Heti pozitív #1.

gyerekzsivajA kórházból  a tavaszba kilépve, a friss levegőből mélyet szippantva szétáradt bennem egy érzés: mintha újjászülettem volna és tudtam, hogy akkor ott mi új életet kezdtünk. Január közepe óta voltam szobafogságban a lakásban, majd később a kórházban, elhihetitek mit éreztem, amikor végre KISZABADULTAM…

Beültünk az autóba, ránéztem a kicsi Mátéra, majd a férjemre és azt kértem Tőle: “Vigyél haza minket!”

Azóta pedig vissza se nézve tudatosan csak a szép dolgokra próbálok figyelni, mert gondolom ez is kell a teljes gyógyuláshoz. Összegyűjtöttem azokat az apró örömöket, melyek a héten felvidítottak. És ezt folytatni is fogom. Mert kell, hogy az ember élje meg a pillanatokat és hogy értékelje a JELENT.

Íme azok a momentumok, melyekre a legszívesebben emlékezem az első (másfél) hétből a kórházból hazatérésünk után!

  • Úton hazafelé a kórházból: imádok zenét hallgatni autózás közben. Hangosan. Mátéra tekintettel a hangerő visszafogott volt, de belefutottunk egy régi klasszikus remixébe, ami azonnal megtetszett. Erre a számra, mindig úgy fogok emlékezni hogy ez szólt a rádióban, amikor hazajöttünk a kórházból. Már egy csomószor meghallgattam azóta. Vigyázat, tényleg HAAANGOSAN az igazi! Éljen a TIGEREYE!!!

“…now I’m back on my feet, just a man and his will to survive”

és ez így igaz! 😉gyerekzsivaj

  • Első este otthon: Darts Premier League közvetítése a tévében, véééégre kettesben a férjemmel. Három forduló kimaradt a kórház miatt! Nekünk most ez a randi est. ?Már hiányzott a drukkolás… Minő véletlen, hogy az egyik kedvencem, Barney bevonuló zenéje a Tigereye eredetije! 😆
  • Babaillatú-szuszogó Csöppömmel tölteni az éjszakákat (mert csak úgy bírom erővel az éjszakai etetéseket, hogy együtt alszom Mátéval 😀 ), olyan édes az ébredés Vele!
  • Gofri-sütés: roki üzemódban is bevállaltam, hogy sütögetős reggelit készítek a srácoknak. Nem pont öt perc volt és el is fáradtam, de ahogy nekiültek a tál gofrinak – nos az igazolta, hogy mennyire értékelték roki-anyu igyekezetét. No meg persze finom is lett! 😀
  • Zene és tánc: és igen, miközben készült a gofri, meghallgattuk a Tigereye-t, a fiúk pedig táncra perdültek a konyha közepén. Szeretem ezeket a reggeli pillanatokat (talán mert még egyszer sem vesztek össze aznap?!). Sajnos a friss hegek miatt a tánchoz csatlakozni még nem tudtam, pedig bennem volt a boogie nagyon.gyerekzsivaj
  • Anyósom Máté születésének tiszteletére isteni lúdláb tortát sütött. Megmutattuk az ünnepeltnek, hogy ez neki készült, aztán szépen megeszegettük! 😉
  • Varratszedés, katéter eltávolítása után első igazi séta a napsütésben. Az a pár perc séta az autóig felért egy csodás andalgással a friss, éltető tavaszi levegőn.
  • Tusolás: a varratszedés után már nem kell ragasztani heget, nem kell óvni a víztől, így két heti cicamosdás után végre hosszan folyattam magamra a forró vizet a tus alatt. Ennél jobb már csak a forró fürdő lesz… de az még odébb van!gyerekzsivaj
  • A srácok segítettek szétválogatni és kimosni a bébijátékokat “az Öcsinek”. Hihetetlen, ahogy megörültek egy-egy darabnak és maguk is eljátszottak velük. A plüssöket-színeseket-zenélősöket már be is üzemeljük, készségfejlesztő projekt on. 😛
  • Beleférek a várandósság előtti nadrágjaimba! Két héttel a szülés után! Jippijééééé! 😆 Mondom én, hogy amit nem szedsz fel, azt nem kell leadni. Ugye, hogy nem kell kettő helyett enni a várandósság alatt?gyerekzsivaj
  • És amit szintén imádok: a körömlakk. 🙂 A kórházban természetesen ezt is hanyagoltam, na de majd most! Melyiket szeressem?! Végül egy élénk szín lett a befutó! 😉
  • Végre vége lett az átkozott Clexane-injekciókúrának, hogy én azt hogy utáltam! Egész pontosan február 16. óta kellett beadni minden este a karomba a véralvadásgátló injekciót. Gondolhatjátok, hogy néz ki még mindig mindkét felkarom… Brrr!gyerekzsivaj
  • Gergő szivárványt rajzolt az öccsének, természetesen Máté is szerepel a képen. Hát nem Édes?
  • Gyerekszáj: egyik délután a kanapén fetregve egyszer csak megszólalt Bence: “Anya, szép a szempillád…” Elolvadtam… 😳
  • Ha Bence odasündörög hozzám reggel, hogy “Anyaaaa, sütsz nekem palitát?“(palacsintát), szerintetek gyerekzsivajtudok nemet mondani?! Végre egy jó hagyomány, melyet újra gyakorolhatunk, ismét amerikai palacsinta illata érződik a konyhában reggelente! A fiúk imádják én pedig szívesen készítem el nekik. 😀

Hát így teltek az első napjaink kicsi Mátéval otthon. Mondhatom, nagy a szerelem: a fiúk egymás kezéből tépik ki a pelenkát-popsitörlőt, ha segítséget kérek tisztába tevéskor. A fürdetésnél is ott moziznak a fürdőszoba ajtóban… ?

Azt hiszem, emlékeztetem majd Őket a kezdeti lelkesedésre akkor, amikor hárman kergetőznek majd a kanapé körül! 😉

Arra biztatlak kedves Olvasóm, ülj le egy percre Te is, gondold végig, milyen örömök értek ezen a héten! S ha van kedved, oszd meg itt a blogon velünk is, legyünk együtt tudatosan pozitívak!

Write a Comment

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

%d blogger ezt szereti: