Hol rontottam el? – avagy amikor a szülő szembesül a gyermekei pénzről alkotott elképzeléseivel… 2. rész

gyerekzsivajA múlt hét óta már tudjuk, hogy mivel járhat az, ha semmilyen tudatos pénzügyi nevelés nem történik a kiscsaládodban. Sajnos azonban Himer Csilla pénzpedagógus szerint még ott sem biztos, hogy minden rendben van pénzügyi nevelés terén, ahol a szülők tudatosan foglalkoznak a kérdéssel.

Hol rontottam el? – Pedig én foglalkoztam a gyerek pénzügyi nevelésével!

Sok szülő úgy érzi, hogy mindent megtett annak érdekében, hogy a gyerek megfelelő felkészítést kapjon a pénzügyek terén az életre. Nagyon sok olyan esettel találkoztam, ahol a szülők nem győzték sorolni, mi mindent tettek ennek érdekében:

  • a gyerek rendszeresen jelen van a bevásárlások alkalmával
  • látja, ahogyan a szülei fizetnek – akár készpénzzel, akár bankkártyával
  • ha kérdez, válaszolnak is a kérdéseire
  • a gyerek kap zsebpénzt
  • rendszeresen beszélgetnek a mindennapi pénzkezelésről
  • a gyereket már a bankba is elvitték, hogy ott is lásson ügyintézést
  • stb.

Ez valóban mind nagyon szép dolog. Amikor azonban arra kérdezek rá, hogy ez mit is jelent a gyakorlatban, hamar kiderül, hogy valami félrecsúszott:

  • a gyerek ugyan ott van a bevásárláskor, de nem vesz részt benne – maximum addig, amíg veszekszik, hogy miért nem kapja meg a kinézett cukrot, játékot, bármi mást…
  • látja, hogy a szülei hogyan és mivel fizetnek – de azt nem, hogy ezt a pénzt meg is kell keresni…
  • a gyerek válaszokat kap a feltett kérdéseire – de nem tud mit kezdeni a válaszokkal, mert nem az ő szintjén érkeznek azok…
  • a gyerek kap zsebpénzt – ami sokkal inkább csak költőpénz, és nem igazi zsebpénz…
  • rendszeresen beszélgetnek a mindennapi pénzkezelésről a gyerekkel – csak éppen nem akkor, amikor a gyereket ez érdekelné, így ezek az alkalmak gyorsan átcsapnak hegyibeszédbe, és a gyerek a legkevésbé sem beszélgetésnek, sokkal inkább kioktatásnak értékeli
  • a gyerek lát ugyan banki ügyintézést – de érdekli, elmagyarázták neki, mikor mit lát és miért pont azt, azaz pontosan van számára is értelme az egésznek?

Amikor felteszem ezeket a kérdéseket a szülőknek, nagyon sokszor az az érzésem támad, hogy ezek az anyukák és apukák minden jó szándékuk ellenére is egy másik mozit néznek. Erre szoktam azt mondani, hogy ez

a tudatosnak hitt pénzügyi nevelés esete

Mielőtt bárki megvádolna, hogy kifigurázom ezen szülők igyekezetét, szeretném gyordsan megjegyezni, hogy én is ilyen szülő voltam. Gazdasági végzettségű lévén szentül meg voltam róla győződve, hogy

  1. jó példát mutatok a gyerekeimnek – nehogy már én ne értsek a pénzhez!
  2. ők jól meg is fogják tanulni a szükséges dolgokat az én jó példám alapján (hát, hülyék az én gyerekeim, hogy ne menne ez nekik??? Na, ugye!)
  3. még magyarázok is nekik, mert hiszen a pénzügyek olyan érdekes, izgalmas dolgok (naná, egy könyvelőnek, mint pl. én is, biztosan), tehát ők is ugyanígy lelkesedni fognak az ügyért…

Aztán kamaszkorukra gyorsan kiderült, hogy

  1. sem jó példát nem mutatok – OK, hogy van gazdasági végzettségem, amivel remek munkavállalóként nagyszerűen intézem nagy cégek pénzügyeit is akár, de nem a sajátomat…
  2. sem meg nem tanulják a gyerekeim, amit kell – hát hogy a búbánatba tanulták volna meg, ha még csak egy gramm jó példát sem láttak maguk előtt???
  3. sem meg nem magyaráztam nekik a világon semmit – az, hogy én lelkesedem a szakmámért, még nem jelenti azt, hogy az ő érdeklődési körük is egyezik az enyémmel…

Mindezek alapján vált nyilvánvalóvá, hogy én csak azt hittem, hogy mindent jól csinálok, és baromi tudatosan pénzügyi nevelek – valójában azonban csak előre generáltam a későbbi kamaszévekre egy rakás konfliktust.

Pénzügyi nevelési baki #2

A tudatosnak hitt pénzügyi nevelés.

Ez az, amikor alkalmazol ugyan bizonyos eszközöket, amelykre tényleg jó támaszkodni a valódi pénzügyi nevelsében is – valamiért azonban nem jól használod ezeket.

A leggyakoribb példa erre a zsebpénz esete. A legtöbb szülő büszkén mondja, hogy a gyereknek ad zsebpénzt, hogy így majd megtanulhat bánni a pénzzel. Aztán kiderül, hogy ez a pénz a zsebpénz egyetlen kritériumának sem felel meg, éppen ezért semmit nem tanul a gyerek a pénzkezelésről, a pénz beosztásából, a takarékoskodásról, pedig a valódi zsebpénz erre kellene, hogy jó legyen. Helyette a gyerek teljesen ötletszerűen kap időben is és összegszerűen is pénzt, amikor elfogy, szól, hogy kell még – vagyis ebből csak azt tanulja meg, hogy a pénz van, csak kérni kell, illetve azt, hogy a pénz elköltésre való. Meg is tanulja tehát elkölteni. De csak azt.

A zsebpénz egyébként egy olyan sokoldalú pénzügyi nevelési eszköz, amiről egyébként tengernyit lehetne írni. Jövő héten meg is teszem.

Himer Csilla

pénzpedagógus

http://eznemjatek.com

http://penzmesek.hu

Save

Save

Digiprove sealCopyright secured by Digiprove © 2016

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*