Heti pozitív #12.

gyerekzsivajTegnap írtam, hogy az elmúlt időszakban nem csattanok ki a jókedvtől, ezért már azt is pozitívnak veszem, hogy ezt az összeállítást elkészítettem. De ha azt vallom, hogy az egész a tudatosan optimista hozzáálláson múlik, akkor íme, ez a legékesebb példája…

Mindent egybevetve, persze nem volt rossz hetem, de tudjátok milyen az, amikor valami rányomja az általános hangulatotokra a bélyegét és napokig nem tudtok kikeveredni belőle. Egyébként csak magamat hergeltem vele talán, hiszen sem június 3-án, sem 5-én nem volt velem a kicsi lányom,  a 4. meg különben is csak egy dátum…

Szóval azért mégis rávettem magam, hogy végiggondoljam, milyen jó dolgok történtek velem a héten…

  • Már a hetedik házassági évfordulónkat ünnepelhettük: otthon, közöttünk a kisdeddel. Merthogy Máté is megérezte, hogy különleges nap van és sehogy sem akart minket kettesben hagyni este… gyerekzsivajIgaz, csak a Trónok harcát néztük (volna), mert nem tudtunk gyerekfelügyelőt találni, de végülis nem a helyszín a lényeg, hanem hogy van mit ünnepelni, nem? Azért az a csodás rózsacsokor és meglepi ajándék nagyon meghatott, amit kaptam a férjecskémtől. 😀
  • Bence egyik reggel full összeragadt-csipás szemmel ébredt. Félreértés ne essék, ennek nem örültem, sőt, azt hittem kötőhártya gyulladása lesz. Végül szerencsére elmúlt a pirosság is. Valószínűleg az előző napi úszáson ment a szemébe a klóros víz és attól gyulladt be kicsit. “Megúsztuk”. Na, ennek viszont már örültem.
  • Kicsi Máté két oltást is kapott a héten, de nem lett hőemelkedése, hurrá-hurrá!gyerekzsivaj
  • Az oltást pedig azért kapta a gyermek, mert már három hónapos lett! Kész nagy fiú! 🙂 Ez persze azt is jelenti, hogy elvileg letelt a tilalmi idő számomra is, hiszen a műtét után kímélő üzemmódra voltam kárhoztatva. Gyakorlatilag azonban már egy hónapja elkezdtem a rendszeres tornát és kb. két hete a hasizomgyakorlatokat is nyomom gond nélkül.
  • Bevallom, nagyon idegtépő tud lenni, mikor Gergő és Bence egymásnak esnek, ami mostanában már igazi testvéri csihipuhivá alakul. Teljesen kiborít. De pont az agyeldurranás határán két ismerőssel is beszéltem, akik verekedő gyermekeikre panaszkodtak, szóval rájöttem, ez is életkori sajátosság a gyerekeknél, csak túl kell élni valahogy….
  • Az előzőekhez egy kis adalék: voltam ovis fogadóórán, ahol kedves, aranyos, SZÓFOGADÓ gyermeknek titulálták Gergőt. Semmi panasz nem volt rá. Persze ilyenkor büszke az ember, s még ha tudom is, hogy valahol ki kell tombolnia gyerekzsivajmagát a gyerekeknek,  – és az ugyebár inkább otthon legyen az illem kedvéért, mint az oviban –  azért elgondolkodtam egy percig azon, hogy mi lenne, ha néha fordítva lenne?! 😀
  • A héten végre befőztem az eperlekvárt.
  • Ovis évzáró ünnepség, ballagás is egyben, de mivel Gergő évvesztes, Ő még marad egy évet. Ééés… jön az utánpótlás. Bencét is felvették ebbe az oviba ősztől.
  • Végül csak megünnepeltük a férjemmel kettesben a házassági évfordulónkat, mivel sikerült a lurkókat hátrahagyva elszakadnunk otthonról. Egész heti diétát csaptam agyon szerintem a hatalmas fagyikehellyel… 😆
  • Átestünk a tűzkeresztségen is, mivel nem családtag vigyázott a gyerekekre, ezért izgultam is kicsit, hogyan fognak boldogulni, de mivel ismerős arc érkezett “bébiszittelni”, szerencsére minden rendben ment. Így bizakodóvá váltunk a párommal, hogy mégis lesz esélyünk rendszert vinni a házastársi randikba is. 😀

Ezek az élmények kaptak piros pontot nálam az elmúlt napokban. Ha van kedved, oszd meg velem Te is, hogy milyen jó dolgok történtek Veled a héten. Örülnék neki! 🙂

Write a Comment

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

%d blogger ezt szereti: