PIC-i történetek #1: Orsi és Szabi

Nemrég felhívást tettem közzé a gyerekzsivaj blog Facebook oldalán, melyben azt kértem, hogy azok az anyukák, akiknek kisbabája korábban érkezett a vártnál, osszák meg velem, illetve a blog olvasóival a PIC-i történetüket.

Tettem ezt azért, mert nemrég volt az én Angyalkám második születésnapja, amikor is napokig csak robot-üzemmódban tudtam működni, de aztán egyszer csak jött a megvilágosodás, hogy ha nekem terápia az, hogy néha írok Emmáról, akkor a koraszülőknek is segíthet talán, ha kiírják magukból a történetüket.

Mert ez nem egy egyszerű élethelyzet. És senki sem választja önszántából, hanem csak úgy belecsöppen. És legtöbbször azt sem fogja fel, mi történik vele, csak utólag rakja össze a képet. Tudom, láttam, tapasztaltam, mit jelent, ha korababa érkezik egy családba. És azt is tudom, hogy jelenleg Magyarországon nagyon nehéz olyan szakembert találni, aki a koraszülőkkel foglalkozik. Mert a történet sokszor még nem ér véget azzal, hogy a kisbaba kikerül a PIC-ről és hazaviszik a szülők.

Éppen ezért, itt a gyerekzsivaj blogon szeretnék felületet biztosítani sorstársaimnak, a korababák anyukáinak, hogy megírják a történetüket.

Hiszem, hogy ezekből a történetekből azok is erőt meríthetnek majd, akik még az út elején állnak koraszülőként.

Elsőként Orsi PIC-i történetét olvashatjátok, most az Ő írása következik.

♥PIC-i történet: Orsi és Szabi♥

“Egyszer szembejött egy cikk, abban olvastam ezt a mondatot: “A koraszülésről az emberek hajlamosak azt hinni, hogy ez nem az ő problémájuk, mert fehér a bőrük, sok a diplomájuk, és egészségesen élnek. Pedig ez nem jelent semmit, a koraszülés bárkivel megtörténhet.” És ez nagyon igaz. Már mikor a Péterfyben voltunk, akkor tört rám egyszer, hogy miért vagyunk mi itt, ennek nem így kellene lennie!

Nekünk úgy kezdődött az egész, hogy elmentem a panaszommal a nőgyógyászomhoz. Ő nem csinált tenyésztést, semmit, csak annyit állapított meg ránézésre, hogy ami folyik, az nem magzatvíz. Adott egy általános hatású gyógyszert, hogy majd az elmulasztja a fertőzést. Ha a panasz fennáll, két hét múlva menjek vissza. 10 perc alatt elintézett, a 28. héten voltunk. Másfél hét múlva sokkal rosszabb volt a helyzet, folyamatosan folyt valami, napi több menstruációs betétet használtam el, de gondoltam ez így normális, a doki szólt volna, ha baj van. Aztán kontrollra nem jutottam el, mert előtte hajnalban (a 30. hétre) megszületett Szabi. Hajnali egykor ébredtem másfélperces fájásokra, hívtuk a mentőt, a SOTE II-re vittek, fél 3-kor vettek föl, kaptam tüdőérlelőt, próbálták megállítani a szülést, esélytelen volt. Fél 4-kor kinn volt a baba. Kiderült, hogy az utolsó pár napban már a magzatvíz szivárgott. És hogy ez miért nem tűnt fel nekem a második gyereknél egy szüléssel a hátam mögött? Mert hittem a dokinak, és fel se merült, hogy a 29. vagy 30. héten velem ilyen előfordulhat. Lásd a fönt idézett mondatot.

A választott dokimat nem tudtam elérni, így az ügyeletes orvosnál szültem. A mai napig örülök ennek, a választott dokimhoz nem mentem vissza. Szóltam neki telefonon, hogy hajnalban én telefonáltam, az a gyerek megszületett, jó egészséget kívánt hozzá, de ennyi. Azt ő nem tudta, hogy mi okozta a koraszülést. A PIC-en derült ki (Streptococcus B). De egy egyszerű utánajárással kikerülhető lett volna. Ahogy az is, hogy Szabi az első pár napban majdnem belehalt – ezt a zárójelentésből tudtuk meg végül, mikor lefordítottuk a latin orvosi szöveget.
Az akkori ügyeletes orvosnak viszont nagyon hálás vagyok.

A mi történetünk jól végződött. Az elején azért voltak érdekes dolgok, két hetet töltöttünk a SOTE II. PIC-en, addig kapta Szabi az antibiotikumot. Aztán majdnem egy hónapot élvezte a Péterfy kórház vendégszeretetét, mert összeszedett valami fertőzést. Amikor hazaadták, nem kaphatott anyatejet, csak speciális tápszert, hetekkel később vezettük neki vissza az anyatejet és csökkentettük a tápszer mennyiségét.

Másfél hónaposan és kb. 2,5 kilósan vittük haza. Lötyögtek rajta a nagylányom újszülöttkori ruhái. Elveszett a túl nagy kiságyban. Egy héten belül vittük Dévény-tornára, az nagyon sokat segített neki, hogy behozza a lemaradást. Gyönyörűen be is hozta. Annyira, hogy pár hét múlva lesz kettő, komoly akarata van, de nappalra (alvást leszámítva) szobatiszta, teljes mondatokban beszél meg úgy játszik, mint a kortársai. Azért persze látszik rajta, hogy nehezen indult az eleje, mert nagyon ragaszkodik hozzám, de aztán csak ő is elindul majd fölfedezni a világot.

Az elején, a kórházi időkben kérdezték (főleg a család), hogy hogy bírom. Kevés ilyen eset volt a családunkban. Én nem értettem, meg a mai napig nem értem a kérdést. Meg azt se, hogy miért sajnálnak. Ez egy helyzet, ez van, ezt kell csinálni. Igazából utólag fogtam föl az egészet, hetekkel később. Hogy mi is történt pontosan. Akkor csak tettem a dolgomat, mert muszáj volt. Ennyi. Erő meg mindig lesz annyi hozzá, amennyire szükség van.”

Amennyiben Te is koraszülő anyuka vagy és megosztanád velünk történeteteket – ha szeretnéd, csupán keresztnév megjelöléssel, ahogy Orsi is – vedd fel velem a kapcsolatot az admin@gyerekzsivaj.co.hu e-mail címen.

Köszönöm!

aláírás2

Save

Save

Save

Save

Save

Save

Mentés

Digiprove sealCopyright secured by Digiprove © 2016

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*