Hol rontottam el? – avagy amikor a szülő szembesül a gyermekei pénzről alkotott elképzeléseivel… 1. rész

gyerekzsivajHa annyiszor egy forintot kaptam volna, ahányszor én szülőktől ezt a kérdést hallottam, komolyan mondom, gazdagabb lennék, mint Csányi Sándor (jelen pillanatban a Forbes listája szerint ő a leggazdagabb magyar). Ez az a bűvös kérdés, amit rendszerint már elkeseredett sóhaj is kísér. Miért? Mert amikor a szülők száján ez a kérdés kicsúszik, akkor már tudják, hogy – esetleg minden igyekezetük ellenére is – a gyermekük fejében valami nagyon félre csúszott a pénzt illetően. Mi lehet ennek az oka? Himer Csilla pénzpedagógus megmondja.

Hol rontottam el? – Kis előzetes

Az, hogy egy szülő már eddig jut az elkeseredésben, annak több oka is lehet. Nem véletlen a cikk címében szereplő „1. rész” megnevezés…

A mai alkalommal éppen ezért a kályhától indulunk. Annyira az alapoktól, hogy fel kell tennünk a kérdést…

…van-e egyáltalán a családban pénzügyi nevelés?

És akkor most olyat mondok, ami valószínűleg mindenkit meg fog lepni, aki még ezzel nem foglalkozott komolyabban:

van.

Minden családban. Kivétel nélkül.

Legfeljebb nem tudunk róla.

Ezért is szoktam ezt tudattalan pénzügyi nevelésnek hívni. (OK, elismerem, nem egészen pontos az elnevezés a szó pszichológiai-szakmai értelmében, hétköznapi szóhasználatban azonban nagyon is pontosan megmutatja a dolog lényegét.) (Pénzügyi) nevelni ugyanis mindig szoktunk. A nap minden percében, amikor csak a gyerekkel vagyunk.

A gyerek ugyanis nem fogja megkérdezni, hogy amit Tőled, a szülőtől lát, az helyes-e vagy sem. Ő csak azt látja, hogy ez így van, és jól-rosszul, de valahogyan működik. És neki ez lesz a természetes. Ebbe nő bele. Ez adja majd neki a családi pénzügyi szokásokat, a pénzkezelési kereteket, a pénzügyi gondolkodási sémákat és a pénzügyi viselkedési normákat. Kamaszkorában jut majd el (talán) először odáig, hogy megkérdőjelezze azt, amit eddig Tőled és a párodtól látott. A megkérdőjelezés és a már meggyökeresedett gondolkodási szokások megváltoztatása azopnban két külön dolog! Ha a gyereket ekkor nem éri ezzel a sémával kapcsolatban valami elemi erejű érzelmi megrázkódtatás (akár pozitív, akár negatív), ami kibillenthetné ebből a sémából, akkor tudomásul kell venned, hogy a Te és a párod példája egy életen át tovább fog élni a gyermekedben. (Hacsak nem lesz belőle végképp elege felnőttként, és nem kezd el iszonyú melóval szokásokat átalakítani. Az meg nem egyszerűen csak macerás, meg kényelmetlen, meg nagy lelki erőt igénylő folyamat, hanem sokszor segítségre is szükség van hozzá – pl. pénzügyi coach-éra. Tudom, most magam ellen beszélek – pénzügyi coach is vagyok –, de nem szeretnéd szülőként ettől a keserves tortúrától inkább megkímélni a gyermekedet?)

A gyerek ugyanis szinte már az anyatejjel elkezdi magába szívni azt, hogy Neked mi a véleményed a pénzről, hogyan állsz hozzá, szükséges rossznak tartod-e, esetleg célnak vagy eszköznek, hogyan bánsz vele, stb. Az a baba például, amelyik úgy nő fel, hogy természetes a családjában, hogy szórakozásképpen a plázában vásárolgatnak, felnőve sem fogja tudni, mi abban a rossz, ha minden apróságra elmegy a pénz. Hiszen mindig is ez volt otthon a szokás! Hogyan lehetne rossz a pénzt költeni, amikor így együtt lehet a család, és az egész csak szórakozás? Neki egészen másfajta élmények fognak ehhez kötődni, mint Neked, ezért nem is fogja érteni, mi bajod van, ha emiatt szemrehányást teszel neki később, nagyobb korában.

Hol rontottam el? – Itt az első szarvashiba!

Hol rontják el ezek a szülők?

Már az elején.

Ott, hogy

nincs is tudatos pénzügyi nevelés!

Van, aki egyszerűen nem is akar foglalkozni vele, mert feleslegesnek tartja. Esetleg a saját életében is. (Van ilyen is, menekülő pénzügyi személyiségtípusnak hívják.)

Van, aki egyszerűen csak belefáradt, mert rossz dolognak tartja a pénzt, ettől pedig meg akarja kímélni a gyermekét.

Van, aki számára egész egyszerűen az a norma, hogy a kés, villa, olló, pénz nem gyerek kezébe való…

Van olyan is, aki a német közmondás igazságát vallja, vagyis „Pénzről nem beszélünk.”… Családban különösen. Így aztán az tabutémának számít – nemcsak a gyerek előtt.

És persze van olyan is, aki szerint a pénz minden jónak megrontója, dehogy teszi tönkre ezzel a gyereket és a vele való kapcsolatát, hiszen már a Biblia is megmondta… (Csak szeretném jelezni, hogy a Biblia nem mondja meg – egészen egyszerűen ilyesmi nem szerepel a Bibliában!)

Mindegy is, miért nem, de ezek a szülők valamilyen saját pénzügyi hiedelem okán nem tartják jó ötletnek a tudatos pénzügyi nevelést. Kétségtelen tény, a gyerek így is fel fog nőni, és a szüleit szeretni is fogja. Csak majd amikor önállóan is meg kéne állnia a lábán, akkor lesznek komoly gondok. Lehet, hogy nagyobbak, mint amikkel most Te küzdesz felnőttként.

Tudatos pénzügyi nevelés – Te ne rontsd el!

Lehet, hogy nem értesz Te sem úgy a pénzhez, ahogyan szeretnéd. Ez azonban még messze nem elegendő ok arra, hogy a gyereknek tudatosan ne taníts meg mindent, amit legalább Te már tudsz róla!

Kétséged ne legyen felőle, ha Te nem tanítasz neki semmi hasznosat a pénzről, akkor

  1. ezt mások fogják megtenni később – és ez nem biztos, hogy az a tudás lesz, amit Te szívesen látsz majd, ha alkalmazza a gyereked…
  2. ezt mások kíméletlenül ki fogják használni később – és a gyermeked, akár már felnőttként is, gyanútlanul fog belesétálni meredekebbnél meredekebb helyzetekbe, amikből sosem tud majd jól kijönni, ő viszi el mindig a balhét, netán még Te állhatod a sarat a mindenféle következmények leküzdése miatt…

Vagyis a legjobb, amit tehetsz:

  1. bevonod a gyereket – ne kezeld tabuként a pénzt előtte! Nyugodtan mutasd meg neki, hogy a pénzkezelés az élet mindennapos része. Így a gyerek számára sem lesz a pénz egy túlmisztifikált dolog, amihez ő úgysem fog tudni felnőni, netán félni kell tőle. (Nem, ne legyints, el sem hiszed, hogy a gyerekek milyen találékonyan tudják kiegészíteni a félinformációs lyukakat, vagy éppen a totális infóhiányt! A baj csak az, hogy általában ilyenkor kezdenek el rémeket látni, szóval ha nincs, aki világosságot gyújtson a fejükben rögtön az elején, akkor ezek a gyerekkori gondolatok, érzések még felnőttként is homályban tartják őket a pénzt illetően…)
  2. magyarázol – a gyerek azon kívül is találkozik a pénzzel, hogy Veled bevásárol, vagy látja, hogy szétosztod a fizut a havi rezsire. Ha kérdése van, akkor válaszold meg neki a saját szintjén, ne hagyd a „sötétben!”
  3. tanulsz – elsősorban a saját hibáidból. Aztán pedig úgy egyébként is, ha úgy érzed, hogy nem vagy elég jó példakép a gyerekednek pénzügyi téren. (A gyerekednek egy mákszemnyi kétsége sem lesz felőle, hogy pedig igenis az vagy. Szóval érdemes felnőni a feladathoz.) Már azzal is tanulsz, ha alkalmazod az első két pontot! A gyerek ugyanis kérdezhet olyat, ami más megvilágításba helyezhet Számodra is ezt-azt, vagy igényli azt, hogy utána nézz. És igazából ha a gyereknek már el tudod magyarázni, amit kérdez úgy, hogy meg is érti, akkor biztos lehetsz benne, hogy Te is jól érted a lényeget.

Szóval ha kicsúszott a szádon a „Hol rontottam el???” kérdés, akkor az első szempont, amit gondolj végig, hogy mutattál-e bármit is tudatosan a gyermekednek a pénzről. Ha igen, akkor majd jövő héten gondolkodunk tovább közösen, hogy hol lehet a baki.

Himer Csilla

pénzpedagógus

http://eznemjatek.com

http://penzmesek.hu

Save

Save

Save

Save

Save

Digiprove sealCopyright secured by Digiprove © 2016

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*