Heti pozitív #1.

gyerekzsivajA kórházból  a tavaszba kilépve, a friss levegőből mélyet szippantva szétáradt bennem egy érzés: mintha újjászülettem volna és tudtam, hogy akkor ott mi új életet kezdtünk. Január közepe óta voltam szobafogságban a lakásban, majd később a kórházban, elhihetitek mit éreztem, amikor végre KISZABADULTAM…

Beültünk az autóba, ránéztem a kicsi Mátéra, majd a férjemre és azt kértem Tőle: “Vigyél haza minket!”

Azóta pedig vissza se nézve tudatosan csak a szép dolgokra próbálok figyelni, mert gondolom ez is kell a teljes gyógyuláshoz. Összegyűjtöttem azokat az apró örömöket, melyek a héten felvidítottak. És ezt folytatni is fogom. Mert kell, hogy az ember élje meg a pillanatokat és hogy értékelje a JELENT.

Íme azok a momentumok, melyekre a legszívesebben emlékezem az első (másfél) hétből a kórházból hazatérésünk után!

  • Úton hazafelé a kórházból: imádok zenét hallgatni autózás közben. Hangosan. Mátéra tekintettel a hangerő visszafogott volt, de belefutottunk egy régi klasszikus remixébe, ami azonnal megtetszett. Erre a számra, mindig úgy fogok emlékezni hogy ez szólt a rádióban, amikor hazajöttünk a kórházból. Már egy csomószor meghallgattam azóta. Vigyázat, tényleg HAAANGOSAN az igazi! Éljen a TIGEREYE!!!

“…now I’m back on my feet, just a man and his will to survive”

és ez így igaz! 😉gyerekzsivaj

  • Első este otthon: Darts Premier League közvetítése a tévében, véééégre kettesben a férjemmel. Három forduló kimaradt a kórház miatt! Nekünk most ez a randi est. 😀Már hiányzott a drukkolás… Minő véletlen, hogy az egyik kedvencem, Barney bevonuló zenéje a Tigereye eredetije! 😆
  • Babaillatú-szuszogó Csöppömmel tölteni az éjszakákat (mert csak úgy bírom erővel az éjszakai etetéseket, hogy együtt alszom Mátéval 😀 ), olyan édes az ébredés Vele!
  • Gofri-sütés: roki üzemódban is bevállaltam, hogy sütögetős reggelit készítek a srácoknak. Nem pont öt perc volt és el is fáradtam, de ahogy nekiültek a tál gofrinak – nos az igazolta, hogy mennyire értékelték roki-anyu igyekezetét. No meg persze finom is lett! 😀
  • Zene és tánc: és igen, miközben készült a gofri, meghallgattuk a Tigereye-t, a fiúk pedig táncra perdültek a konyha közepén. Szeretem ezeket a reggeli pillanatokat (talán mert még egyszer sem vesztek össze aznap?!). Sajnos a friss hegek miatt a tánchoz csatlakozni még nem tudtam, pedig bennem volt a boogie nagyon.gyerekzsivaj
  • Anyósom Máté születésének tiszteletére isteni lúdláb tortát sütött. Megmutattuk az ünnepeltnek, hogy ez neki készült, aztán szépen megeszegettük! 😉
  • Varratszedés, katéter eltávolítása után első igazi séta a napsütésben. Az a pár perc séta az autóig felért egy csodás andalgással a friss, éltető tavaszi levegőn.
  • Tusolás: a varratszedés után már nem kell ragasztani heget, nem kell óvni a víztől, így két heti cicamosdás után végre hosszan folyattam magamra a forró vizet a tus alatt. Ennél jobb már csak a forró fürdő lesz… de az még odébb van!gyerekzsivaj
  • A srácok segítettek szétválogatni és kimosni a bébijátékokat “az Öcsinek”. Hihetetlen, ahogy megörültek egy-egy darabnak és maguk is eljátszottak velük. A plüssöket-színeseket-zenélősöket már be is üzemeljük, készségfejlesztő projekt on. 😛
  • Beleférek a várandósság előtti nadrágjaimba! Két héttel a szülés után! Jippijééééé! 😆 Mondom én, hogy amit nem szedsz fel, azt nem kell leadni. Ugye, hogy nem kell kettő helyett enni a várandósság alatt?gyerekzsivaj
  • És amit szintén imádok: a körömlakk. 🙂 A kórházban természetesen ezt is hanyagoltam, na de majd most! Melyiket szeressem?! Végül egy élénk szín lett a befutó! 😉
  • Végre vége lett az átkozott Clexane-injekciókúrának, hogy én azt hogy utáltam! Egész pontosan február 16. óta kellett beadni minden este a karomba a véralvadásgátló injekciót. Gondolhatjátok, hogy néz ki még mindig mindkét felkarom… Brrr!gyerekzsivaj
  • Gergő szivárványt rajzolt az öccsének, természetesen Máté is szerepel a képen. Hát nem Édes?
  • Gyerekszáj: egyik délután a kanapén fetregve egyszer csak megszólalt Bence: “Anya, szép a szempillád…” Elolvadtam… 😳
  • Ha Bence odasündörög hozzám reggel, hogy “Anyaaaa, sütsz nekem palitát?“(palacsintát), szerintetek gyerekzsivajtudok nemet mondani?! Végre egy jó hagyomány, melyet újra gyakorolhatunk, ismét amerikai palacsinta illata érződik a konyhában reggelente! A fiúk imádják én pedig szívesen készítem el nekik. 😀

Hát így teltek az első napjaink kicsi Mátéval otthon. Mondhatom, nagy a szerelem: a fiúk egymás kezéből tépik ki a pelenkát-popsitörlőt, ha segítséget kérek tisztába tevéskor. A fürdetésnél is ott moziznak a fürdőszoba ajtóban… 😁

Azt hiszem, emlékeztetem majd Őket a kezdeti lelkesedésre akkor, amikor hárman kergetőznek majd a kanapé körül! 😉

Arra biztatlak kedves Olvasóm, ülj le egy percre Te is, gondold végig, milyen örömök értek ezen a héten! S ha van kedved, oszd meg itt a blogon velünk is, legyünk együtt tudatosan pozitívak!

Digiprove sealCopyright secured by Digiprove © 2016

6 thoughts on “Heti pozitív #1.

  1. Niki says:

    Játékválogatás nálunk is volt a héten, és hasonló dolgok történtek. A gyerekek rég nem látott játékokat fedeztek fel újra, és főleg Juli, nagy lelkesen válogatta a húgom hamarosan szûletendő kisfiának a játékokat. Melegen sütött a nap a játszótéren, lehetett sütkérezni 😀 Egyik este elmentem”bulizni”. Na jó, csak szolidan, beszélgetős, italozós este volt, de még úgy is megérte, hogy másnap kicsit nehezebben keltem fel, hogy oviba induljunk…ma reggel pedig mi is táncoltunk a Happy című számra, de a Tigereye nekem is az egyik kedvencem. Én is ezt választanám bevonuló zenének, ha egyszer vonulnom kellene ☺️😉

    • A Happy tényleg jó választás a bulizós napindításhoz!! 😃
      A kimenődet kicsit irigylem, nekem ez még bőven odébb van. Mondjuk nem ártana, ha végre egyenesen mennék. Nem vízszintesen, hanem függőlegesen… nagyon húzódik a sebem.. 😨
      Meg az anyatej projekt
      is ideszögez, igaz, a kisember pocakja a legfontosabb!!

  2. Niki says:

    Majd ha már lehet, meglátogatunk 😀 és kapsz valami finom anyatej serkentőt…pikk-pakk, és már újra a játszótéren leszünk.

  3. Lukrécia says:

    Igazából tényleg elcsépelt, de én is úgy gondolom, hogy minden napunk egy ajándék a gyerekeimmel. Minden egyes este hálát adok értük és azért, hogy az a nap úgy fejeződött be, hogy senkivel nem történt baj.

    Pénteken nagy meglepetés ért. Nem vettem észre, hogy kisfiam felkelt és “glédába vágta magát”. Kiválasztotta a szekrényéből melyik ruhákat szeretné felvenni és szépen felöltözött. Oda állt mellém az ágyhoz felébresztett és mondta, hogy akkor reggelizzünk, nehogy elkéssen az oviból. 🙂 Ez nagy dolog. Egyrészt 5 évesen egyedül felöltözött, másrészt nem nekem kellett könyörögni, mint máskor. Én úgy emlékszem engem még ilyen idősen anyukám javában öltöztetett reggel.

    Tegnap (de ma is) csodaszép idő volt és elmentünk bringázni egy nagyot. Kisfiam a kis bicajával tekert 26 km-t. A legszebb az egészben, hogy nem fáradt el. Este még itt ugrabugrált, mint a kis nyúl. Jó volt együtt lenni a családommal. Szép idő, csodaszép környezet. Mondhatni tökéletes nap volt.

    Ma 8.30-kor keltünk fel. Sokáig aludtak a gyerekek.

    Kisebbik gyerkőcöm odabújt hozzám ma reggel. Megfogta a hajam és közben cumizta az ujját és beleszuszogott a fülembe. Így feküdtünk kb. 15 percet. Mennyei zene füleimnek.

    • Nagyon ügyes kisfiad van! Egyrészt a meglepetés-öltözés, másrészt az a 26 km biciklizés! Nagyon ügyes, ötévesen!!! 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*