Vendég a gyerekzsivajban: Földvári-Nagy Zsuzsanna a KORE elnöke

1548020_651639428207748_1666977948_oAki koraszülőként lett édesanya, bizonyára ismeri Földvári-Nagy Zsuzsi nevét. Én többször is találkoztam vele, amikor kicsi Emmám megszületett és a neten kutakodtam koraszülött témában. A kora-ügy többször is szerepelt már a gyerekzsivaj blogon (itt gyűjtöttem össze az eddig megjelent írásokat) és csak idő kérdése volt, hogy mikor keresem meg Zsuzsit, hogy legyen a vendégem a gyerekzsivajban. Most különös apropója van az interjúnak, hamarosan kiderül ez is. Fogadjátok szeretettel Zsuzsit itt a blogon!

K: Szia Zsuzsi, köszönöm, hogy elfogadtad a meghívásomat. Sokszor, sok helyen kérdezték már Tőled, hogy mi is történt Veled pontosan, hogy lettél koraszülő. Tudom, hogy a HELLP szindróma miatt 26 hetesen kellett világra hoznod az akkor még csak 610 grammos kislányodat és akkor, belecsöppenve ebbe a félelemmel, aggódással teli világba határoztad el, hogy segíteni fogsz azokon a szülőkön, akik ugyanazon az úton mennek végig, amit a családodnak is végig kellett járnia. Azóta eltelt pár év. Hogy van most Janka?

gyerekzsivajZs: Szia, nagyon szépen köszönöm a lehetőséget. Megtiszteltél a felkéréssel.

Janka márciusban töltötte a 9. életévét. Kalandos, mozgalmas időszak áll mögöttünk. Jé, ahogy korás közösségben becézzük, az általános iskola első osztályát fejezi be mostanság. SNI tanulóként integráltan normál iskolába jár. Óriási megkönnyebbülés, hogy gond, nehézség nélkül zajlik az első iskolai évünk. Igen, évünk.. feszülten koncentráltam én magam is

K: Több helyen nyilatkoztál arról is, hogy koraszülőként hiányoltad azt a lelki támogatást nyújtó hátteret, ami ebben a nehéz helyzetben segíteni tud a édesanyáknak (és persze az édesapáknak is). Csak halkan jegyzem meg, hogy amikor Máté született (és ez idén márciusban történt, tehát friss élmény), szóba került a kórházban, hogy van egy pszichológus, akivel beszélgetni tudnak a PIC-es anyukák. Elméletileg. Gyakorlatilag azonban szülési szabadságát töltötte és gyerekzsivajnem volt senki aki helyettesítette. Tehát erről ennyit. Te hogy látod a jelenlegi helyzetet?

Zs: Nehéz a helyzet, magamra visszatekintve, nekem szülés után a szociális munkás nagyon sokszor elmondta, hogy van lehetőség pszichológussal beszélgetni, de annyira nem láttam ki a saját tragédiánkból, hogy élből utasítottam el a lehetőséget.

Ha van lehetőségem (Szentesen élek) Budapesten járva gyakran betérek abba a kórházba ahol én is szültem, és beszélgetek a folyosón ülő, várakózó a sorstársaimmal. Van, aki évek múlva is rám ír, hogy mennyit jelentett neki akkor az a pár percnyi beszélgetés. Óriási jelentőségét látom a kompetens sorstársi segítségnek.

K: Én már másodszorra kerültem PIC-re babával, hiszen Máté is ott VIP-eskedett az intenzíven, amíg én a nagy műtétem után az őrzőben voltam. Az egykor Emmácskámra is vigyázó doktornénik, nővérek óvták a kisherceget, ami engem megnyugvással töltött el, ha már nem lehettünk együtt… ezúttal nem a baba miatt, hanem miattam. Igaz, teljesen más volt a helyzet, hiszen Máté nem beteg és kicsi Memméhez képest hatalmas baba lett, igazából csak azért volt a PIC-en, mert a 35. hétre született. De tudod mit Zsuzsi? Úgy már tényleg nem fél annyira az ember, ha tudja, hogy mi vár rá, ha a PIC-re kerül. Már régóta működik a gyerekzsivajKORE, a koraszülött.com weboldal, a Facebook-os csoportok. Szerinted ma már többet tudnak a leendő anyukák a koraszülésről, mint pár évvel ezelőtt? Mennyire hatékony a felvilágosítás rendszere?

Zs: Jó témákat hozol

Amíg várandós az ember, nem gondol arra, hogy koraszülhet. Mert a baj, mindig csak mással történik meg… Sajnos aztán előfordul, hogy velünk.

Azt óriási áttörésnek éljük meg, hogy társadalmilag olyan elfogadottakká, ismertekké váltunk az elmúlt 8 évben, hogy a rizikómamák „bekopogtatnak” hozzánk rendszeresen, információkért, konkrét segítségért. Ehhez, persze kell egy adag tudatosság, de szerencsére, ennek a mai nők nincsenek hiányában.

gyerekzsivajKulcsár Judit kolléganőmmel járjuk az országot és továbbadjuk a Védőnői támogató programunkat, ahol segítünk a szakdolgozóknak belelátni még jobban a mi „belső” világunkba.

A koraszülött.com oldalunk nagyon látogatott, azt gondolom, hogy egyik alappillére a koraszülésről való információszerzés lehetőségeinek.

K: Bevallom neked, hogy Emma elvesztése után töröltem magam a tapasztalatcsere-csoportból, mert fájt úgy belépnem a Facebookra, hogy rögtön egy kis sorstárs képét láttam az üzenőfalon, miközben az én kisbabám nem volt már velem. De azt el kell mondanom, hogy amikor tag voltam és kérdeztem is, szinte azonnal érkezett segítő válasz, jószándékú tanács számomra teljesen ismeretlen anyukáktól, akiket az az egy dolog köt össze tulajdonképpen, hogy korábban született a gyermekük. Ezért a mai napig hálás vagyok. Ennyire összetartó ez a közösség?

Zs: Család.. Mi egy nagycsalád vagyunk. Hiszen az az óriási fájdalom, trauma összeforrasztotta a lelkünket. Nagyon örülünk, mikor a csoporttagokból aktív KOREmami válik. Az önkéntesség nem könnyű út, de a segíteni, jobbítani akarás és tudás visz előre bennünket. A KOREmamik első generációja most ünnepli az önkéntes életének 8. évfordulóját. Erre (is) nagyon büszkék vagyunk. Eljutottunk odáig, hogy ma érték hozzánk tartozni.

gyerekzsivajK: Tapasztalod, hogy társadalom megbélyegzi a koraszülött gyerekeket? Mi egyszer elmentünk egy wellness szállóba és a medencénél ugrált a két egészséges örökmozgó fiam, míg a szívbeteg-koraszülött kislányunk a hordozóban pihent. Odajött hozzám egy szintén kisgyerekes anyuka és észre sem vette a fiúkat, viszont csodabogárként nézett a lányomra. “Koraszülött volt ugye? Jaj, látszik SZEGÉNYEN…” – mondta. Én ezen teljesen kiborultam, hogy lehet valaki ennyire tapintatlan! Veled történt már ilyesmi? Hogy lehet szerinted ezt normálisan kezelni?

Zs: Történt persze, kisvárosban élünk. Jé szinte celebgyerekségig vitte itt a kis közösségünkben, árgus szemmel figyelték minden megmozdulását, és persze bőven eltért az átlagtól, ezt mi nagyon sokszor meg is kaptuk. Könnyen eljutottunk odáig, hogy nem vittük őt nagyobb látogatottságú játszótérre, hogy ne szembesüljek az állandó kérdésekkel, kíváncsi szemekkel – de ez nem jó irány. Szeparációhoz vezet. Találtunk olyan anyapajtásokat, akik bár nem sorstársak voltak, de mégis biztonságban éreztük magunkat velük, itt is megköszönöm Briginek, és Barbarának, hogy annyit adtak abban az időben.

K: Amióta ennyire szervezett háttér áll a koraszülött-ügy mögött, mint amit Ti biztosítotok az Egyesülettel, milyen változásokat tapasztaltok a “rendszerben”?

Zs: Egyesületünk a KORE Koraszülöttekért Közhasznú Egyesület honosította meg Magyarországon a Koraszülöttek Világnapját (november 17.) Tavaly már országosan lilán világított sok épület a koraszülöttek tiszteletére. A figyelemfelhívás a problémára, a gyermekekre, a családokra az egyik legnagyobb eredményünk. Bekerült a köztudatba a koraszülés problémaköre. Nagy sikerként könyveljük el azt is, hogy a 8 éve működő közösségünk olyan példával jár elől, hogy szülők és szakemberek is szervezett formában rálépnek a segíteni, tenni akarás útjára. Mélyen meghat bennünket, hogy a munkánkkal, ötleteinkkel, rendezvényeinkkel inspirációt adhatunk más szervezeteknek a megalakulásra, fejlődésre. Ezáltal még többen dolgozhatunk a szent cél érdekében.

K: Milyennek látod a korai fejlesztési lehetőségeket ma Magyarországon?

baby-428395__180Zs: Egy gyermek korai fejlesztésének kulcsa a szülő, a szülő tudatossága és akaratossága.

Tehetetlen dühöt érzek olyankor, ha egy jó képességű gyermek azért nem jut megfelelő fejlesztéshez, mert a szülei ezt nem tudják kifizetni és így veszik el a társadalom számára egy értékteremtő ember.

K: Úgy tudom, készültök most is valamire a KORE-val májusban, elárulod, mi az?

cropped-Korexpo_felirat_vectorized_1024Zs: Igen, a KOREXPO-ra készülünk, az idei egyik nagy rendezvényünk. Saját honlapot is kapott az esemény. www.korexpo.hu Az expo témája a PIC utáni életre, az akkori problémákra, feladatokra, kérdésekre fókuszál. Neves előadókat hallgathatunk meg egyszerre két teremben, a családok, gyermekek szórakozásáról sem feledkeztünk meg. Magyarország egyetlen fejlesztő játszóháza a KölyökPark települ ki a rendezvényünkre, lesz Ringató a legkisebbeknek, fotókiállítás Hibbey Kingával a Kora-Szülőkről, és megtisztel bennünket jelenlétével a Peter Cerny Alapítvány is.

K: Kiket vártok a rendezényre? Mondj valamit kérlek a programról!

Zs: Mindenkit Családokat, szakembereket, szakdolgozókat, hallgatókat.

K: Végezetül, mivel közeleg az adóbevallás leadásának határideje… úgy tudom az egy százalékot lehet nektek is adni. Hova is pontosan? Hátha van, aki még nem döntötte el, kinek adja és szeretne egy jó ügy mellé állni. 😀

Zs: Igen, fogadjuk az adó 1%-át. Adószámunk 18283114-1-06

gyerekzsivajK: Köszönöm Zsuzsi, hogy válaszoltál a kérdéseimre. Örülök, hogy vendégem voltál a gyerekzsivajban. Kívánok Nektek jó egészséget, sok erőt, szeretetteljes visszajelzéseket a sorstársaktól, akik mellett ott álltok a nehéz időkben is!

Zs: Nagyon köszönöm/köszönjük a KOREmamik nevében is a lehetőséget.

Save

Digiprove sealCopyright secured by Digiprove © 2016

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*