Minek örülsz ma?

Tudom, sokan-sokan “kampányolnak” manapság  a pozitív hozzáállás mellett, ami néha bizony nem megy zsigerből, hanem igenis komoly kihívást jelent a kisgyerekes mindennapokban. Pláne, ha nem vagy alapból született optimista, erről már korábban írtam, itt.

Mert néha valóban nehéz mindenhez jó képet vágni, vagy megtalálni a szépet abban is, ha a gyerkőc szófogadatlan, ha már harmadjára önti ki a reggeli kakaót, ha minden apróságon összevész a testvérével.

Ám ezek a dolgok ugyebár akkor is megtörténnek, ha haragszol a világra (benne elsősorban persze a kis delikvensre) és akkor is, ha könnye(bbe)n tovább tudsz lépni ezeken az apróságokon.

Naná, hogy megesik, hogy mire sikerül elindulnunk otthonról az oviba, már pattanásig feszül a helyzet, no meg az idegeim is.

De őszintén, kinek okoz fejfájást, ha ugrasz ezekben a helyzetekben? Helyes válasz! Kb. egyedül Neked, a gyerekeknek viszont legkevésbé sem lesz lelkifurdalása pl. a “rosszcsontkodás” miatt.

Szóval azért, hogy ne legyen totálisan elrontva a napom már korán reggel, igenis kell, hogy odafigyeljek arra, hogyan reagálok az élet ilyen bosszantó történéseire. Illetve, hogy hogyan próbáljak másképp reagálni, mint ahogy ösztönösen (megszokásból?) tenném.

Oké, oké, a “nagy levegő, tízig számol” egy alap, de ezen túl megpróbálok inkább arra koncentrálni, hogy ezektől az apró-cseprő bosszúságoktól eltekintve, vajon miért is lesz jó a napom, minek fogok örülni aznap?

Na jó, az elárulom – és talán nem fogsz megkövezni érte, hisz nyakamat rá, hogy már Te is éreztél hasonlót – hogy  egy kicsit balhésabban induló napon a legelső dolog, ami NAGYON várok, az az, hogy a srácok az ovi falain belül legyenek már… én meg kívül!  😉

De múlt héten egyik nap, valahogy ösztönösen másképp alakultak a dolgok. És nem arra koncentráltam, hogy csak a buszutat bírjuk ki, aztán hazaérve majd nyugi lesz, a kis Hercegemmel bandázunk kettesben, meg tudom inni a kávémat,  ha elalszik délelőtt, végre tudok haladni a dolgaimmal.., hanem már az oviba menet is tettem azért, hogy valóban jól induljon a napunk.

Először is, éjjel esett az eső, ezért mikor kiléptünk a lakásból, azonnal megcsapott a jó friss levegő, mondtam is a fiúknak, szippantsanak csak mélyet, milyen jó illat van eső után (ugye- ugye “végy egy naaaagy levegőt ” – mondom én, hogy ez kell  😀 ) .

Aztán nekiálltunk csigákat keresni menet közben. 14-ig jutottunk, mire kiértünk a buszmegállóba.  A csigakeresés pedig volt olyan izgalmas, hogy a srácok legalább nem egymást heccelték útközben… nagy szó!

A buszon találkoztunk azzal az idős bácsival, aki pár napja megígérte a fiúknak, hogy hoz nekik valami Kinder-tojásos figurát.. és lőn, összefutottunk a bácsival és valóban elhozta a kis játékot magával. Nem egy nagy tétel, ugye? De a srácok örültek az apró figyelmességnek.

Miközben egyébként a meglehetősen meredek utcában (Meredek utca valóban… 🙂 ) kaptattunk fel az ovihoz, az jutott eszembe, hogy nekem igazából ez jó kis testedzés is már reggelente, hazafelé meg pláne, mikor elmegy az orrom előtt a busz és gyalog vágok neki az emelkedőnek. Merthogy hazafelé is az van, a Hegyvidéken lakunk… hát ez van.  Erről írtam már a BKK edzésterv című bejegyzésben is.

Szóval érted a lényeget… moroghatnék a pocsolyák miatt (nyilván bonyolult feladat egy négyévesnek mindet kikerülni..), vagy a lekésett busz után is kiálthatnék valami cifrát, hisz nem egyszer az orrom előtt csukja be az ajtót a szociálisan rendkívül érzékeny sofőr.

Ám DÖNTHETEK úgy is, hogy ezek a bosszantó apróságok leperegnek rólam és inkább a jókedvet választom!

Te ma reggel hogy döntöttél? A jókedvet választottad vagy inkább morogsz tovább?

Remélem az előbbi!

Legyen szép gyerekzsivajos napod!

Kata

 

 

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés