Fogadd el a segítséget!

Nem kell mindig megjátszani, hogy szuperanya van, nem kell mindig azt mutatnod a külvilág felé, hogy egyedül is minden tökéletesen megy. Nem kell azt látszatot kelteni, hogy mindenre mindig ugyanúgy van időd és energiád.

Pláne, ha kéznél van a segítség. Pláne, mert aktuálisan épp csak egy kezed van elvégezni bizonyos dolgokat… 🙂

A minap az oviba menet -három gyerekkel útra kelni ugye már felér a kaland kategóriával 😉 – Máté nem aludt el a babakocsiban. Igen, trenírozom, próbálom szoktatni, mert cipelni már nehéz, illetve már gondolok arra, hogy az oviban hamarosan össze fogunk sülni a hordozóban a fűtött helyiségben, amíg a másik kettőt átöltöztetem.

Tehát babakocsi letámaszt az ovi udvarán, gyerek ki, derékra csapva és indulás… Gergő már szuperul öltözik egyedül, de Bencének még kell segíteni az új cipője miatt.

Egy anyuka már az ajtóban felajánlotta, mikor összefutottunk, hogy majd ő felviszi Bencét a saját gyerkőcével, hisz csoporttársak a gyerekek, de elhárítottam, merthogy Gergő ugyebár megoldja egyedül az öltözést, így én simán tudok segíteni Bencének.

Nos, hamar rájöttem hogy mindez másképp néz ki hordozóval és két szabad kézzel, mint egy kézzel és derékra csapott kicsivel.. nem is ment jól!

Bence új cipője még nem volt bejáratva, nem tudta egyedül lehúzni, így amikor fél kézzel cibáltam le a lábáról félig guggolva, félig térdelve a rajtam csüngő Mátéval egyensúlyozván, hát bizony sikerült egy hirtelen mozdulattal lerántanom Bence gyereket az ülő helyzetből, aki így szépen popsira ült a földön.

El is törött a mécses. Na nem mintha hatalmas fájdalom érte volna, csupán meglepődött, ahogy persze én is.

Persze a korábban segítséget felajánló anyuka megint odalépett hozzánk, hogy felsegítse Bencét a földről.

Megköszöntem.

És akkor ott rájöttem arra is, hogy ha esetleg elfogadom, hogy segítsen, amikor korábban még a bejáratnál felajánlotta, akkor nem rántom le fél kézzel a gyereket egy szoros cipő miatt.

Természetesen nem sérült meg Bence, tényleg masszív anyagból van! 🙂

Csak elkerülhettem volna a pityergést, ha elismerem – mindenekelőtt magamnak, de ugye mindig ez a legnehezebb?! – hogy egy kézzel kevesebbel nehezebben boldogulok mint általában és semmi nincs abban, ha valaki besegít az öltöztetésben.

Hiszen nem lettem volna ettől rossz anya, nem passzoltam le a feladatot sem, és teljes testi valómban ott is voltama  helyszínen.

Tanulás, tapasztalás… Önmagamról.

Ajánlom Nektek is, kedves gyerekzsivajos anyatársaim, hogy fogadjátok el a segítséget, ha kéznél van és felajánlják, ettől nem lesztek kevesebbek és gyengébbek sem.

Ez is egy lehetőség a coachingban:  a segítők feltérképezése és igénybevétele és bizony néha egy anyacoachnak is jól jön, ha saját életében is alkalmazza a munkája során alkalmazott módszereket. 😉

Ha úgy gondolod, másnak is hasznos lehet az én leckém, oszd meg a bejegyzést anyatársaiddal, segítsünk egymásnak, mert úgy sokkal könnyebb! 🙂

 

Save

Save

Save

Save

Save

Mentés

Mentés

Digiprove sealCopyright secured by Digiprove © 2016

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*