Közösségi közlekedés kismamaként

gyerekzsivajRégóta szerettem volna erről a témáról írni,  nem is tudom, minek húztam idáig. Pedig tapasztalatom van bőven, hiszen már négyszer volt szerencsém megtapasztalni, milyen is a közösségi közlekedés kismamaként. Mondjam röviden?  Hát überszuper… És bővebben? Olvass tovább! 🙂 

Biztos mindannyian találkoztatok már azzal a szöveggel, hogy egyesek azért nem adják át a helyüket a kismamáknak a buszon/villamoson stb. mert előfordult, hogy pórul jártak pocakos hölgyekkel. Amiről én hallottam, az olyan eset volt, hogy valaki konkrétan megsértett egy pocakos hölgyet, amikor hellyel kínálta a buszon, és a hölgy zavartan utasított vissza a helyet, mert hát pocakja tényleg volt, csak épp  baba nem volt benne. Szóval értitek, khm, kicsit erős volt hastájon a hölgy. Kellemetlen. Én elhiszem, hogy az. De ebből kiindulni? És emiatt figyelmen kívül hagyni a több potenciálisan kismama pocakot “viselő” hölgyet?! Azért talán nem kéne.

Merthogy azért sok esetben bizony félreérthetetlen-összetéveszthetetlen ám az a kismama pocak és mégis, a közösségi közlekedő kismamák számtalanszor mérhetetlen közönnyel találkoznak utastársaik részéről.

Mondjak példákat? Kamasz srác fülhallgatóval inkább kibámul az ablakon, vagy a mobiljába bújik, mintha észre sem vette volna a kismamát. Sokszor annyira elmélyülten tették ezt, hogy már pusztán abból tudtam, hogy direkt csinálják.

A középkorú és idősebb urak is úgy gondolják sokszor, hogy jár nekik a fix ülőhely a közösségi közlekedésben a kismamákkal szemben.

Egyébként jut eszembe, írhatnék akár a mozgásukban korlátozott, bottal/mankóval közlekedőkről is (aki ugyebár nem csupán idős emberek lehetnek) de mivel ez az oldal kisgyermekes anyukáknak szól, hát maradok is a témánál, a kismamákra koncentrálok.

És tisztelet a kivételnek – mert nem akarok általánosítani vagy megbántani olyan férfiembereket akik felpattannak, hogy helyüket átadják a kismamáknak,  de – lássuk be, nem véletlenül születik ez a bejegyzés sem, ismétlem, négy várandósságot “bkv-ztam” végig (bocs, most már BKK) és NEKEM ez a tapasztalatom.

De persze az sem kizárt, hogy egy fiatal lány/nő fordítja el könnyedén a  fejét, ha fölé tornyosul a villamoson egy hatalmas kismama pocak. Ilyen is volt.

Valamiért mégis azt kell mondjam, ezen a téren inkább jellemző az a bizonyos női szolidarítás. Sőt, tovább megyek, nekem a legtöbbször anyukám korú hölgyek kínálták fel a helyüket, nem is  fiatalabb korosztály. Azok, akik már szültek és tudják, hogy milyen kellemetlen-kényelmetlen tud lenni nagy pocakkal zötykölődni a buszon, agyonnyomatni magunkat és pocakunkat a tömegben, elszédülni a levegőtlen járművön és folytathatnám a sort.

És még valami. Nem állítom, hogy a kismamának alanyi jogon jár az ülőhely. Én pl. nem ültem le – akkor sem, ha volt üres hely vagy átengedték volna –  amikor csak egy-két megállót utaztam, kivéve a várandósság végén, amikor már tényleg éreztem, hogy biztonságosabb ülni utazás közben.

Tehát a hely tényleg nem jár senkinek nem jár alanyi jogon a közösségi közlekedésben. Pusztán arra gondolok, hogy mi illik. Talán naív vagyok, hogy az illemből indulok ki 2016-ban, de azért mégis megteszem….

Neked milyen tapasztalataid vannak kismamaként a közösségi közlekedésben?

Save

Save

Save

Save

Save

Save

Save

Digiprove sealCopyright secured by Digiprove © 2016

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*