Néhány gondolat az anyatejes táplálás világnapján

gyerekzsivajAz anyatejes táplálás világnapján eszembe jutott néhány gondolat a szoptatásról.

Egyetértek azokkal, akik szerint szoptatni csodálatos és a világ legtermészetesebb dolga.

Ugyanakkor négy gyermekes anyukaként tudom, hogy nem mindenkiből dől a tej és van úgy is, hogy gyermekenként változó, hogy tudod-e szoptatni a babát. Mert szerintem a kicsitől is függ, ez nem csak pusztán genetika meg alkati dolog.

Pont emiatt, nem ítélem el azokat az anyákat (és főleg nem nézem le őket vagy nem hökkenek meg, amikor megtudom róluk, hogy nem szoptatnak)  akik tápszerrel táplálják kicsinyüket. Cumisüvegből. Egyébként csak egy kérdés: abban az üvegben lehet akár lefejt anyatej is, nemigaz?

És mi van akkor, ha az anyuka szoptat – tud is, szereti is – mindössze nem akarja mindezt közszemlére tenni. Mert mondjuk szégyenlős, vagy túl intim dolognak tartja. Tovább megyek: nem szeret kérkedni vele.

Mert mostanában inkább erről szól a dolog.

Sajnos úgy látom, hogy a nyilvános szoptatás manapság egy erőfitogtató jelenséggé nőtte ki magát: vonzzunk tömegeket a gyorsétterembe és ott jól szoptassuk meg a kisbabánkat dacból is, azért is. Szervezzünk nyilvános szoptatós happeningeket.

Én tudom, hogy miért a harc, ismerem az előzményeket és engem is felháborít. Tudom, hogy sokan tapintatlanul, támadóan lépnek fel a szoptató anyukák ellen.

De ha harc, hát legyen harc? Kard ki kard és támadás? Valóban erről szól a szoptatás? Erről kell szólnia?

Valahogy én másképp szeretném.

A  szoptatás szerintem magánügy. Ha valaki szeret, szoptasson hát nyilvánosan. De mi van azokkal, akik nem ilyenek?

Én arra vágyom, hogy olyan létesítményekben, helyeken, ahova köztudottan kisgyerekkel megy az ember ALAPVETŐ követelmény legyen egy olyan baba-mama szoba kialakítása, ahol mondjuk nem csak kulturáltan tudja pelenkázni az anyuka a kisbabáját, hanem urambocsá’ akár meg is szoptathatná nyugodt, méltó körülmények között.

Valljuk meg őszintén, nem verné a földhöz egyik “gyermekközpontú” szolgáltatót sem egy kényelmes fotel megvásárlása és elhelyezése a pelenkázós helyiségben pl. egy paravánnal leválasztva, ha másképp nem lehet megoldani.

Nekem ez lenne a természetes. Nem az, hogy bárhol, akár egy padon ülve előveszem a mellem és “diszkréten” megszoptatom a kicsit. Mivel én ezt nem szeretem, így  előfordult már pl. olyan, hogy csecsemővel kajtattam körbe az egyik népszerű hazai várban (ahol a többi gyerkőccel kirándultunk), hogy hova tudnék elvonulni nyugodtan megszoptatni kisbabámat. Aztán rászoktam arra, hogy lefejt tejet vigyek magammal, ha kirándulunk.

Egy félmondatban jegyzem meg, hogy tudom én, hogy nagyon naiv vagyok, hogy ilyesmikről álmodom.

Amikor egy másik -szintén népszerű – gyerekes családok által látogatott helyen maga a pelenkázó is úgy nézett ki, hogy inkább választottam az autónk hátsó ülését hazfelé menet, hogy rendbe tegyem kisbabámat. Szóval azt kiírni a pelenkázó helyiség falára, hogy “Csak mint otthon” szerintem több, mint szemtelenség….

Tehát ha ez az alap sem létezik, hogy akarok én építeni rá?

De mertem álmodtam egy nagyot, csak mert ma van az anyatejes táplálás világnapja. Azt talán szabad. És ingyen van.

Minden tiszteletem azon édesanyáké, akik szeretnek/tudnak/mernek nyilvánosan szoptatni, de hallgattassék meg a másik oldal is, azon anyukák, akik pedig nem. De ettől még ők is jó anyák! És mint mondtam azok is, akik meg egyáltalán nem szoptatnak. Szerintem nem ez a mérce a jó anyaság szempontjából.

Nekem a mai nap üzenete az, hogy legalább mi anyák tartsunk össze és ne az alapján ítéljük meg egymást vagy folytassunk egymással licitháborút, hogy melyikünk a jobb anya, pusztán azért, hogy hogyan tápláljuk gyermekünket.

Ki így-ki úgy. Ez nem verseny! És sokszor nem választás kérdése.

Szerintem.

 

 

 

Save

Save

Save

Save

Save

Digiprove sealCopyright secured by Digiprove © 2016

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*