Heti pozitív #4.

gyerekzsivajAzt hiszem, lassan kezd alakulni ez a tudatosan optimista hozzáállás. Bevallom, a múlt héten erőt adott, hogy ketten is társultatok hozzám és megosztottátok pozitív élményeiteket itt a blogon. Remélem a héten ismét csatlakoztok majd páran, és elmondjátok, hogy milyen apró örömök értek Benneteket a héten!

Nekem ezek voltak a legörömtelibb pillanataim a házi gyerekzsivajban.

  • gyerekzsivajElső közös családi séta: kicsi Máté levegőhöz szoktatása apránként megtörtént, így nekivágtunk egy babakocsis össznépi sétának a délutáni melegben. Egyedül sajnos nem tudok elindulni babakocsival, mert a környéken elég sok emelkedő van és a sebem miatt nem erőltethetem meg magam. Segéderő viszont van bőven, a férjem mellé betársult Bence és Gergő is szerette volna megtologatni az öccsét. Amikor az egyenesben végre én is hozzájutottam a babakocsihoz, Gergő fényképet  készített rólunk.  Igaz, engem lefejezett, de egye fene! 😉 Kicsire nem adunk.
  • Ruhapénz-költés még mindig a számlagyűjtés jegyében: volt egy szabad félórám egyes-egyedül egy üzletben (nem online pakoltam végre a bevásárlókosárba), amíg a férjem beugrott kenyeret és pár apróságot venni a boltba.
  • gyerekzsivajWookie: a  férjem szemezett egy Star Wars-os pólóval, végül megvettük. Szerintem jó dolog, ha felnőttként is képesek vagyunk még agyament dolgokra. Bár első ránézésre fura volt az én örökké inges férjemet egy bolondos pólóban látni, szerintem a Wookie mindent visz!
  • Máté egy hónapos lett, hogy rohan az idő! Lemértük, lemázsáltuk és újfent össze-vissza puszilgattuk. 😀 A kis herceg még mindig békés és nyugodt baba, bár amióta éberebb, azért megtapasztaltuk már párszor milyen az, ha kiengedi a hangját. Égszakadás-földinduláááááás! 🙂
  • Bevált a SzopTanít, Máté egyre ügyesebb szopizik, kevesebb pótlást kell töltenem a tartályba, jobb napokon pedig egyáltalán nem kell pótolni. Megy ez nekünk!
  • gyerekzsivajMáté mosolyog. Igaz, csak álmában. De olyankor hangosan nevetgélni is szokott, legalábbis mi annak halljuk azt a gurgulázó hangot, amin mindig mosolyognunk kell. Mindenesetre tudjuk, hogy tud a gyermek vidám arcot is vágni, ugyanis ébrenléti állapotban inkább csak összevont szemöldökkel szigorúan szemléli a világot. 😀 De mi így szeretjük! Majd fog Ő még mosolyogni direktben is, nem csak akkor, ha azt hiszi, hogy nem látjuk! 😉
  • gyerekzsivajAnyukám nálunk tartózkodását kihasználtam és megkértem, mutassa meg az addig mumusnak számító varrógép használatát. Nekem élőben látva valahogy könnyebben rögzült minden. Leírva sajnos kínainak tűnt a működése, amikor olvastam az útmutatót.
  • Bence végre beszokott az oviba. Anyukám kitartásának, következetességének köszönhetően már ott is alszik. Ez egy fontos mérföldkő volt, de már úgy látom, menni fog  a dolog. Hetente kétszer viszik őket az oviból úszásra és már az első alkalommal nagyon tetszett neki. Mesélte az óvónő, hogy rögtön azt kérdezte Bence az úszás végén, hogy ugye másnap is mennek majd. 😀
  • gyerekzsivajSikerélmény a balkonkertészeti projektben: a saláta három nap alatt kibújt és pár nappal később megjelentek a paradicsom, a paprika, a retek hajtások is a föld felszíne felett. Jippijé! 😀
  • Két szoptatás között végre eljutottam a héten fodrászhoz. A fodrászom szerint jól látszott a műtéti trauma következménye a hajamon, ezt inkább nem is részlezetném, fő, hogy újra emberi fejem van. 😀
  • gyerekzsivajJátszóterezés közben Máté bemutatása két kedves ismerősünknek, akik végigdrukkolták velünk a várandósságot. A kicsi herceg édesdeden aludt a babakocsiban, miközben Bence hintázott (valamiért a babahintát preferálja).  Mikor elfoglaltam a fiam melletti hintát és hajtani kezdtem magam, Bence jót nevetett. 😀
  • gyerekzsivajHa már kéznél volt egy “bébiszitter” (anyukám), a férjem egyik este asztalt foglalt abba a görög étterembe, ahol az esküvői ebédünk volt és elmentünk vacsorázni! Szerintem szoptatás után belefért az a pohár finom mazsolabor is. 😉
  • Mami távozása napján gondban voltunk, mert anyukám viszonylag kora délután indult haza és úgy volt, hogy Gergő lemarad a búcsúról, de a férjem szuper jó fej volt és az ebédidejét feláldozva elautózott a munkahelyről és elhozta Gergőt ebéd után az oviból, hogy még pár órát együtt lehessen a mamival. Hát ilyen párom van nekem! 😆

Számomra ezek voltak a hét legemlékezetesebb eseményei. Bízom benne, hogy most is lesztek néhányan, akik megosztjátok velem a heti örömeiteket. Várom a hozzászólásokat! Csak bátran, Csajok!

Digiprove sealCopyright secured by Digiprove © 2016

2 thoughts on “Heti pozitív #4.

  1. Niki says:

    Most jutottam ide, és még szerencse, mert vasárnap délutánra is maradt pozitív dolog 😀
    Az az igazság,hogy a hét elején sokat izgultam,mert beszélnem kellett a volt munkatársaimmal,hogy nem megyek vissza a régi munkahelyemre. Izgultam,mert kicsit ú éreztem,cserben hagyom őket. Ehhez képest olyan kedvesen reagáltak,hogy majdnem meggondoltam magam 😉 Jó volt érezni, hogy bártak vissza, és nem azért, mert jogilag kötelező visszavenni.
    Többször is sikerült meggyőznöm Bendegúzt,hogy ne jöjjünk rögtön haza az ovi után, hanem maradjunk a szabadban, ha már végre szuper tavaszi idő van.
    Kettesben a párommal elmentünk egy koncertre, anyukám pedig itt aludt, és vigyázott a gyerekekre. Ebben egyrészt jó volt maga a kimozdulás kettesben, másrészt másnap nem kellett korán kelnünk, és anyukám is itt volt velünk reggel.
    Voltam a Julival ovis nyílt napon, és érdekes volt látni őt, ahogy élvezi,hogy játszhat azokkal a játékokkal, amikkel egyébként a Bendegúz szokott. Az egész család megnézte, hogy úszik Bendegúz. Péntekenként jár, és én szoktam rohanni érte, de most kényelmesen mind odamentünk, és néztük,milyen ügyes, majd beültünk együtt vacsorázni egy helyre.
    Szombaton kiállításon voltunk a gyerekekkel, és a tágabb családból két velük egykorú kisgyerekkel és szüleikkel. Mondtam már,hogy nagyon szeretem,ha jó sokan együtt vagyunk? 😀
    Vasárnap pedig a Domi egész délutánra elvitte őket az állatkertbe, én pedig egyedül voltam itthon 😀
    Szóval sokat voltunk együtt, és én is tudtam kicsit egygedül lenni.

    • Köszi Niki a részletes beszámolót! Élményekben gazdag, mozgalmas hetetek volt, látom! 🙂 Ahogy Galla Miklós mondta anno: “mindenki a maga szerencséjének a pogácsa!” 🙂 A én olvasatomban és ebben a vonatkozásban: mindenki a saját maga hangulatfelelőse! És ehhez kellenek az ilyen szuper élmények! Csak így tovább! 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*