Segítség, nyávog a gyermekem!!!

390a418d9c7985f1892c15a9c5c86b91Nemrég  a Facebook oldalunkon feltettem nektek egy kérdést: melyik visel meg jobban a hiszti vagy a nyávogás? Ahogy láttam a válaszokat, fele-fele arányban szavaztatok. Az előző alkalommal a hisztiről írtam, most a nyávogás következik. Most elárulom: engem a nyávogás tud inkább kiborítani. 

Úgy látom, hogy a hiszti inkább a hevesebb vérmérsékletű gyermekekre jellemző. Ők lobbanékonyak, így az indulataik is robbanásszerűen törnek a felszínre egy-egy nagy jelenet kíséretében. Ezt én jobban kezelem, talán azért, mert én is elég temperamentumos típus vagyok.

Van azonban a másik típus, az a gyermek, aki nem hirtelen és magas hőfokon, hanem csak egyszerűen JÓÓÓÓÓ HOOOOSSSSZZZAAAAAN és nyafogva fejezi ki nemtetszését. Ez a nyávogás.

nyávogásgyerekzsivaj2S amíg a hiszti viszonylag gyors lefolyású (igaz, a dackorszak közepén akár naponta többször is megörvendeztethet vele gyermeked), addig a nyávogás néha egy végtelennek tűnő melodrámához hasonlít. Látod gyermeked szenvedő arcát, hallod a hangján az örök elégedetlenkedést, semmi nem jó, de annak az ellenkezője sem. Bármit próbálsz, nem tudod kizökkenteni a monoton nyafogásból. S amíg a hiszti alatt nehezen tudsz közel férkőzni a gyerkőchöz, hisz inkább ellök magától, addig a nyávogós gyermek gyakorlatilag levakarhatatlan, nem hagy békén, csak nyaggat és nyaggat.  😯

Amikor épp aktuális lett, természetesen a neten utánolvastam a nyávogás hátterének is. De igazából megint csak a saját tapasztalataim segítettek abban, hogy kezeljem ezt a korszakot, mert úgy látom, ez is csak egy korszak a gyermekünk életében.

Amit megtanultam a nyávogásról:

  • azt mondják a nyávogás akkor jelenik meg, vagy erősödik fel a gyermek életében, ha valamiért úgy érzi, nem kap elegendő figyelmet. Noha én mindig ügyelek arra, hogy mindkét fiammal egyaránt tudjak minőségi időt eltölteni, a hevesebb vérmérsékletű testvér bizony gyakran próbálja elnyomni a nyugodtabb természetűt, akinek így a nyávogás lett az eszköze. Szóval én tudatosan figyelek arra, hogy a kicsi ne nyomja el a nagyot. Ejej, Döncike!  🙄
  • nyávogás azonban megfigyelhető számos egykénél is, akik az anyukájukon lógnak és nyafogással terrorizálják akár egész nap. Azt hiszem egy kicsit helyre kell tenni a dolgokat, s amíg nincs a gyermeknek testvére, addig egyéb gyerektársaságban (ismerősnél, játszótéren, ringatón stb. ) célszerű olyan helyzetekbe hozni a gyerkőcöt, hogy anyától elszakadva kelljen mozognia, viselkedie és bizony alkamazkodnia. Nem kaphat meg mindent és nem mindig az van, amit ő akar! De ezt is egy tanulási folyamat eredménye.
  • a nyávogás kiváló manipulációs eszköz, hiszen ha kellő ideig nyafog a gyerkőc, anyuka inkább beadja a derekát és megteszi/odaadja/megengedi, amit a lurkó kér, csak fejezze már be a nyávogást. De ez csak instant megoldást jelent és nem oldod meg vele a problémát, sőt, megerősíted a gyereket abban a hitében, hogy az ő kezében van az irányítás,
  • a manipulációról még annyit, hogy ha úgy látja a gyermek, nem ér célt anyánál, majd megy apához. Ezért fontos, hogy a szülők összezárjanak (ez egyébként is fontos gyereknevelési kérdésekben) és egy álláspontot képviseljenek következetesen mindketten,
  • a kiszámíthatóság segíthet. Az introvertáltabb gyerekek (akik inkább nyávognak, mint hisztiznek) szeretik a megszokott dolgokat, a rendet, rendszert. Figyelj rá, hogy ne boruljon meg gyakran az ilyen gyermek napirendje, mondd el neki, ha változtattok a megszokott dolgokon. Könnyebben reagál majd az új helyzetre és elkerülhető lesz a nyávogás, ha felkészülten éri valami újdonság,
  • engedd önállósodni gyermekedet. Ha szereteteddel, túlzott aggodalmaskodásoddal szinte agyonnyomod gyermekedet, azzal pont azt éred el, hogy mivel bizonytalan lesz önmagában, nem is mer kísérletezni, próbálkozni, ezért minden helyzet megoldását tőled várja majd és frusztrációja nyávogásban fog megnyilvánulni. Ha új helyen vagytok, új helyzetbe kerül a gyerkőc, bátoríts, hagy ismerkedjen az emberekkel és a tárgyakkal. A közelben vagy, figyelheted, mi veszélyes és mi nem, de nem kell mindig a gyerek sarkában lenni. Nem kell rögtön odaugrani, ha elesik a játszótéren. Rutinos anyukák előbb kivárnak és majd a gyerek reakciójából eldöntik, történt-e komolyabb baj, vagy csak megijedt a gyerkőc. Ha Ő nem azt látja az arcodon, hogy “Úristen, elesett a gyerek!” nem fog feleslegesen megijedni, Ha nincs sérülés,  akkor bizony elég lesz a “katonadolog, pattanj fel, gyere, adok egy gyógypuszit, és futás tovább!”,
  • tartsd tiszteletben gyermeked akaratát. No persze itt nem az az eldöntendő kérdés, hogy elmentek-e valahova vagy sem, de hacsak nem strandpapucsban akar elindulni télvíz idején a gyermek, mondd, neked nem totál mindegy, hogy a kék vagy a zöld, a Verdás vagy a Tini nindzsás pólóját veszi fel?! Mérlegelj. Vannak dolgok amelyek annyira jelentéktelenek, hogy felesleges is húzódozni rajtuk. Ez persze nem vonatkozik a balesetveszélyes dolgokra, például az nem vita tárgya, hogy anya kezét fogni kell, ha átmentek a zebrán. De ha apróbb dolgokban engeded önálló döntést hozni a gyermeked, akkor kevesebbet fog nyávogni azért, hogy mit szeretne.

Remélem ezzel a néhány tanáccsal tudtam segíteni a nyávogás kezelésében.

nyávogásgyerekzsivaj3Ha bármi kérdésed van a hisztivel, a nyávogással kapcsolatban, felteheted itt a blogban vagy a Facebookon is. Ha nem szeretnél nyilvánosan kérdezni, írhatsz nekem privátban az admin@gyerekzsivaj.co.hu címre. Ha van ötletem, segítek!  Ha nincs, majd ötletelünk együtt! 😉

Digiprove sealCopyright secured by Digiprove © 2015

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*