Időgazdálkodási tippek: ezt hagyd abba!

Túlvállaltad magad az ünnepek alatt? Elfáradtál? Azt mondod, jövőre ezt másképp csinálod majd?

Több ilyen posztot, hozzászólást olvastam a napokban a különböző Facebook csoportokban, amikben benne vagyok.

Ha most Te is azt tervezed, hogy na most aztán nagy levegő és belevágsz  és átszervezed és kiszervezed, megszervezed – azaz  fenekestől felforgatod az eddig rendszert, mert azt érzed, hogy  valami nagyon nincs rendben az erőforrások beosztása körül, akkor először arra kérlek, hogy ácsi, ácsi! 🙂

Lehet,hogy “csak” türelmetlenségről panaszkodnak az anyukák, lehet, hogy “csak” a túl sok stressz szívja le az energiájukat, lehet, hogy “csak” összekaptak a párjukkal az ünnepi hajtásban, lehet hogy “csak” visszasírták azt az időszakot, amikor még szabadok voltak, mert manapság minden bonyolultabb, bezzeg milyen egyszerű is volt régen!

Tudod, amikor ilyen és hasonló kommenteket olvasok, akkor valamiért mindig világossá válik számomra, hogy a problémák alfája és omegája valójában a hatékony időgazdálkodás hiánya. 

Mert mindennek az eredője az, hogy annyi mindenre kéne figyelni és annyi felé kéne szakadni, hogy az valahogy sosem fér bele 24 órába!

Hatványozottan igaz ez az ünnepi időszakokra, amikor sűrűsödnek a teendők és sokan hajlamosak túlvállalni magukat…

Hányszor hallottam azt is, hogy, ó, bárcsak több órából állna egy nap!

Oké, ezt bizony én is mondom néha…

A mai bejegyzésben mutatok egy pofon egyszerű megoldást arra, hogy ha több órád nem is lesz, mégis előrébb juss a tervbe vett teendőiddel és intézni valóiddal.

Hogyan csináld?

Hagyd abba

  • ami nem fontos
  • amit egyszerűbben is megoldhatsz
  • amit más is meg tud csinálni helyetted
  • ami csak nyűg és teher számodra

Hát valahogy így. Azt mondod: cöcö, na persze, könnyű azt mondani?!

Akkor játsszuk ezt le! 🙂

1. kérdés: Miért is vesztegetsz időt arra, ami nem fontos? 

Kedvenc példám erre, amit egy ismerősömtől hallottam: fontos-e Karácsony/Húsvét előtt ablakot pucolni?! 🙂 Ha belegondolsz, akkor kell ablakot pucolni, ha koszos és ennek semmi köze nincsen igazából az ünnepekhez. Bárki is megy hozzátok vendégségbe, nem azt fogja csekkolni, vajon tiszta-e az ablak… Sokakban azonban benne van a megszokás, mert  így látták otthon és automatikusan visznek tovább  családi tradícióként hasonlókat, csak mert valaki egyszer ezt elkezdte… De most őszintén, belegondoltál már egyszer is abba, hogy mi az, amivel egyetértesz, hogy az fontos? Ha az ablakpucolás is köztük van, akkor oké, de ha nem…

2. kérdes: Miért bonyolítod túl, ha egyszerűbben is megoldhatod?

Maradjunk az ünnepeknél….  Tényleg kell hatféle főfogás, hogy aztán egy hétig ugyanazt az ételt egyétek és még a fagyasztónak is jusson? Valóban attól finom és értékes az étel, hogy három órát főzted? Gondolj bele, tudsz-e olyan receptet, ami über gyorsan elkészült és hatalmas dicséretet zsebeltél be már miatta?

Lefogadom, hogy van ilyen a tarsolyodban! Na ilyeneket gyűjts! És a konyhai robotolás helyett felszabaduló időben inkább ülj le legózni, kirakózni a srácokkal. Ha megkérdezed őket, ők is erre szavaznak. Tuti! 🙂

Nekem a fordulópont akkor jött el, amikor ráébredtem hogy valójában mindegy, hogy három órát vagy fél órát töltök a konyhában, a szintidő, ami alatt a kis siserehad bekebelezi a fogásokat max 15 perc… 😯

Kivéve, ha született konyhatündér vagy és tényleg a séfsapka volt a jeled az oviban, lehet érdemes lenne átértékelni ezt s azt a befektetett idő és eredményesség megtérülése tekintetben.

3. kérdés: Miért csinálsz mindent egyedül, ha ketten (többen) ültök a csónakban?

Ha mindenki hozzátesz valamit, hamarabb végeztek. Ez vonatkozik bármilyen otthoni munkára is.Sokszor írtam már arról a blogon, hogy ezzel példát is mutatunk a gyerekeknek. Tudod jól, hogy rajtad áll, milyen társ lesz majd a gyermekedből, akit most nevelgetsz. Vajon elnézi, hogy a párja egyedül húzza majd az igát, vagy leveszi-e a terheket a válláról? Nekünk segítettek most is a srácok port törölni, a szobájukban rendet rakni, a kicsi meg egyébként is tépi ki a kezemből a porszívót. A párom szeret főzni. Egyszerűen muszáj megosztani a teendőket, mert a nagyok még csak- csak eljátszanak együtt, de a kicsire még mindig legalább két szem kell nonstop. A konyhafőnök és az animátor pozíciók sajnos továbbra sem egyeztethetők teljesen össze. Gondolom ez ismerős helyzet. A több gyerek programjainak menedzseléséről, a családi logisztikáról még nem is írtam. 🙂 És persze az sem ártott, hogy néha a levegőre is kijutottak a csemeték az ovis/iskolai szünetben is…

 

4. kérdés: Miért nem hagyod a fenébe, ami csak nyűg és teher a számodra?

No persze valóban léteznek dolgok, aminek tetszik- nem teszik, meg kell lennie. De néha gondolj bele egy percre, hogy valóban minden ebbe a típusba tartozik-e, amiről most ezt gondolod?!

Számtalan olyan dolgot csinálunk az életben, amit mások várnak tőlünk, vagy görcsölünk rajta, hogy mit szólnak, ha nem úgy lesz… Ezer oka lehet ennek is, figyelj a saját érveidre e téren.

Szép-szép ez a hozzáállás egészen addig a pontig, amíg nem esel át a ló túloldalra és amíg jó szívvel és könnyedén, szeretettel tudod adni, amit adsz, vagy így vállalsz el plusz feladatokat.

De most eszembe jut megint az a sok-sok olvasott hozzászólás, hány embertől hallottam idén, hogy bevállaltak kisgyerek mellett 10-20 fős ünnepi rendezvényeket és bár ne tették volna!

Mert teljesen kiborította őket, hogy kisgyerek mellett képtelenség menetrend szerint haladni. S hamar eljött a pillanat, amikor már inkább leharapná az ember a nyelvét, amiért elvállalta az egészet.

Ismét mondom: ha vérbeli rendezvényszervező vagy és zsigereidben van a vendéglátás, akkor nem szóltam, hisz ezt Te élvezed… Itt most olyanokra gondolok, akiknek igazából ez nem élvezet. Csak annyit vállalj mindenből amit még bírsz ép ésszel, energiával és mosollyal csinálni. Többet senki nem is várhat tőled!

A példák így az ünnepi napok kapcsán most  a karácsonyhoz kötődtek,de tudom, hogy tudsz még ezer teljesen hétköznapi példát mondani!

Talán most fellélegezve az ünnepi készülődés, lebonyolítás után a Te fejedben is megfordult, hogy jövőre nagyon nem így fogod ezt az egészed szervezni.

Szervezd az új évben a programjaidat, a mindennapokat is annak a szellemében, hogy mi az, amire igazából nincs szükséged, ami túlterhel ami csak púp a hátadon. Ezeket iktasd is ki.

A felszabadult időben pedig tudsz majd olyan dolgokkal foglalkozni, amelyek valóban értékesek és fontosak számodra! 🙂

Első lépés tehát a gyomlálás!

A második pedig az új célok, tervek megfogalmazása és az újratervezés!

Ebben segíthet pl. a “Hello 2018 Célállító workshop”, amelyet januárban tartok! Ha érdekelnek a részletek, kattints IDE  és olvasd el, miről is lesz szó. A decemberi jelentkezők kedvezményes áron vehetnek részt a workshopon! Remélem velünk tartasz Te is!