelőbe – hátha megfertőződik ő is- amikor a nagyobbat vizsgálatra visszük.

Nem kérdés, hogy  bevásárolni is könnyebb, ha nem lóg mindenfelől gyerek a bevásárlókocsin.

Én nem mondom, hogy lehetetlen a fentebb soroltak kivitelezése gyerekkel együtt, de ha létezik más lehetőség, akkor tényleg nem kell mindenhova magunkkal cipelni az aprónépeket.

És a dolgozó anyukákról még szót sem ejtettem, akik pedig egyszerűen idegbaj kapnak attól, hogyan oldják meg a gyerekek felügyeletét az óvodai/iskolai szünetekben. Ez a legtöbb családban hatalmas logisztikát és összerántást igényel, mindenki mozdul, aki csak tud.

S mint anyacoach, én ugyebár azon agyalok állandóan, hogyan is lehetne könnyíteni az édesanyák életén a gyerekzsivajban…

Szóval arra jutottam, igenis fontos, hogy azok az anyukák is kiépítsenek egy támogató hálózatot, akiknek a férj, a nagyszülők, bébiszitter nem mozdítható a fentebb sorolt esetekben a mindennapokban.

Márpedig stabilan kell lennie olyan embereknek, akikre időről időre rá lehet bízni a gyermekeiket, ha épp arra van szükség!

Mivel abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy az élő anyaklubokban, a gyerekzsivajos anyukák zárt csoportjában, az Online anyaklubban beszélgetek az anyukákkal, így lehetőségem van ötleteket gyűjteni és persze megosztani itt a blogon is.

Nézzük meg mások jó példáit, ki hogyan épít támogató hálózatot?

Kik jöhetnek számításba?

  • szomszédok
  • ovistárs szülei
  • iskolatárs szülei
  • rokon, aki a közelben lakik (testvér, unokatestvér, nagynéni, rokon egyetemista gyereke)
  • gyermektelen barátnők
  • gyerekes barátnők
  • játszótéri ismeretségből kialakult baráti kapcsolat
  • babás programon szerzett ismeretségből kialakult baráti kapcsolat

Nézd meg a listát, ötletelj, nézz körül a környezetedben, Neked milyen lehetőségeid vannak!

Ne vess el semmit elsőre. Lehet még nem alakult ki a bizalom a potenciális és elérhető jelölt irányában, de ez nem jelenti azt, hogy ne is alakulhatna, dolgozz rajta! Kit találsz annyira megbízhatónak, szimpatikusnak, hogy akár rá is bízd a gyerkőcöket, ha úgy alakul? Kérdezd meg a jelöltedet, mit szól hozzá. Az még nem kerül semmibe..

Sőt, mi lenne, ha szintén gyermekes jelölt esetén azonnal bartert is ajánlanál?

Így egyszerre két családban is megoldódik a gyerekelhelyezési fejtörés. A kölcsönös szívességek érzete a lelkünkre is jobb hatással van, mintha ha mindig csak mi kérjük meg valamire a gyerekfelvigyázónkat.

Vagy mit szólnál egy kedves, gyerekbarát nyugdíjas idős nénihez a szomszédban, utcában? Cserébe felajánlhatod, hogy feladsz neki csekket, elintézed a bevásárlást…

A fentiek nem kész receptek, csak gondolatindító ötletek!

A lényeg:  ha van egy igényed, – pl. most arra, hogyan vegyél igénybe segítséget a gyerekfelvigyázáshoz, kikre támaszkodj – akkor mérd fel, hogyan tudnád kielégíteni, megoldani! Keress új utakat, megoldásokat! Hajrá! 🙂

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés