Heti pozitív #6.

gyerekzsivajNektek mi dobta fel a heteteket? Egy nagy séta? Egy jó könyv? Beszélgetés egy régi barátnővel? Randiest a páratokkal?

Várom az élménybeszámolót! Addig pedig elmesélem, hogy velem mi történt a héten! 😀 

  • A hét elején kontroll laborvizsgálatra kellett mennem. Tudtam előre, hogy nyitás előtt már az utcán fog kígyózni a sor vége a kórházban. Mivel már nem voltam sem kismama, sem gyerekkel érkező, sem rosszul lévő beteg, hát bizony, lőttek a VIP státusznak és ki kellett várni a soromat. Ám nagy meglepetésre húsz perc alatt letudtam az egészet, mert ahogy beindult a gépezet, csak úgy szippantotta be magába az embereket! Hurrá, ez is megvolt. 😎
  • Most egy ideig nem szeretném, ha vérvételre kéne mennem, sőt, semmilyen szúrásra-vágásra nem vágyom már!
  • Mivel a laborom jó lett, gyerekzsivajaz orvosom végre engedélyezte az ülőfürdőt. Ez azon dolgok egyike, ami már rettenetesen hiányzott, úgyhogy már aznap este el is vonultam és elmerültem a habokban egy jó könyv társaságában.
  • Aprópó jó könyv: egyik barátnőm kölcsönadott egy könyvet. Nagyon tetszik! Mivel az esti olvasást általában kihagyom mostanában és inkább alszom, amennyit lehet, így már régen vettem könyvet a kezembe, de a fürdőkádban ez most nagyon jól eső kikapcs volt.
  • Vissza a régi kerékvágásba: túl a kórházon, takonykóron végre helyreáll a régi rendszer, s így Gergő már heti kétszer tud menni úszni. Rém büszke volt a gyerekzsivajmatricára, amit edzőbától kapott! 😉  Megmosolyogtam lelkesedését, nagyon aranyos volt, ahogy újságolta, hogy dicséretet kapott úszáson.
  • S amíg a férjem edzésen volt Gergővel és kis Máté aludt, kettesben bandáztam Bencussal. Vacsit készítettünk, beszélgettünk, dominóztunk. Csak mi ketten! 😎
  • Az éjjeli szoptatást többnyire félkómában tudom le, de egyik éjjel úgy fújt kint a szél, hogy azonnal észhez tértem és ahogy magamhoz öleltem szuszogó kis hercegemet, arra gondoltam, milyen csodálatos, hogy mi most itt ketten, gyerekzsivajegészségben, összebújva… és sóhajtottam, hogy több ilyen már nem lesz… nagyon szeretek babázni!
  • Bence a nagy beöltöző művész a családban, egyik reggel ismét egy remek szettben jelent meg az asztalnál. Szóval most már azt is elmondhatom magamról, hogy egy asztalnál ültem a sheriffel/rendőrbácsival. Igyekeztem is jól viselkedni reggelizés közben! 😀
  • Egy jókívánság Bence szájából az öccsének miközben odabújt hozzá: “Máté, kívánok neked egy kis autót!” Hűha, ezt talán még tudjuk teljesíteni. 🙂 Cuki nem?
  • A heti blogtevékenységem kilencven százalékát az új hírlevél-sorozat szerkesztése, az ételek készítése és fotózása tette ki. Ez amúgy rendkívül hasznos volt, hisz ezáltal már el is kezdtem a diétámat! Ha szeretnél csatlakozni egyre bővülő csapatunkhoz, itt megteheted!
  • Egyik délután együtt játszóztunk Gergő ovis barátjával, velünk volt a húga is, gyerekzsivajakivel Bence szeret bandázni. Kis Máté a babakocsiban pihent, mi pedig tudtunk felnőttes dolgokról csevegni a gyerekek anyukájával. Szuper délután volt, mindenki jól érezte magát! 🙂
  • S ami minden alkalommal feldob: puha kis baba talpacskákat puszilgatni pelenkázás után. 😀

Nos nekem ezek a dolgok tették széppé és örömtelivé a hetemet.

Te milyen élményekre emlékszel szívesen?

Digiprove sealCopyright secured by Digiprove © 2016

6 thoughts on “Heti pozitív #6.

  1. No jó, most már beszállok.
    – kiengedték egy hét után a kisebbiket a kórházból. (Ugyanazzal volt benn, ugyanabban a kórházban, csak egy másik osztályon.)
    – haladok a (határidős) horgolásommal szépen.
    – lehet, hogy mégiscsak lesz konyhabútorunk.
    – volt könyvfesztivál, jó volt. Főleg az ismerősökkel való találkozás része.
    – megint van kedvem olvasni.

    • Hurrá, hurrá! Köszi Orsi, hogy írtál! De jó, hogy végre vége a kórházas történetnek!
      A fürdőkádas olvasás igazi relax élmény, szoktad úgy is? Ha nem, próbáld ki… Mit olvasol most?

      • A kórház azért hurrá, mert egy hónapon belül a második ilyen egy hét volt…

        Tizenkét aktuális olvasmányom is van (márminthogy elkezdtem valamikor). (http://moly.hu/tagok/worsi)
        De most főleg Naomi Novik: Rengeteg és Rowan Coleman: Lessons in Laughing Out Loud, ez a kettő, amivel párhuzamosan haladok. Meg van estimeséskönyv a kölköknek, esszékötet, kötőskönyv, matekoskönyv, szakácskönyv (azt végigfőzöm), francia nyelvtörténet, regény norvégul… mindig abból olvasok kicsit, amihez kedvem van éppen. 🙂
        Kádban nem szoktam, az inkább zavar. A hintafotelben inkább!

  2. Niki says:

    Az még ér, ha ma írok? Mert olyan jó összeszedni, hogy milyen pozitív dolgok történtek velünk, velem. Múlt héten megint itt aludt anyukám, így reggel ismét együtt keltünk. Nem tudom, hogy ez a korral jár 😉😉 vagy a gyerekekkel, de egyre többször nosztalgiázom, hogy milyen jó is volt gyerekkoromban. Kicsit visszajön, amikor anya itt van. Gyerekekkel úgy sétáltunk haza az oviból, és úgy vásároltunk be egy nagy boltban, hogy nem lettem ideges egyszer sem. Jó hangulatú volt a séta, sikerült mindent megvennünk, amit akartam, és nem kellett fél órát sorban állni. Többször is játszótereztünk barátokkal ovi után, aminek mindig örülök. Egyrészt nekem is van felnőtt társaságom, másrészt Bendegúzt kimozdítom a menjünk rögtön haza az oviból játszani kedvéből. Hétvégén gyerekeknek való kiállításon voltunk, ahol zavart a sok ember, de még így is jól sikerült. Volt szülinapozás több körben is, torták 😀 amelyek egy részét én csináltam 😊 ez a hetünk is jól alakul, vasárnap folytatom 😀

    • Persze, hogy ér, Niki! Bármikor írhatsz! Örülök, hogy szuper heted volt, csak így tovább várjuk a folytatást! 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*