Vendég a gyerekzsivajban: Frank Ági a Srácneveldéről

gyerekzsivajÁgit onnan ismerem, hogy Srácnevelde nevű oldalán megosztotta Kezdő fiús anyukák figyelmébe című írásomat. Akkor kezdtünk levelezni és nagyon szimpatikusnak találtam Őt, remélem az érzés kölcsönös…  😉 Nemrég pedig a Miről maradnak le a fiús anyukák? című írásomat osztotta meg Srácneveldés anyukákkal.

Amikor kiderült, hogy a pocaklakóm is fiú, tehát szembesültem a ténnyel, hogy én bizony tuti-franyák 100 % fiús anyuka leszek tavasztól, arra gondoltam, megkérdezem Ágit, Srácneveldés tapasztalatairól.

Fogadjátok szeretettel Ágit és a beszélgetést!  😀 

K: Szia Ági! Köszönöm, hogy elfogadtad a meghívást és vendégem vagy a gyerekzsivajban. Mondd csak, te mindig fiús anyukának készültél? Volt egyáltalán pontos “terved” mielőtt várandós lettél, hogy hány és milyen nemű gyermeket szeretnél?

Á: Szia Kata! Köszönöm a meghívást, örömmel fogadtam!

gyerekzsivajMindig is sok gyerekes anyának készültem, de eredeti terveimben természetesen fiú is, lány is szerepelt. Aztán egy kicsit másképp alakult! Az eredetileg tervezett hármat felülírta a vágyam, hogy nekem kell még saját gyermek! Ez az érzés a negyedik után is megmaradt, de a vágy már csak vágy maradt! Így tehát a kislány is maradt a vágyakozás szintjén. Majd talán az unokák közt akad egy-két kislány is! 🙂

K: Mennyi idősek most a gyerekeid?

Á: A legnagyobb 21 lesz idén, és már a legkisebb is hamarosan 14 éves lesz. Lassacskán a kamaszkorból is kinövünk.

K: Mit gondolsz a mondásról: kis gyerek, kis gond, nagy gyerek, nagy gond?

Á: Igen, ez sokszor igaz. Bár nekem a kis gond nem okozott különösebb fejfájást, szerettem a gondoskodást az apróságokról, a fáradság nem jelentett különösebb problémát – vagy legalábbis nem sokszor. A nagy gond inkább úgy jelentkezett nálam, hogy tudtam, hogy engednem kell, de féltem őket. Mennyivel egyszerűbb, amíg a két karommal védem, óvom őket, mint amikor már csak a lelkükre köthetem, hogy nagyon vigyázzanak magukra. Amikor már csak izgulhatok azon, hogy ne csak ők vigyázzanak, más is vigyázzon (hiába vezet óvatosan az én fiam, gyerekzsivajha épp találkozik egy meggondolatlan sofőrrel az utakon)! Már nem olyan apróságok jelentik a viták tárgyát, hogy a kék vagy a fekete zoknit vegye fel, hogy vajas kenyeret, vagy lekvárosat egyen… egy kicsit nehezebb kérdés, hogy melyik iskolába menjen, mi lesz, ha nagy lesz… De persze ennek a kornak is megvannak a szépségei is, nemcsak a nehézségei!

K: Mit jelent számodra nagy családban élni? A létszámon túl, mennyivel nyújt többet ez anyaként számodra, mint ha mondjuk egy gyermekkel élnél… nehezebb szerinted az élet több gyermekkel? Nem csak anyagilag gondolom…

Á: Magam is nagy családban nőttem fel (két öcsém volt), nekem ez volt a természetes. Szokták mondani, hogy mindent megkaphat a gyermek akárkitől, de testvért csak a szüleitől kaphat. Ez így van! Nem tudom, nem próbáltam, milyen az, ha hosszú ideig csak egy gyereke van az embernek. Nálunk elég gyorsan jöttek egymás után a srácok, élmény volt. Ahogy örültek a nagyok a kicsiknek, mindegyikhez megvan a sok-sok kedves emlék. Ahogy babáztak, aztán ahogy elkezdtek együtt játszani.. Én már pici korukban is azt mondtam, hogy amennyivel nehezebbnek tűnik, annyival könnyebb. Igaz, hogy több ruhát mosok, többet főzök, de mindezekre már pici korukban is könnyebb volt időt szakítanom, hisz amíg én pl főztem, addig a gyerekek egymást is el tudták szórakoztatni. Ha jöttek is velem a konyhába, ők leültek együtt az asztal köré és együtt utánoztak (hol gyúrtak, hol krumplit pucoltak, stb). Ezt később ismerősök gyerekzsivajis megállapították, hogy mennyivel könnyebb nekünk, hisz a fiúk jó társaságot jelentenek egymásnak, nem akarnak mindig minket játszótársnak. Amikor lehetett, együtt voltunk, együtt kerestünk elfoglaltságot, akár egy jó kirándulást, akár csak egy klassz társast, de ha valamit meg kellett csinálnunk, el kellett intéznünk, nem jelentett gondot. Ha csak egy lett volna, ilyen biztosan nem lett volna. Hányszor figyeltünk feszülten, hogy adott helyzetben mit tesznek. A saját szavainkat hallani az ő szájukból, ahogy a tesóval megbeszélnek bizonyos kérdéseket. Milyen megoldásokat találnak, amikor nem egyezik a véleményük, hogyan beszélik meg a vitáikat… volt hogy örültünk, volt hogy nem. Volt olyan időszak, amikor gyakran fordultak hozzánk, nehéz volt közös nevezőre jutni, manapság már megint kevesebb a problémás kérdés.

K: Tetézzük meg azzal a kérdést, hogy ezek a gyermekek mind fiúk… milyen az életed négy fiú gyermekkel???

Á: Nem unalmas! Hol túráztunk, hol kajakoztunk, hol autóztunk… virágot szedni, fodrászosat játszani, királylányt rajzolni sosem kellett!  A sok fiú sok “érdekes” játékot jelentett. A sok mozgásra akkor is szükség volt, ha odakint szakadt az eső, rossz idő volt. A végtelen kergetőzések az asztal körül, a kis motorokkal, triciklivel fel-alá a szobában, ugye ismerős a fiús anyukáknak? – most már kicsit nagyok ehhez! 🙂 Sosem felejtem el a “csak játszunk, anya”-reakciójukat. Nap mint nap fordult elő, hogy egymásra akaszkodtak, birkóztak, hancúroztak. Tudtuk, hogy csak 5 perc és ebből baj lesz. Szóltunk is szinte mindig, hogy most kellene abbahagyni, mert sírás lesz. Dehogy! “Csak játszunk, anya!” persze a játék komolyra fordult… de már ezt is kinőtték, ilyen gondunk sincs már!

K. Hát, én is azt a idilli állapotot várom, amikor már nem lesz asztal meg kanapé körül kergetőzés és birkózás… 🙂 Egy fiús anyukától megkérdezni, hogy milyen fiús anyukának lenni.. nos, nem túl jó ötlet… hiszen honnan tudhatná, hogy milyen a másik oldal? 😉 Mégis, azt kérem tőled, Ági, gondolj a környezetedben élő rokon-ismerős családokra, szerinted könnyebb a fiúkkal vagy nehezebb?

gyerekzsivajÁ: Ahogy mondod, nehéz a kérdés. Tapasztalat helyett egy-két ismerős véleményét tudom csak elmondani. A fiúkkal kevesebb gondjuk volt, mint a lányokkal. A kamaszkort emlegeti mindegyikük, amit szerintük nagyon nehéz egy lánnyal végigcsinálni. Nyilván a szülők és a lányok egyénisége is különböző, talán csak pont nem olyan ismerősökkel beszéltem, akiknek a fiuk okozott nagyobb fejtörést. 😀

K: Milyen plusz kihívásokat jelent, ha csak fiaid vannak?

Á: Ahogy azt már korábban említettem, a közös programok a fiúkról szóltak. Nyilván olyan programokat igyekeztünk mindig keresni, amit ők élveznek. Viszont én sem akartam kimaradni a közös programokból, hát mentem én is a fiús programokra (bár ahogy nőnek, egyre többször fordul elő, hogy inkább maradok). De már egy egyszerű hétköznapi vacsora is olyan nálunk, hogy sokszor gőzöm nincs, miről beszélgetnek. A családom férfitagjai elég műszaki beállítottságúak, én meg sosem voltam az. Kisebb korukban ez kimerült annyiban, hogy “ezt nem tudom, kérdezd meg apától”, manapság már meg sem kérdeznek, úgysem tudom (na jó, előfordul, hogy néha elkapok pár olyan mondatot, amit értek is! 😀 , ma már komoly témákat vesézgetnek úgy, hogy ők végig értik is egymást, én meg már az elején elveszítem a fonalat.

K: Mondd csak, volt olyan álmod, hogy legyen egy lányod is? Hogyan fogadtad el, hogy nem lesz? Mikor döntöttetek úgy a pároddal, hogy kész-vége, nem lesz több lurkó. Gondolom négy után, persze, de mégis, érted, mire gondolok. 😉

Á: Nekem volt, nagyon is vágytam egy kislányra és nem is adtam fel könnyen… évekig reménykedtem, hogy még lesz. Aztán az évek teltek, most már késő. Én el tudtam volna képzelni ennél több gyerekkel is az életem. (Azért ha valaki a kezembe adna egy kislányt, még tán most se utasítanám vissza! :)) Mondjuk azt elég sokszor hallottam, hogy most már le kellene állni!

gyerekzsivajK: Számít egyáltalán, hogy milyen nemű a gyermek, vagy maradjunk a közhelyeknél és mondjuk, hogy “csak egészség legyen….”?

Á: Nyilván az a legfontosabb, hogy egészséges legyen. Minden gyerek más és más, ez akkor is igaz, ha azonos neműek. Ettől függetlenül szerintem az a legszerencsésebb felállás, ha van a családban fiú is, lány is. Már pici korban is elég sok különbség látható a két nem között. Jó lett volna kipróbálni azt is, milyen lányos anyának lenni!

K: Úgy tartják, hogy a fiúk inkább anyásak, a lányok apásak. Nálatok mi a helyzet? Minden gyermeked anyafüggő?

Á: Nem. Sokáig együtt lehettünk a nap 24 órájában, de szerencsére sok időt tudtak tölteni édesapjukkal is a fiúk. Ahogy nőttek, úgy fordultak egyre gyakrabban apához a kérdéseikkel (de mondom, én sokszor nem is tudtam nekik válaszolni, hiába is kérdezték tőlem), most kifejezetten jó látni, ahogy megértik egymást, ahogy megbeszélik egymással az élet nagy dolgait, mint férfi a férfival. (Azért maradtak közös témák is, én is tudok beszélgetni velük, de ez más!)

K: Én úgy látom, mi fiús anyukák nagy felelősséget kaptunk azáltal, hogy fiaink születtek. Most itt a lehetőség, hogy olyan férfit neveljünk, akiről egyébként nőként is álmodunk. Legyen határozott, ugyanakkor gyengéd, becsületes, őszinte, figyelmes, tisztelje a nőket, besegítsen a házimunkában, legyen családbarát stb. És persze legalább egy pörköltet vagy paprikás krumplit össze tudjon dobni. Te ezt hogy látod? Mire kell megtanítanunk a mai fiúkat?

gyerekzsivajÁ: Nagyjából jó a felsorolás! 🙂 Én ezt így fogalmaztam meg tavaly: “Igazi férfit nevelni hatalmas kihívás. Olyan férfit, aki kedves és gondoskodó, aki tud bánni a nőkkel, a gyerekekkel. Aki ragaszkodó társa a párjának, szerető apja a gyerekeinek. Aki jó barát, együttműködő kolléga… és még sokáig lehetne folytatni a sort. Ennek a leendő férfinak az útját te egyengeted, rajtad múlik, milyen lesz felnőttként! Milyen értékeket adsz át neki, mire tanítod, mit tartasz te fontosnak az életben! “(Itt: http://www.sracnevelde.hu/fius-anyakent-jo-ha-tudod-hogy/ )

K: Ha már beszéltünk a mai fiúkról.. Te milyennek látod a mai lányokat?

Á: Két általános iskolában is tanítok. Elég siralmasak a tapasztalatok. Inkább az általános végéhez közeledve vannak furcsa szokásai a lányoknak, de szerencsére ott is akadnak üdítő kivételek! A kisebbek között még inkább olyan lányokat látok, amilyenek mi is voltunk annak idején.

K: Ha újra születnél… ugyanezt az életet szeretnéd élni, amit most élsz?

Á: Egy-két szomorú emlékhez nem ragaszkodnék, de alapvetően igen! Legalább ilyen családot, legalább ilyen boldogságot kívánnék mindenkinek!

gyerekzsivajK: Nagyon köszönöm, Ági, hogy átugrottál a gyerekzsivajba a Srácneveldéről és megosztottad velünk tapasztalataidat, érzéseidet a fiús anyasággal kapcsolatban! Sok örömet kívánok fiaidhoz, családodhoz!

Á: Köszönöm, hogy itt lehetettem és várlak én is a srácneveldén! Hasonló szépeket és jókat kívánok én is, fiaidhoz, családodhoz!”

Digiprove sealCopyright secured by Digiprove © 2016

One thought on “Vendég a gyerekzsivajban: Frank Ági a Srácneveldéről

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*