Interjú Annival a Napi Boldogságról

A mai bejegyzésben a Napi Boldogság blog Annijával készített interjút ajánlom figyelmetekbe! 😀 Anni szívesen fogadta meghívásomat a gyerekzsivajba, mégis pár hét eltelt, mire “nyélbe ütöttük” az interjút, hisz többgyermekes anyukaként Anni is meglehetősen elfoglalt.

Fogadjátok szeretettel Annit és a Napi boldogságot itt a gyerekzsivaj blogban!  😀

8e87623ce91eac64e7ac153c29c84e08K: Szia Anni! Régóta követem a blogodat és sok párhuzamot fedeztem fel életünkben, Te sem vagy nagy barátja az autóvezetésnek, szereted a szép virágokat, finom édességeket, vonzódsz a futáshoz. A leglényegesebb azonosság azonban az volt, hogy három gyermeked van, két fiad és egy kislányod. A blogból látom, hogy ezer dologgal foglalkozol, gondolom, sokan megkérdezik, mégis hogy van mindenre időd a három gyerkőc mellett?

A: Valóban sok minden foglalkoztat, és rengeteg dologra próbálok időt szakítani az egyébként nagyon szűkös rendelkezésre álló szabadidőből. Az a helyzet, hogy nagyon sokat köszönhetek a családomnak, aki rengeteget segít a gyerekekkel kapcsolatos mindennapi teendőkben.

Elsősorban a férjemre támaszkodhatok, aki szinte minden reggel viszi a gyerekeket az óvodába, illetve nagyon sokszor ő is hozza őket haza.

Emellett anyukámék és a férjem szülei is nagyon sok időt töltenek az unokákkal – például rendszeresen náluk alszanak a fiúk hétvégenként, és ilyenkor „csak” a kislányunk körüli teendőkre koncentrálhatunk. Hétköznaponként is gyakran előfordul, hogy vigyáznak a nagymamák a babára, ha nekem valami fontos teendőm van. Ezen kívül férjem anyukája főztjéből nagyon sok jut nekünk is a hétköznapok során, ami ugyancsak óriási segítség.

Bátran állíthatom, hogy nélkülük nem létezne jelenlegi formájában a Napi Boldogság, ugyanis pont az a kevés írásra maradt idő és energia veszne el az ő támogatásuk nélkül.

Egyébként pedig kisbabával otthon az a stratégiám, hogy nincs stratégiám. :-D.  Azaz az írást Tökmag napirendjéhez és az egyéb teendőkhöz igazítom.

a9968d877fa0fe8e7ceaca220a6ab5c8Amikor leteszem aludni, akkor általában választhatok, hogy mit csináljak a rendelkezésemre álló 1-2 óra alatt: egyek, aludjak, tornázzak, házimunkát végezzek, interneten ügyeket intézzek vagy pedig blogot írjak. Na, ilyenkor aztán fő is a fejem, és gyakran elő is fordul, hogy frusztrál ez a helyzet.

De ilyenkor két dologra koncentrálok: az egyik, hogy ez a babával kettesben töltött idő egyszeri és megismételhetetlen – értékelni kell, és minden mást alárendelni, hiszen olyan gyorsan elszáll! A második pedig az, hogy ahhoz, hogy a boldogság témakörében írni tudjak, meg is kell élnem azt, és nem szabad frusztráltan, idegesen, elégedetlenül leülnöm a gép elé.

Úgyhogy amint látod, én sem vagyok elégedett a napi 24 órával, csak igyekszem az lenni. 🙂 

K: Miért kezdtél el blogolni? Miért pont Napi Boldogság?

114a05771e8c578fd5d9089383a56d31A: Írni mindig is nagyon szerettem, iskolás koromtól kezdve. Főiskolán is írtam cikkeket az iskolaújságba, és a munkám során is úgy hozta a sors, hogy sokat kellett fordítanom, fogalmaznom, szövegeket „gyártanom”. Ez soha nem esett nehezemre, mert nagyon szerettem csinálni.

Ezen kívül vonzódom a kreatív, fantáziát és szépérzéket igénylő feladatokhoz, sok-sok hobbim és szenvedélyem van (pl. ilyen a fotózás, barkácsolás, főzés is). Ezeket a „boldogságforrásokat” akartam egy helyre összegyűjteni.

A blog írásával egyébként két fő célom volt: hogy örömöt okozzak másoknak és saját magamnak. Számomra örömöt jelent a blogot szerkeszteni és fejleszteni, és azt pedig duplán öröm, hogy ez mások napját is boldoggá teszi. Innen jött a Napi Boldogság ötlete – egyszerűen szerettem volna egy igazi online „boldogságtárat” létrehozni, ami másokat is inspirál az örömteli, pozitívabb életre.

K: Mit gondolsz a GYES-szindrómáról? Úgy látom, rengeteg kismamát érint, hogy a hosszas otthonlét a mindennapok monotóniája, az, hogy nem tudnak kiszakadni az anya szerepből, sokakat megvisel. Te átmentél ezen vagy mindig „hurrá örömérzés” vett körül, hogy otthon lehetsz a gyerekeiddel?

047e4af677a621f57a23af4b519c0a6cA: Szerencsére az én személyiségem alkalmas a gyerekekkel való otthonlétre, ugyanis jól viselem a monotóniát, illetve az egyedüllétet (felnőttek társaságának hiányát). Ezt azért kompenzálja, hogy igyekszem minél több időt tölteni felnőtt családtagjaim és barátnőim társaságában, ami nagyon sokat jelent számomra. Ezen kívül fontos „küldetésemnek” érzem a boldog, harmonikus otthon megteremtését és fenntartását (lásd „Boldog otthon” bejegyzés sorozatomat), ami ugyancsak sok tennivalóval lát el.

Azonban a Napi Boldogság teszi föl a pontot az i-re, hiszen az írás és az olvasókkal való interakció kiszakít az anya szerepből, és a blogolás folyamán igazán önmagam lehetek. A blog karbantartása, fejlesztése lehetőséget ad arra, hogy kiaknázzam a bennem levő kreatív energiákat, ezért nélküle valószínűleg nem lennék ilyen boldog és kiegyensúlyozott.

K: Egyik kedvenc rovatom Nálad a Boldogságterv, Te személy szerint hogy állsz a saját boldogságterved megvalósításával?

441b48cea9098dc86891ad30f21cdb7aMindazokat a boldogságterv pontokat, amiket az utóbbi években összegyűjtöttem, a való életben is próbálom felhasználni és követni, ami nem kis feladat. Igyekszem nem túl szigorú lenni önmagamhoz, mert erre hajlamos vagyok, és örülni minden kisebb „sikerélménynek” ilyen téren.

Azon kevesek közé tartozom, akik igazán boldognak mondják magukat, ugyanakkor tudom, hogy a boldogság egyik titka pont a folyamatos fejlődés. Ez alatt nem azt értem, hogy egyre boldogabbá szeretnék válni, hanem inkább egyre jobb és értékesebb emberré, ami viszont boldogságot ad. Emellett igyekszem levetkőzni a negatív tulajdonságaimat és „berögződéseimet”, ami még nagyobb kihívás!

K: Amikor olvasom a VasárnaPillanatokat, mindig meggyőződöm róla, hogy na, ez a csaj tényleg mindig csak a pozitív dolgokra próbál figyelni: örül, hogy kinyílik a kedvenc virág a kertjében, vagy ha sütit süt az óvodába. Ezek tulajdonképpen apró dolgok, ha egy hetére visszagondol az ember, sokan talán meg sem említenék. Te mégis meglátod mindenben a szépet és azt, ami feldobja a napodat. Mindig ilyen voltál vagy ez tudatos hozzáállás kérdése?

571534d274e9fd715abaabb543887d17A: Szerintem abszolút tudatos hozzáállás kérdése.

Elég racionálisan gondolkodó ember vagyok, ezért szeretek minden engem érdeklő témának utána olvasni. Ilyen téma például az optimizmus. Azt mondják a kutatók, hogy az optimizmus öröklött illetve tanult hozzáállás, továbbá tudatos döntés eredménye. Kb. 50%-ban Te magad döntöd el, hogy mennyire lesz pozitív hozzáállásod az élethez.

Azt gondolom, hogy ilyen tekintetben én egy „tanult optimista” vagyok, azaz mindig próbálom a dolgok derűs oldalát látni. Nem azért, mert alapvetően ilyen vagyok, hanem mert biztos vagyok benne, hogy ez az egyetlen jó út!!

K: Kisgyerekes családoknál az otthon rendben tartása, az örökös pakolás a gyerekek után sok energiáját felemészti az anyáknak. Te hogy tudod rendben tartani otthonotokat?

A: Sehogy (és most hangosan felröhögök 🙂 ). A saját normáimhoz képest sehogy.

096e1686a15a83f952a421584efa35ccAz egyetlen szabály, hogy ha vendégek érkeznek (egyetlen kivétel van: Anyukám!), akkor muszáj, hogy minden rendben legyen. Valahogy úgy érzem, hogy meg akarom ennyivel tisztelni őket, illetve engem nagyon zavar a káosz – ha pedig vendégek érkeznek, akkor végképp. Így előfordul, hogy fél napig rámolok egy-egy látogató érkezése előtt, mert képtelen vagyok betartani azt a nagyon hasznos szabályt, hogy mindig mindent tegyünk a helyére, miután használtuk (plusz elborítanak a gyerekek játékai is).

Sokszor érzem, hogy ez egy „végtelen történet”, ami nagyon tud bosszantani, mert imádom, ha minden élére van állítva, és csillog-villog a lakás. Ilyenkor megállok, és arra figyelmeztetem magam, hogy eljön majd az idő, mikor csak Férj és én lakunk majd kettesben, és biztos vagyok benne, hogy tiszta szívből sírjuk majd vissza ezt az időszakot, annak ellenére, hogy minden megint katonás rendben lesz. Inkább hálát adok annak a boldogságnak, ami most megadatik… majd pakolok tovább 😉

K: Milyen terveid vannak a jövőre nézve? Ha Tökmag is bölcsis/óvodás korú lesz, beállsz a dolgozó nők sorába, mi lesz akkor a bloggal?

A: Azon kevés rendkívül szerencsés nők táborába tartozom, akik választhatnak, hogy visszamennek dolgozni, vagy otthon maradnak főállású anyaként. Én valószínűleg az utóbbit szeretném választani, és minden szabad energiámat a blog írására és fejlesztésére akarom majd fordítani.

K: Végül arra kérlek, – lévén a gyerekzsivaj oldal tippekről, ötletekről (is) szól – áruld el egy bevált gyors receptedet (a gyerekzsivaj gasztro mottója: gyorsan, de finomat! 😀 ) vagy háztartási fortélyodat, ami kipróbálásra ajánlasz a gyerekzsivajos anyukáknak.

fe555ca2705a19f2e78696d5f9b06520Ha nagyon kifogyok a recept ötletekből, vagy nincs otthon szinte semmi a hűtőben, akkor két bevált receptem van, ami egyébként a gyerekek kedvenc eledele.

Az egyik az amerikai palacsinta (pancake), a másik pedig a gofri (waffle). Alapvetően liszt, tojás, só, sütőpor, tej és az utóbbihoz natúr joghurt és cukor is szükségeltetik, ezekből pedig gyakorlatilag mindig talál otthon az ember.

Bármit tehetsz rájuk, de mi leginkább juharsziruppal, házi lekvárral vagy tejszínhabbal és gyümölcsökkel esszük őket.

A waffle elkészítéséhez persze szükséges a gofrisütő, de ha gyakran készít az ember ebből a finomságból, akkor abszolút megéri beszerezni egyet.

A legszuperebb tippem pedig az, hogy mindkettőt könnyedén lefagyaszthatod, majd a palacsintát mikróban, a gofrit pedig kenyérpirítóban melegítve fogyaszthatod is.

08fe0b1c686007f94400b3217107cff0A palacsinta receptjét itt találod, a gofriéval pedig nemsokára jövök a Napi Boldogságon!

(Recept: itt)

K: Köszönöm az interjút, Anni. Legyen nagyon szép, gyerekzsivajos napod!  😀 

A: Én köszönöm, hogy válaszolhattam a kérdéseidre, Neked pedig boldog napot kívánok!  🙂 

Mentés

Digiprove sealCopyright secured by Digiprove © 2015

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*