Mi mindent együtt csinálunk!

Sokszor hallom coachingon anyukáktól, hogy nem haladnak semmit otthon a gyermeküktől: legyen szó a főzésről, takarításról, bármilyen háztartási teendőről.

Tény, hogy a háztartási kihívások minden édesanyát érintenek, mert bizony ezeket a dolgokat meg kell csinálni, jobb híján “magad uram”-alapon. 

Úgy gondolom (és azt tapasztalom), hogy igazából szoktatás és szervezés kérdése, hogyan oldjuk meg “házi mindenesi” teendőinket a  gyermekeinkkel otthon töltött időszak alatt.

Többször, több helyen elmondtam már, mert tényleg hiszek ebben a  gondolatban: nem attól  jó anya valaki, ha egész nap a csörgőt rázza  gyermekének, a kisautót tologatja neki vagy babázik vele.

Nem, nem.

Persze, kell a közös játék, kell az együtt töltött minőségi idő!

De kell még más is!

Mert hiszem, hogy szülőként az is feladatunk, hogy az életre neveljük gyermekeinket, s nem mindegy, milyen példát mutatunk ebben.

Ha nem szeretnénk anyámasszonykatonája gyereket nevelni, aki egy csekk feladására is képtelen lesz zsenge felnőtt korában, mikor már önállósodni kezd, akkor a legjobb, amit tehetünk, ha már kisgyermekként bevonjuk mindazokba a mindennapi teendőinkbe, amikkel foglalkozunk.

És ezt persze játékosan, korának megfelelően tesszük, s főleg időt hagyva neki az ismerkedésre, a kérdésekre, a saját próbálkozásokra.

Igen, már egész gyermekkorban, ismerje meg azt, hogy a tiszta ruha, az étel, az nem csak úgy van, hanem munkánkba telik “előállítani”.

Igen, tanítsuk meg, hogy mi a pénz, hogy az sem csak úgy lesz magától. Tudja meg, hogy mi az értéke, mi a szerepe.

A “Jaj, gyerek még, minek terhelni ezzel!”-típusú hozzáállás azt a mintát vési a gyermek fejébe, hogy a világ azért van, hogy őt körbezsongja, kiszolgálja, kegyeit keresse. Noha az igazság valójában az, hogy ő egy rendszer (kezdetben a szűk családunk) része, s abban megvan a pontos helye. Egy család tagjának lenni pedig azt is jelenti, hogy kivesszük a részünket a közösből. S ez az otthoni feladatokra is vonatkozik, a közösségi lét nem ott indul, hogy leülünk a terülj asztalhoz!

Ismétlem, mert nem szeretném, ha félreértenétek: nem rabszolgamunkáról van itt szó, hanem arról, hogy együtt csináljuk, megmutatjuk a gyermekünknek, amivel épp foglalatoskodunk, bevonjuk őt a hétköznapi életünk történéseibe.

Értem ezalatt, hogy szándékosan nem a napközbeni alvásidejére időzítjük az összes létező házimunkát, meg nem este robotolunk, mikor már elcsendesedett a ház.

És még valami, bár talán nem is kellene ezt külön kiemelni… igen, mindez a fiainkra is vonatkozik!

Sok anyuka még mindig panaszkodik arra, hogy a férje egy gyufát nem tesz keresztbe otthon, mert a “hagyományos családmodell híve”…

Éppen ezért azt hiszem, a mi felelősségünk most az, hogy a következő nemzedékek férfiúi milyen társak, milyen édesapák lesznek majdan. Hogy mennyire érzik magukat a családi élet aktív alakítójának, s hogy ne csak haszonélvezői legyenek mások munkájának!

Ha engem kérdeztek (ezt három fiúgyermek mellett tapasztalom nap mint nap) , a gyerekeket egyébként sokkal jobban érdekli az IGAZI fakanalak és műanyag edények világa, mint a hiper-szuper villogós, berregős, szirénázós, mittoménmilyen high-tech  játékok.

Jobban élvezik már egészen kicsiként is, hogy a konyhakövön letelepedve mellettünk kavargathatnak, miközben főzünk, mintha beküldjük őket a szobába játszani. VAJON MIÉRT?

Azt hiszem a gyermekeinknek valójában teljesen mindegy, hogy mit csinálunk: autót tologatunk vagy épp tésztát gyúrunk, CSAK EGYÜTT CSINÁLJUK!

Nálunk például egész kiskoruktól kezdve (s igen, már a 17 hónapos Máté is), kiviszik a srácok a poharat ivás után a pultra. (Ő mondjuk a cumisüvegét). Nem lebiggyesztik, ahova gondolják, hanem a helyére teszik.

Megtanulják, hogy elpakolják azt a játékot, amit már nem használnak, mielőtt másfajtát kérnek. Ez mondjuk egy fokkal már keményebb menet… 😉 

Arról, hogy milyen házimunkákat szoktunk együtt végezni, már írtam korábban a blogon, itt olvashatod el.

S hogy ne csak a számat jártassam, mutatom képekben is, hogy mi tényleg mindent együtt csinálunk otthon. ÉS ÉLVEZZÜK! 😀 

A nagyok már érzik a felelősséget, megfürdenek a dicséretekben, tudják, hogy fontos tagjai egy csapatnak. A kicsi pedig egyszerűen utánoz mindenkit, aki nagyobb nála. Nem is tanítás ez valójában , hanem egy természetes folyamat!

Nézzétek csak!

Hamarosan újra indul az Idővarázs Tanfolyam a gyerekzsivaj oldalon, melynek egyik munkaanyaga pont a gyermek melletti hatékony otthoni munkavégzésről szól. Ha érdekelnek a részletek, kattints ide és kérj értesítést, amikor indul a jelentkezés a tanfolyamra!

 

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Digiprove sealCopyright secured by Digiprove © 2017