Te mit viszel magaddal a nyaralásról?

Nyaralás alatt kiszakadhatunk  a mindennapok mókuskerekéből, együtt a család, ott a lehetőség, hogy gondtalanul, felszabadultan lehessünk együtt és töltsünk minőségi időt egymással. Elméletben. 🙂 Gyakorlatban azonban sok kisgyermekes anyukától hallom, hogy bizonyos esetekben még nehezebb  is a dolguk, pláne kisebb gyermekek esetében, akik érzékenyek a napirend borulására, a nem megszokott környezetre és sokszor bizony magára az utazásra is (nálunk most Máté az, aki utálja az autózást…. csak alvásidőre időzítve tudunk eljutni A-ból B-be jelenleg…)

No de induljunk ki mégis inkább abból, hogy megpróbáljuk a dolgok ideális alakulását előre vetíteni, nézzük meg, mi  a legtöbb, ami kihozható a kisgyermekes nyaralásból, s mi az, amit utána szívesen hazavinnénk magunkkal a nyaralás után is!

Alvás

Noha valójában mozgalmasan telik a kisgyermekes nyaralás, mégis, jut idő ebéd után ledőlni a srácokkal, mivel nem vár ránk a mosni, mosogatnivaló, sőt reggel is tovább lehet szunyókálni, persze ha kellően lemerítjük előző nap az elemeiket és tovább durmolnak reggelente. Na ez nem nálunk nem mindig jött össze, Máté általában korábban kel és kelti a többieket is, de szerencsére volt pár olyan napunk is, mikor a kis Hercegünk is tovább pihent reggel.

Képernyő- és netmentesség

Nem kértünk wi-fit a szállásra (direkt), így mindketten a mobilnettel gazdálkodtunk, ami persze takarékosabb felhasználást is jelentett: gyors e-mail csekkolást, hírek átfutását. Mesét a gyerekek is maximum reggel néztek kicsit a tévében, hogy ne keltsék fel az egész szomszédságot már hét-fél nyolckor (a szokásos fél hat-hatos kelésekhez szokva mi már ennek a “későn”kelésnek is örültünk!). Este pedig mi sem igényeltük a párommal a tévéképernyőt, inkább kiültünk a teraszra fröccsözni, beszélgetni. Jó néha TUDATOSAN kikapcsolni a képernyő-zombi üzemmódot, és digitális szünetet tartani.

Több önfeledt játék, mozgás

Noha csomagoltunk néhány otthoni játékot is, ezek közül csak az UNO került elő rendszeresen és Máté autózott egy keveset. Volt viszont bőven biciklizés,homokozás, játszótéren hintázás és csúszdázás, vízben labdázás, csúszdázás, pancsolás, iszapozás, homokvár építés. A srácok megismerkedtek más nyaraló gyerekekkel, élvezték a közös horgászatot apával. Érdekes módon ezen tevékenységek alatt sosem vesztek össze, ámde ha véletlenül leültek egymás mellé csak úgy és “megpihentek”, máris kínálkozott a lehetőség csak hogy kicsit megbökjék egymást. A folytatást gondolom kitaláljátok…

Kizárólagos idő minden gyermekre

Ketten három gyerekre: máris jobb felállás, mint mikor egyedül vagyok a háromra. Meg tudtuk oldani, hogy Mátét valamint az egyik nagyot magához csapta valamelyikünk, s így Gergőnek és Bencének is külön-külön volt lehetősége csak apával vagy anyával lenni fél-egy órákat is akár. Ez az igazi minőségi idő szülő-gyermek részére, és ugye mily ritka kincs az átlagos hétköznapokon?! Nyaralás alatt ezt is könnyebben tudtuk kivitelezni és nagyon élvezték a gyerekek. Legyen szó akár csak egy kacsaetetésről vagy egy sétáról kettesben valamelyikükkel a kisboltig beszélgetéssel közben: Én sokat kártyáztam is kettesben Gergővel. Koncentrált figyelem-ez az ami hiányzik nekik, s amit nehéz megvalósítani, ha az ember egyedül van otthon több gyermekkel.

Kevesebb házimunka

Ahhoz persze, hogy több időnk legyen a gyerekekre, kellett, hogy ne a lakás suvickolásával, mosással-vasalással, pakolászással teljen az a néhány nap. Cserébe most nonstop megy  a mosógép, mióta hazaértünk és elönt a vasalnivaló…. Na de valamit valamiért, hát ez már csak így megy! Jó hír, azért bőven van olyan házimunka, amit azért persze együtt is tudunk csinálni és nem kell választani, hogy gyerek vagy rendezett otthon.

Kevesebb főzés

Bár mi jelenleg az apartmanos-önellátós nyaralásokat preferáljuk a kicsikkel, ezt egyáltalán nem úgy kell elképzelni, hogy annyi időt töltök a  konyhában, mint mondjuk otthon. Kétféle húst szoktam fagyasztva elvinni, a helyszínen max. egy lecsót, bolognait/carbonarát dobok össze, (van, hogy nem is én, hanem a párom készíti), pizzát eszünk, lángosozunk a parton és bizony van virsli-vacsi is (hotdog). Kit érdekel? A gyerekeknek az evés nem olyan nagy durranás, többre értékelik az együtt töltött időt. S milyen igazuk van!

Változatos programok

Bevallom, ez speciel az én nagy igényem, mert nagyon nem vagyok a parton 0-24-ben fetrengős fajta… két nap strandolás után már halálra unom magam. Bár talán már egy nap után is!  És úgy látom a gyerekeim is szeretik a változatosságot, így aztán elmentünk fagyizni, sétálni, bicikliztek a srácok, standard program  volt a wakeboardosok nézése, találkoztunk ismerősökkel, ebédmeghívásnak tettünk eleget. Azért is olyan élvezetes a nyaralás az emberek életében, mert megszakítja a hétköznapok monoton ritmusát, kiszakít minket a mindennapi darálóból. Az “azt csinálunk, amihez épp kedvünk van”- érzete.. milyen kár, hogy csak pár napig tart! Lehetne spontánabbul élni vajon a hétköznapokban is?

Feladatmegosztás

Párom végre egy hétig csak velünk lehetett, (bár a telefonja csörgött párszor munka-ügyben, erre már a szemünk se rebbent..), így ebben a néhány napban minden közösen csináltunk. Mekkora könnyebbség, ha nem kell azon morfondírozni, hogy mivel kössem le az épp mindenhova felmászó és nagy szökőbajnok Mátét, amíg szeretném elöblíteni az öt tányért és öt poharat reggeli után… vagy hogy megoldható, hogy valaki figyeljen a biciklizőkre, amíg kiterítem strandolás után a törülközőket és kiöblítem a fürdőruhákat.. No és ott a választás lehetősége, hogy lehet akár fordítva is: hogy én gyerekezem és a férjem végzi az otthoni teendőket.

Minőségi idő kettesben is

Erre az egy hétre mindketten letettük a lantot a munka frontján. Most nekem is jól esett egy kis elszakadás, megpihenés, pedig alapjáraton állandóan ötletelek, dolgozom valamin, szinte minden egyes gyerekmentes percemben.  Én mondjuk alapból nem vagyok egy tévézős típus, de nem is akartuk zavarni este a szomszéd szobában alvó gyerekeket, így inkább a teraszon ücsörögtünk, ahogy írtam is fentebb. Néha minden pár életében kellenek ezek az egy pillanatra megállós- tervezgetős-merengős beszélgetések: hogy hol is tartunk, hova szeretnénk eljutni, mi kerül bele a következő  ötéves tervünkbe! Mivel mi szülők alapból kisimultabbak vagyunk ezekben a napokban, könnyebben megy talán a kommunikáció is, lazábbak vagyunk, kilátunk a mindennapok terhei alatt és észreveszünk távlatokat is. És ilyenkor van rá idő is…  persze csak ha nem akartunk este kilenckor holtfáradtan ágyba zuhanni, mint általában az év nagy részében!

A MOST-ban létezés öröme

Amikor tudja az ember, hogy a nyaralás véges, mert már csak három-kettő-egy nap van hátra, akkor még inkább próbál minden jót kisajtolni a szürke valóságtól elszakadásból. Próbálja maximálisan kiélvezni a naplemente utolsó fényeit, elmerülni a lágy balatoni hullám látványában, a napfény és naptej illatában (némi olajos lángos illattal keveredve persze). Tudja, hogy ezek az élmények raktározódnak, emlékekké szelídülnek, ott lesznek a családi fényképalbumban évről évre, ahogy nőnek a gyerekek.  Hamarosan már ciki lesz velünk nyaralni nekik, egy napon kirepülnek majd a családi fészekből is, , de most még élvezik a velünk töltött időt! Ezt kell kihasználni megélni, átélni és elraktározni. A nehezebb napokra főként, amikor anyaként azt érezzük, életünk talán legnagyobb kihívása a gyermeknevelés! Amikor Bencém “szeretleeeeek, anya!” – csatakiáltással vetette le magát a csúszdáról – remélem eszembe jut majd itthon is, amikor épp sértődős hangulatában lesz és a fejemhez vágja, hogy undok anyuka vagyok…

Nyaralásaink előtt megy a lázas készülődés: mit kell elrakni, becsomagolni, mit ne hagyjunk otthon. Idén a hazaútra is igyekeztem ilyen alapossággal felkészülni és feltettem magamnak a kérdést: mit viszünk magunkkal haza a nyaralásról? 
Terveim szerint több minőségi időt az igazán fontos dolgokra és kevesebbet a lényegtelenekre!
Lazaságot, rugalmasságot.
Az apró, örömteli pillanatok értékelését a napi hajtásban is.

És Ti mit visztek magatokkal haza a nyaralásról?

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés