Vendég a gyerekzsivajban: B. Habarics Kitty-meseíró

Régen készítettem már interjút itt a gyerekzsivajon. B. Habarics Kitty meseíróval pár hónapja ismerkedtem meg virtuálisan a gyerekzsivaj kapcsán. Kitty szintén háromgyermekes édesanya, aki a maga által kitalált meséket mondta gyermekeinek, majd a “házi” mesélésből születtek meg az e-book formátumban bárki számára elérhető Két nyuszi történetek.

Fogadjátok szeretettel B. Habarics Kittyt itt a gyerekzsivajon!

  1. Mikor és miért kezdtél el meseírással foglalkozni? Hogy lesz valakiből meseíró? Miért pont a gyermekeket szólítod meg írásaiddal?

10 éves korom óta próbálkozom az írással. Ezt soha senkinek nem mondtam, cikinek éreztem, hogy ez foglalkoztat. Aztán főiskolára mentem, gyerekeket szültem és ott volt a kérdőjel, hogy hogyan tovább. A gyerekeimnek folyamatosan mondtam olyan meséket, amiket én találtam ki, és láthatóan nagyon élvezték a dolgot, aztán hirtelen megszületett Fülü, akkor, amikor a legjobban kellett a nagyobbaknak a segítség. Egyfajta lelki támaszt szerettem volna nekik adni, amikor az oviban nehéz időket éltek. Így alakult ki a dolog. A férjem volt, aki „fenékbe billentett”, hogy másoknak is elérhetővé tegyem. Önmagamtól ez eszembe se jutott volna. A gyermekek, mint célközönség pedig az anyaságomból adódik. Abból a szerepből, amiben leginkább jól érzem magam.

  1. Szerinted igaz az állítás, hogy a mai gyerekek már „nem értékelik” a mi gyermekkorunk meséit? Hogy más történetekkel lehet megfogni őket, mint a „klasszikus” mesék?

Szerintem ez nem igaz. Az igazi értékeket közvetítő mesék mindig megragadják a gyermekeket is. A hat éves kisfiam olyan áhítattal hallgatta öt évesen a Kis herceget, hogy magam is meglepődtem rajta, hogy mennyi mindent megért belőle. Kicsi még, de mégis lejött neki a lényeg. Sokáig az volt a kedvenc meséje. Nem jelenteném ki azt, hogy a mai gyerekek mások. Ami állandó, az a gyermekek kíváncsisága és a hite. Ez soha nem változik. A mesék változnak, és ahogy én látom nem feltétlenül jó irányba. Azonban ez nekünk, szülőknek a feladatunk, hogy szelektáljunk.

  1. Miért pont Nyuszik a történeteid szereplői? Volt esetleg „ihletadód”?

Igen volt, mielőtt a gyermekeim megszülettek, volt egy törpenyuszim, akit Gerzsonnak hívtak. Ő volt az első „gyermekem”, akit a férjemmel együtt neveltünk. Még a kisfiam is szerethette őt két évig. És egyébiránt a nyuszkók a kedvenc állataim.

  1. Mi inspirál meseíráskor?

A segíteni akarás és a szeretet, amit a gyermekeim irányába fordítok. Remélem, hogy a mesékből átjön az a viszony, ami köztünk van. Az a szeretet, amivel csordultig vagyunk egymás iránt.

  1. Mesélj kicsit a családodról!

Mi űrlények vagyunk…. A férjem 18 éves volt, én pedig 19 mikor összeházasodtunk. Ő egyébként 17 volt, mikor összejöttünk és három napra rá megkérte a kezem. Én pedig gondolkodás nélkül igent mondtam. Valahogy ez olyan természetes volt. Aztán 22 voltam, amikor megszületett a kisfiam. Épp frissdiplomás voltam, óriási hassal államvizsgáztam le. Mindig is fiatal anyuka szerettem volna lenni. Aztán pedig sorban jöttek a gyerekek. Nem tudom, hogy ez e a végleges szám, de annyi bizonyos, hogy ha tehetném, akkor egész életemben csak ezt csinálnám, amit most. Egy kisfiam van, és két kislányom (Álmos, Luca Janka, és Eliza Bella) nekik szólnak a mesék.

  1. A Te gyermekeidnek mit olvasol szívesen?

Igazából ők könyvek terén mindenevők, de megválogatom, hogy mi az, amit olvasok nekik. Berg Judit könyveit szívesen olvasom. Ő szerintem a kishazánk egyik legnagyszerűbb írója. Illetve az örök kedvenc a Bogyó és Babóca a kisebbeknek. Egyébként pedig volt már, hogy Shakespeare-t olvastam nekik. (A nyelvezet nehéz, hamar elaludtak. :D)

  1. Hogyan tudod megoldani anyaként, gyerekek és háztartás mellett, hogy időt szakíts az írásra? Mikor tudsz ezzel foglalkozni?

Éjjel.. Nekem elég úgy 5 óra alvás. Általában azt is óránként megszakítom. Hat éve nem alszom jól. 😀 Mellesleg megvallom őszintén, hogy soha nem voltam az az anya, aki élére vasalja az alsóneműket, mielőtt gondosan bepakolgatja a fiókba. Az sem voltam soha, aki minden nap porszívóz. Viszont a gyerekekkel nagyon jókat szórakozunk a kis „szemétdombunkon”. Amikor már nem nagyon lehet lépni sem a legóktól, akkor mindeni kitakarítja a saját szobáját, és a helyére pakolja a játékait. Ekkor kerek fél óra is eltelik, mielőtt ismét a földön heverne minden. Továbbá a gyerekek igen megértők, szóval, ha nap közben kell dolgoznom, akkor igyekeznek segíteni azzal, hogy addig mással foglalkoznak. Erre viszonylag ritkán kerül sor, de előfordul.

  1. Mit gondolsz a kisgyermekkel otthon töltött időszakról? Hogyan éled meg nőként az anyaszerepet? Olyan az anyaság, mint amilyennek gondoltad?

Nem. Az anyaság attól sokkal jobb, mint amilyennek gondoltam. Kezdetben voltak nehéz idők az elsőnél, de ott volt mellettem a nővérem és az anyukám, akik sokat segítettek. Elvesztettünk egy kisbabát. Azt hiszem az volt az a fordulópont, amikor azt mondtam, hogy nem foghatom fel így, hogy ez nem fenékig tejfel, meg nem lila köd. Ez igenis az. Mert tudom milyen elveszíteni azt, ami „nem lila köd”. Így hát tudatosan fordítottam rajta egyet, és elkezdtem hálát adni a nehézségekért is. Azért, hogy elfáradok, mert van, aki lefáraszt. Na, nem mondom, hogy ez mindig megy… vannak nehéz időszakok, de igyekszem akkor is így gondolkodni. Nálunk van egy megállapodás a férjemmel, amit még a házasságkötésünk előtt kötöttünk. Azt mondtam neki, hogy három évig minimum otthon akarok maradni velük, per fő. Ő pedig egyetértett. (Tudom, hogy nem mindenki teheti ezt meg.) Az együtt töltött első három évet ugyanis nem hozza vissza semmi. Gimnáziumban és főiskolán is tanultam gyermekpszichológiát, és akkor jutottam erre a döntésre, hogy ha egyszer lesz gyermekem, akkor így lesz. Egy nőnek az anya szerep természetéből adódóan egyfajta kiteljesedés. Mindemellett úgy gondolom, hogy nem kell választanunk anyaság és karrier között. Lehet az életünk legfőbb célja az anyaság, és amellett lehetünk sikeres vezetők is. A női egyenjogúság nem azt jelenti, hogy úgy dolgozunk, mint a férfiak, és emellett még a háztartást is és a gyereknevelést is visszük, hanem azt, hogy mindenkinek van választása, hogy melyiket helyezi előtérbe, vagy éppen előtérbe helyezi- e egyiket, a másikkal szemben. Ebben azonban nem járunk az élen és ezt globálisan értem. Egyelőre még úgy érezzük, hogy választanunk kell. Én azonban nem szeretnék választani. Keményebben dolgozom, céltudatosabb vagyok, mint korábban és van mellettem egy társ, aki mindenben támogat. A magánkiadó is az Ő ötlete volt. Egy szóval, ahogy mondani szoktam, ha a munka világában sikertelennek érzem is magam, akkor is ott van az életemben egy fix pont, az anyaság, amiben viszont megfürdik a lelkem, amikor elfárad.

  1. Mik a távlati terveid, lesz folytatása Nyuszis történeteknek? Jelenleg a történetek e-book formátumban elérhetőek, tervezel esetleg nyomtatott könyveket is?

A nyuszi könyveknek lesz folytatása, olyannyira, hogy már majdnem el is készült, csak közbejött egy verseskötet projekt is, ami szeptembertől kerül majd forgalomba szintén e-könyvként. Tervezem a nyomtatott verziót is a jövő évben, ami az összes eddigi mesét, és néhány eddig meg nem jelentet tartalmaz, mint egy nagy esti mesekönyv. (Kitty eddig megjelent e-bookjai: Két nyuszi és a Földöncsúszó Kúszvamász, Két nyuszi és a szeretet, Két nyuszi és az évszakok, Két nyuszi és a szeretetcsengettyű, Két nyuszi és az Éjszakai Szuszmanó, Két nyuszi és a messzeégi aprófények)

  1. Köszönöm az interjút! B. Habarics Kitty hivatalos Facebook oldala: https://www.facebook.com/ketnyuszi/

 

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés