Vendég a gyerekzsivajban: Móni és a “Praktikák sok gyerekhez” blog

aa2Kisgyermekes szülőként mindenki átéli azt az időszakot, amikor az egykoron szépen rendezett otthonán mintha hurrikán söpört volna végig. És egy idő után ez oly mértékben zavaró, hogy megpróbálja gyorsan gatyába rázni a háztartást. Kb. két éve épp a neten kutakodtam ez ügyben, amikor is ráakadtam a “Praktikák sok gyerekhez” blogra, és benne a 20 napos programra a tiszta és rendezett otthonért. Végigcsináltam. Gyerekek mellett is sikerült. 😀 Azóta szívesen olvasom Móni írásait. Most pedig karácsony közeledtével Őt hívtam meg a gyerekzsivajba, fogadjátok szeretettel.  😀 

K: Köszönöm Móni, hogy elfogadtad a meghívásom, főleg, mert  – ahogy az oldaladon olvasottakból is kiderül -, gondolom most is ezer dologgal foglalkozol egyszerre… és ott van még a négy gyerek… 🙂 Mondd csak, mindig nagy családot szerettél volna?

aa5M: Igen, nem mondom, hogy ez az egyetlen, de egyik azon kevés dolgok közül, ami úgy alakult az életünkben, ahogy terveztük. A házasságunk elején teljes egyetértés volt köztünk abban, hogy négy gyereket szeretnénk, és ez így is lett, hála Istennek. Mérhetetlen hála van bennem azért, hogy négy gyerekem van, mindegyikük ajándék.

K: Mit tartasz a mondásról: kis gyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond?

M: Mindig utáltam ezt a mondást, amíg rá nem jöttem, hogy bármennyire is nem akarok róla tudomást venni, mint minden közhely, ez is igaz. A nagy gyerekekkel egészen más jellegűek a gondok, mert hát azok azért jönnek. A kicsikkel az élet inkább fizikailag megterhelő, például amikor már huszadszor szeded le a korlátról, nagyokkal meg a lelki problémákra kell megoldást találni, ami nem mindig egyszerű. Sokkal könnyebb lekapni a háromévest a korlátról.

K: Közeledik karácsony, hogy zajlik nálatok a közös ünnepi készülődés? Megvan ilyenkor mindenkinek a maga feladata vagy “anya csinál mindent?”

aa1M: Mindig igyekeztem megosztani a feladatokat, de amióta vállalkozásom van, ami igen csak fárasztó fizikai munka, sokkal jobban törekszem erre. Az alap, hogy a szobáját mindenki maga takarítja, de a közös helyiségeket is felosztjuk, abban is mindenki segít. Karácsonykor pedig most már pár éve a férjem főz! Kiváló a töltött káposztája.

K: A Te gyermekeid már nagyok, hogy emlékszel vissza kisgyermekkorukra? Mekkora volt nálatok a gyerekzsivaj? Gondolom, dúlt a testvérháború is rendesen. 🙂 Hogy bírtad, volt segítséged?

M: Az első két gyerek között mindössze 13 hónap a különbség, anyósom sokat segített, amikor kicsik voltak – illetve később is, ha pár órára el kellett mennem otthonról, rá mindig számíthattam; sajnos, már hat éve nincs köztünk. A gyerekeimről csak jót mondhatok, mindegyik engedelmes, jó gyerek volt, a két nagyobbnál már lassan a kamaszkor végén járunk, és semmi komolyabb gond nem volt.

K: Ha már szóba került a 20 napos takarítós program… Te mindig tudtál rendet tartani,  kisgyerekek mellett is?

aa3M: Nem… 😀 Volt idő, amikor úgy éreztem, a lakásunk maga a hétfejű sárkány, én harcolok vele, de ahogy levágom egy fejét, az újra kinő… Aztán egy idő után beláttam: egyszerűen lejjebb kell adnom. Jó lesz az “elég jó” is. A vasalásról például teljesen leszoktam, ellenben a család tagjait sikerült valahogy abba az irányba terelni, hogy mindenki vasalja ki azt, amit fel akar venni. És megteszik! Ez egy olyan vívmányom, amire kifejezetten büszke vagyok.

K: Cukrászat, gasztroblog, újságírás, gyerekek.. és hol van Móni? A sok tennivaló, elfoglaltság mellett jut időd néha arra is, hogy kikapcsolj? Hogy osztod be az idődet, hogy mindenre jusson?

M: Nem jut mindenre időm, rangsorolok. De az is előfordul, hogy még rangsorolni sem tudok, csak sodródom. Vállalkozónak lenni ebben az országban nem könnyű feladat, ez is egy közhely, ez is igaz. Három éve – amióta kávézók cukrásza lettem – most karácsonykor lesz először négy egybefüggő napom, amikor nem sütök. Legszívesebben jól fizetett alkalmazott lennék valahol, nyolcórás munkanappal, heti két szabadnappal, évi huszonvalahány nap fizetett szabadsággal… De nem ez a pálya adatott. Vagy legalábbis egyelőre nem.

K: Négy gyermek, az már nagy család! Hogy látod az életeteket, mennyivel többet ad az élet négy gyerekkel, és van valami, amiből kevesebb van ezáltal? Mindenkivel tudsz annyit foglalkozni, amennyit szeretnél?

M: Büszke vagyok a gyerekeimre, rengeteget kapok tőlük. Úgy érzem, senkivel sem foglalkoztam annyit, amennyit szerettem volna, de nemrég megkérdeztem őket erről, hogy ők hogy látják, és igazából a kérdést sem értették. Hogy én nem foglalkoztam eleget? Hát dehogynem! Szóval, szerencsére, ők másképp látják.

K: Éhgyomorra sosem olvasom a blogod! 😀  Az a rengeteg finom sütemény és torta valósággal kísértésbe ejt. Honnan ez a süti imádat? Nem mintha előttem ismeretlen jogi fogalom lenne…  😉

aa4M: A blogom valójában nem sütis blog volt, de három évvel ezelőtt, egy januári napon a kedvenc kávézónk tulaja utánam kiabált, amikor épp mentünk ki a kávézójából, hogy “nem akarsz nekem sütiket sütni?” Hát így indította el a vállalkozásomat, ezzel az odavetett mondattal – mert én azt feleltem, hogy hát miért is ne? Aztán szájról szájra terjedt a sütik híre, és ma már összesen 12 kávézóba, étterembe szállítunk sütit Zalaegerszegre, Keszthelyre, Ajkára, Szigligetre, Badacsonyba, Balatonboglárra, Budapestre. Sok sütit sütök, ezért sok sütit posztolok…

K: Hamarosan itt van karácsony. Kérlek ajánlj a gyerekzsivaj blog olvasóinak egy kisgyermekek mellett is viszonylag egyszerűen, gyorsan elkészíthető finomságot a repertoárodból! Áruld el, hogy miért pont ezt választottad?

M: A legegyszerűbb talán az Oreo torta, sütés nélkül készül, mindössze húsz percnyi idő befektetésével. Azért ezt ajánlom, mert meggyőződésem, hogy karácsony alkalmából nem szabad a konyhában lestrapálódni. Egyszerűsítsünk le mindent, amit lehet.

K: Te tudod már, hogy mi lesz a menü nálatok idén karácsonykor? Hogy állsz az előkészületekkel, ajándékvásárlással?

M: Remélem, a férjem idén is bevállalja a töltött káposztát. Aztán, lesz egy nagy kondér húsleves, és lazacot fogok sütni vajban, mert az öt perc alatt kész, plusz valami zöldköretet, vagy salátát készítünk mellé… Mindig igyekszem az egyszerűség irányába terelni a menüt. Nagy kedvenc például a leveles tésztába csomagolt camembert sajt áfonyalekvárral, ezt majdnem minden ünnepen bevetjük. Az ajándékokkal nem állok rosszul, amit lehet, online szerzek be, vagy helyi kisvállalkozásoktól vásárolok.

K: Camembert áfonyával? Hmm, jöhet is, de azonnal! 😎 Köszönöm, Móni, hogy válaszoltál a kérdéseimre! Kívánok neked nyugodt, örömteli készülődést az ünnepekre és boldog, békés karácsonyt a szeretteid körében!

Digiprove sealCopyright secured by Digiprove © 2015

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*