Lazulj anyu!

Mindig azt halljuk, hogy egy anyuka legyen türelmes. Hogy mi, felnőttek mutassunk példát a gyereknek. Vagy hogy amit a gyerekek otthon látnak, azt adják elő az oviban. És hasonlókat.

Elvárások. Megfelelési kényszer. Mindig kedvesnek kell lennem. Mindig jó képet kell vágnom mindenhez. Mert különben…

Mert különben mi lesz?

Megszólnak? Ítélkeznek felettem? Azt mondják, na, még egy idegbeteg anya, aki nem bír a hisztiző gyerekével?

Tegye a szívére a kezét az, akinek nincs elege már abból, hogy mindig, minden helyzetben viselkedni kell, mert különben az ősanyák, az idős nénik, az Erzsike a sarki boltban azt gondolja rólunk, hogy NEM VAGYUNK JÓ ANYÁK.

Húha.

Tudod szerintem ki a kompetens annak eldöntésében, hogy Te milyen anya vagy? Mondjuk a gyerkőc, Te, meg még max a párod.

Merthogy Ti vagytok egy család.

Olyan meg úgysem létezik, hogy mindenki szeressen minket, és mindenkinek egyformán megfeleljünk.

De miért is kéne?

Te kinek vagy az anyukája egészen pontosan? Az Erzsikének a sarki boltban?

Na ugye! 🙂

Azt gondolom, úgy természetes az élet és benne az anyaságunk, ha nem akarunk örökösen teljesíteni, viselkedni, megfelelni, hanem egyszerűen azt tesszük, amit mi jónak látunk, és úgy, ahogy mi szeretnénk, és főleg ahogy a lehetőségeink és szándékunk szerint sikerül.

Egy anya alapjáraton is a gyermeke érdekeit, az ő programjait, az ő jókedvét helyezi a sajátja elé, mert ez úgy azért általában szokott menni zsigerből (már akinek, sajnos vannak kivételek is…). Minek még számon is kérni rajtunk, hogy miért nem vagyunk MINDIG ilyen-meg olyan anyák?

Éppen ezért, egy anya életébe szerintem bűntudat nélkül bele kell férnie, ha néha rossz napja van. Vagy néha több rossz napja is lehet akár egymás után. Hiszen nem gép.

Igen, anyaként minta vagy a gyermeked számára és az életre neveled. Az élet pedig nem csupa móka és kacagás, bizony vannak benne jó és nehezebb időszakok is.

Miért kellene ezt elhallgatnunk a gyerek előtt és örökösen szerepet játszani előtte?

Valóban vannak olyan napok, amikor nyűgösvagyokegyedülakaroklenni, amikor neszóljonhozzámsenki, amikor mindjárteldurranazagyam.

Hát, ilyen az élet!

És nem az a gond, hogy így érzel vagy hasonlókat gondolsz,  hanem amikor nem tudod megfelelően kezelni ezeket helyzeteket.

Mert mitől felnőtt a felnőtt (többek között)? Hogy tudja irányítani a tetteit (a gondolatokat és az érzéseket nehezebb megzabolázni, de az sem lehetetlen..)

Tehát tudom, hogy ballábbalkeltemfel esetén nem kezdek el kötözködni a párommal, csak mert sz.rnapomvan.

Elszámolok tízig, nehogy kiabálni kezdjek, ha a fiamnak már háromszor szóltam és még mindig ugrál a kanapén (de még inkább szó nélkül és azonnal odamegyek és leszedem, mielőtt leesik és összetöri magát 😉 ).

Kell, hogy legyenek azonnali, tudatos, instant megoldásaink egy hirtelen adódó stresszhelyzetben és kell valami hosszú távon ható módszer is, ami abban segít, hogy lelki egyensúlyunkat megtartsuk és oldjuk a mindennapok stresszét.

HÁZI FELADAT!

Írj listát az azonnal bevethető eszközökről (vízivás, nagy levegő, tízig számolás, éneklés, tánc) és írd össze, mit teszel rendszeresen azért, hogy csökkentsd a stressz-szintedet (meditáció, jóga, futás, heti egy csajos csevej a barátnőddel).

 

Save

Save

Save

Save

Mentés

Mentés

Mentés

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*