Ha nagyon anyás a gyermeked…

anyásgyerekgyerekzsivaj1...az hosszú távon egyikőtöknek sem lesz jó. Sem a gyermeknek, sem neked, szegény apuka pedig teljesen kirekesztve érezheti majd magát. Különösen akkor, ha egyébként ő nagyon is szeretne foglalkozni a lurkóval, de minden ezirányú kísérlete makacs ellenállásba ütközik. Olvass tovább, ha tudni szeretnéd, hogyan kezeld ezt az közel sem egyszerű helyzetet! 

A hétvégén tartottuk a gyerekzsivaj anyatalálkozót. Az egyik anyuka, aki nagyon lelkesen jött (és már a múltkor is szeretett volna csatlakozni hozzánk, csak lebetegedtek a gyermekei) rövid idő alatt két telefonhívást is kapott otthonról, a másodikat követően pedig hamar el is köszönt, így gyorsan vége szakadt a nehezen megszervezett kimenőjének. A párja nem bírt otthon a srácokkal, egyikük ráadásul nagyon sírt anya után.

anyásgyerekgyerekzsivaj2A találkozón  szóba került, hogy bizony van olyan gyerkőc, aki a szülein kívül senki mást nem hajlandó elfogadni a közelében, így teljesen esélytelen például az, hogy a szülők esetleg elmenjenek otthonról és a gyermeket rábízzák mondjuk a nagymamára pár órára.

Saját tapasztalatom is az, hogy a gyermekeim rendkívül anyásak és csak nagy-nagy figyelemelterelő hadműveletek árán tudok pl. elmenni megfürdeni úgy, hogy egyikük se jöjjön utánam. És bizony nálunk is elfordult már, hogy a férjem hívta őket legózni, mire Gergő közölte vele, hogy “nem, majd anyával!”  😕

Hogy ez miért alakulhatott így ki?

A válasz szerintem kézenfekvő.

  • te vagy otthon a gyermekeddel,
  • te jelented neki a biztonságot,
  • te vagy a kiszolgáló személyzet,
  • te vagy a játszótárs,
  • tőled kap tiszta ruhát,
  • te törlöd meg a fenekét bilizés után.  😀

anyásgyerekgyerekzsivaj3Ezek után nyilván nem fogja az órát és apa hazaérkezését figyelni az ügyben, hogy este hat/hét után már anyán kívül mást is  lehet zaklatni evés/kakilás/játék ügyben, ő bizony következetesen téged fog hívni, bármilyen óhaj-sóhaj-kérés esetén.

De.

Mindannyiótok érdeke az, hogy a támaszt/biztonságot/szeretetet más emberekben is felfedezze a gyermek.

Hisz mi van akkor, ha Te lebetegszel és apának kell helyettesítenie, mert 1. nem akarod megfertőzni a lurkót, 2. egyébként is alig bírsz lábra állni. De nem is kell ehhez betegnek lenni. Néha muszáj pl. hivatalos ügyeket elintézned. Ha jön majd a kistestvér akkor sem fogsz tudni mindent egyedül csinálni. Egyszer óvodába is el kell majd menni! És mi van akkor, ha egyszerűen csak arról van szó, hogy szeretnél kimozdulni otthonról néhány órára, hogy kikapcsolódj. Mert bármily furcsa, ez sem egy elvetemült ötlet ám, hanem alapszükséglet szerintem, hogy olykor-olykor kiszakadj a kisgyermekes létből és legyen pár nyugodt órád feltöltődni.  😎

Hogyan csináld? 

anyásgyerekgyerekzsivaj4Már a kezdetektől érdemes arra szoktatnod a gyermeket, hogy nem csak te vagy neki, hanem az apukája is tud segíteni bizonyos dolgokban. Nyilván szoptatni csak te tudod, de cumisüvegből néha a férjed is megetetheti, pelenkázhatja is. Kiviheti levegőre (amíg Te megfőzöd a vasárnapi ebédet). Amikor már elég nagy a gyerkőc, üljön le vele apuka is és játsszanak együtt. Fontos, hogy már a legelejétől fogva az a kép alakuljon ki a gyermekben, hogy két szülője van, és mindkettőre egyformán számíthat, bármiről is legyen szó. És igen, ez apuka felelőssége is, hogy valóban fontosnak tartsa, hogy kivegye a maga részét a gyermek életéből (erről már itt is írtam).

És ha nem így volt az elejétől, most már késő? 

anyásgyerekgyerekzsivaj5Azt gondolom sosem késő, csak nehezebb talán. Persze attól is függ, milyen korú a gyermeketek. Minden kisbabánál eljön a szeparációs szorongás időszaka, na ez valóban embert próbáló időszak.  Erről tuti te is rengeteget olvastál már, miután már kezdtél becsavarodni attól, hogy letenni sem tudtad a kezedből a babát, mert sírva fakadt és hatalmas bömbölés jelentkezett attól is, ha ki mertél menni fél pillanatra, hogy elszaladj a mosdóba… Nos, ha gyermeked éppen itt tart, akkor talán nem ez a megfelelő időpont a máshoz szoktatásra, Bőven elég a gyermeknek, ha azt meg tudja érteni, hogy anya nem megy el, nem hagyja el és visszajön, ha kilép a szobából, csak épp gyorsan elintéz valamit. (Egy témába vágó gyors kérdés: ki tud fél kézzel paprikás csirkét készíteni? Jelentem, én már igen, köszönhetően egy anyán lógó kisdednek. 😆 )

Tippek anya elengedéséhez

  • Ha nagyon hozzád nőtt a gyerkőc és semmit nem fogad el mástól, akkor először csak vond be az apukát és csináljatok együtt valamit. Közös étkezésnél kezdd el etetni a kicsit, majd állj fel, hogy hozol például inni és addig próbálja meg apuka etetni a lurkót. Utána Te folytasd. Lassan, apró lépésenként kell haladni, kivéve, ha valamit azonnal elfogad a gyerkőc.
  • Ha játszotok valamit, üljön oda hozzátok az apuka is. Aztán ha belemerülnek ők ketten, Te próbáld feltűnés nélkül kivonni magad a játékból. Lehet, hogy elsőre még nem tudsz elmenni, de már az is haladás, ha a gyerkőc az apukjával játszik és te csak ott ülsz és nézed őket. Legközelebb talán már le is tudsz lépni pár percre, hogy bedobj egy adag mosást.
  • Ébredés után ne mindig te menj be a gyerkőchöz elsőként, jó, ha néha apa van ott az első puszinál, ölelésnél. Ugyanez vonatkozik az esti lefekvésre is, hasznos, ha az apuka is meg tudja oldani ezt a kérdést.
  • Ha te már nyugodtan teszel-veszel úgy otthon, hogy a gyermeked nem csak rajtad lóg, hanem hajlandó apával is játszani, vagy elfogadni tőle a joghurtot, akkor elérkezett a következő lépcsőfok ideje. Most töltsön el bizonyos időt úgy az apuka a gyermekkel, hogy Te otthon  sem vagy. Intézz el valamit gyorsan házon kívül, ami max fél óra alatt megvan (posta, gyógyszertár, gyors bevásárlás) és addig hagyd őket magukra. Ez nem egy hosszú idő, de nagyon fontos állomása az elengedésnek. Ha nagy búcsúzkodást csaptok, lehet, hogy csak hiszti lesz a vége, ezért kis gyerekek esetén nem is kell feltétlenül bejelenteni, hogy anya lelép, de nagyobb gyereket már nem tanácsot “átverni”. Ha már van olyan értelmes a gyermeked, hogy meg tudd vele beszélni, hogy csak elszaladsz a boltba (és persze hozol neki egy túró rudit  😉 ), akkor így járj el, ezzel tiszteletedet is kimutatod a gyermeked felé.
  • A legnehezebb részen már túljutottál, ha hazatérésed után nem az ajtóban bömbölő gyermek látványa fogad. Innentől már csak rendszeressé kell tenni ezeket a rövid “helyettesítéséket”, s meglátod, idővel már egyre tovább maradhatsz el, a gyermek nyugodtan játszik apukával, amikor hazaérsz.

anyásgyerekgyerekzsivaj6Ajánlom, hogy ne halogasd a helyzet megoldását. A túlságosan hozzád ragaszkodó gyermekkel később még nehezebb dolgod lesz.  Mindannyiótok érdeke az, hogy a gyerkőc ne csak anyában gondolkozzon, hanem élvezze a családban létezés minden előnyét, minőségi időt tölthessen el apukájával, nagyszüleivel is.

Kívánom, hogy sikerüljön otthon egy egészséges egyensúlyt teremtenetek, amiben mindennek és mindenkinek megvan a maga helye és ideje.

Tapasztalataidat oszd meg velünk itt a blogban is. Hogy reagált gyermeked a változások bevezetésére? Ha nehézségeid támadtak az első próbálkozásoknál, írd meg, majd ötletelünk együtt! 😉

Mentés

Digiprove sealCopyright secured by Digiprove © 2015

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*