Mi az, ami néha hiányzik?

néhavalamihiányzikgyerekzsivaj1Igazából már nem is emlékszem, milyen volt gyermektelenül élni. Mintha ezer éve lett volna. Így repülne az idő? Vagy csak annyira sűrűek a napok, hogy már nincs időm arra sem, hogy a múlton elmerengjek?!

Néha azonban egy-egy kitörő sóhajban, egy reggel hirtelen bevillanó álomképben eszembe jutnak foszlányok, milyen volt pár éve az életem.

És igen, vannak elemei, amelyek határozottan tudnak hiányozni.

Hogy mik ezek?

Alvás:

Bár nincs kisbaba a háznál, azért előfordul még mindig, hogy éjjel kelnem kell a srácokhoz. Pl. ha szomjasak, rosszat álmodnak vagy épp betegek. És a legszebb, hogy mindketten extrém korán kelő típusok, fél hat-hat óra között ébrednek MINDEN EGYES NAP.  😯 Este fél kilenc körül mennek lefeküdni, és volt rá többször példa, hogy megcsúsztunk, de ez sosem jelentette azt, hogy tovább aludtak volna reggel.

Snéhavalamihiányzikgyerekzsivaj2Evés:

Gyakorlatilag évek óta nem tudok nyugodtan, normálisan étkezni. Gondolom ismerős az a helyzet, hogy megterítesz, tálalsz, minden kiskorúnak összevágod a tányérjában lévő finom falatokat, amikor is, hirtelen

  • vizet kér az egyik, töltesz hát,
  • épp leülsz, mire a másik is szomjan akar veszni, töltesz neki is,
  • ezután menetrendszerűen valamelyik kiborítja a poharat,
  • vagy mindkettő 🙄 ,
  • jöhet a törölgetés,
  • hopp, a földön landolt egy darab krumpli a nagy önálló evés iráni igyekezetben (mert segíteni azt nem szabad ám!), lehet az asztal alatt keresgetni,
  • épp hozzákezdenél a saját ebédhez, mikor valamelyikük újra kér még a második fogásból, félreteszed a villád és szedsz neki még egy adagot,
  • egy delikvens ennél a pontnál jelenti be, hogy kakilnia kell (miért? miért? miért? :mrgreen: ),
  • megcsörren a telefonod és egy direkt marketinges próbálkozik rádsózni valamit (délben, mikor máskor…), temperamentumodtól függő gyorsasággal elhajtod.  😡

Kb. ezek után tudnál helyet foglalni és “jó étvággyal” megenni az ételt, de ekkorra a gyerekek már végeztek és elrohannak az asztaltól. Nyugodt ebédnek vége, mehetsz velük fogat mosni, mesélni, altatni (hacsak nem szoktattad még le őket az altatásról! Emlékszel erre a bejegyzésre?  😉 ). A vége persze az, hogy a kihűlt ételt eszed meg, mert már nincs kedved a melegítéssel vacakolni, hisz olyan éhes vagy. Jó az “langyosan” is!.

Intim szféra:

néhavalamihiányzikgyerekzsivaj3A legszorosabb értelemben. Amióta legalább egy totyogó gyerek van a családnál, nem tudom úgy meglátogatni a mellékhelyiséget, hogy valaki ne jönne utánam, vagy ne akkor kelljen neki is…, vagy ne akkor zördülne össze a testvérével. Szerencsésnek érzem magam, ha csak az ajtón keresztül lökik a szöveget és nem rontanak rám. Bár e téren bevallom már van némi javulás, szép lassan csak megértik, hogy ez intim dolog és attól én meg nem tűntem el, ott vagyok az ajtó mögött…

Más kérdés a tusolás/fürdés. Ha a férjemre bízom őket, amíg elmennék lazítani egy kád forró vízban, szinten menetrendszerűen max. tizenöt perc után megjelenik valamelyik lurkó (vagy mindkettő). Ha épp nem akarnak bemászni hozzám a kádba, akkor azzal is hajlandóak kiegyezni, hogy a fürdőszoba szőnyegen ücsörögve (és csacsogva persze) megvárják, még NYUGODTAN (hát persze…) megfürdök. Hurrá!  🙂

Rend: 

néhavalamihiányzikgyerekzsivaj6Bár egy nemrég megjelent bejegyzésben már írtam, hogy már látom az alagút végét, igazából azért ez még mindig nem az igazi. Gyermektelen éveim alatt valahogy sosem kellett minden étkezés után felsöpörnöm az asztal alatt vagy ragacsos foltokat, ételmaradékokat eltávolítani még a szék háttámlájáról is. Nyilvánvalóan nem állt ekkora kupacokban a mosni és vasalnivaló. Továbbá az is természtes volt, hogy heti egyszer elég porszívózni a lakásban… A saját használati tárgyaim sem korábban, sem most nem hevernek szanaszét a lakásban, nem ott teszem le őket, ahol épp kedvem van és megunom őket, hanem ahol a helyük van.

Szabadság:

néhavalamihiányzikgyerekzsivaj4Tudom, hogy ez gyermektelenül sem volt tökéletes, hisz minden ember életében megvannak a kötöttségek, csak ugye a gyermekkel járók gyakorlatilag egy igazi béklyóhoz hasonlatosak… Gondolj bele, a szoptatott kisbabád mellől alapból esélytelen kimozdulnod, beteg gyermeket elvből nem hagysz otthon (még apára sem) és simán lemondod azt a koncertet, amire fél éve megvan a jegyed… Mindig a gyermeked lesz az első, bármiben hozol is döntést. Mindig. És az ő érdekeit fogod nézni, neki mi a jó. És ez a kötöttség nem csak az extra szórakozás megvonására érvényes, de ott van minden egyes napodban. Hacsak nem oldod meg a gyerekelügyeletet, innentől mindig magaddal hurcolhatod a gyerkőcöket a boltba, gyógyszertárba, hivatalos ügyeid intézésére. És ugye ez mennyivel bonyolultabb???

Társasági élet:

Itt most nem arról beszélek, amikor a kisgyerekes ismerősökkel bandáztok a játszótéren, vagy az oviban váltasz pár szót az öltözőben egy anyukatárssal. Igazi felnőtt társaságra, társalgásra gonoolok, természetesen gyermekek nélkül. Nagyon nehéz kivitelezni, ha nincs rendszeres gyermekfelügyelőd. Légy büszke magadra, ha a heti egy kimenőnapodat sikerül betartani és nem csak azért mozdulsz ki olyankor, hogy elszaladj a fogorvoshoz, vagy bevásárolj az akciós kuponokkal a DM-ben, hanem hogy találkozz valakivel és beszélgess vele pár órát!  😀

Utazás:

néhavalamihiányzikgyerekzsivaj5Na igen. Utoljára a nászutunkon voltunk a férjemmel kettesben külföldön. Az sem ma volt. 😉 Idén eljutottunk a gyerekekkel Horvátországba nyaralni, ami persze csúcs szuper volt, de tudod jól, mennyire más egy kisgyerekes nyaralás és mit jelent, mikor kötetlenül, spontán módon nyakatokba vesztek egy várost, hogy felfedezzétek, vagy ejtőzzetek a jakuzziban, szaunában úgy, hogy ezt nem vetésforgóban tehetitek csak meg, mert valakinek vigyáznia kell a lurkókra. Vagy például emlészel még arra, hogy milyen érzés úgy lemenni egy wellness szállóban a vacsorához, hogy ne az asztal körüli kergetőzés és sűrű csendre intés emelje csak az est fényét?!

Egy jó fizura

Most hogy az előzőeket olvasom, akár időzíthetnéd a fodrászt is a heti kimenőnapodra, de ugye azzal meg elvileg pont az lenne a célod, hogy egy barátnőddel találkozz, szórakozz, feltöltődj. Lehet én vagyok csak kattant, de sajnálok két-három órát fodrászra (hosszú hajam van, azt tekintve a festés, vágás, szárítás sosem fér bele egy órácskába, amit én idegleg még tolerálni tudok egy szépségszalonban.  S bár kisgyerekes anyaként valóban praktikus a lófarok, néha igenis hiányzik egy szuperdögös frizura.

Mindazonáltal ugye leszögezhetem, hogy egyikünk sem menne vissza az időben, mert anyaként most már elképzelni sem tudjuk az életet a gyermekeink nélkül?!  😀

Mégis, arra kérlek meremgj el egy pillanatra. Neked mi hiányzik igazán a gyermektelen életedből?

Írd meg nekem itt a blogban vagy a Facebook oldalunkra!

Digiprove sealCopyright secured by Digiprove © 2015

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*