Vigyázat, Bajkeverő! Avagy mire számíts egy kétévestől…

Hogy is van a mondóka? Kormos volt a kemence, belebújt a kis Bence…? Na igen, mondják, hogy nomen est omen, s ez esetünkben így is van! Dönci imádnivaló pofa, ugyanakkor kiváló prototípusa a “Mr. Főzsivány” elnevezésű gyerekeknek. Néha irigylem azokat az anyukákat, akik ha leteszik a homokozóba a csemetéjüket, a gyerkőc még fél óra múltán is békésen lapátolja a homokot a vödörbe. Ezzel szemben én állandóan Döncit hajtom, mert Ő mindenhova felmászik, mindent kipróbál, fejjel előre csúszik a csúszdán, fut a lengő hinta felé… no félelemérzet!

Szóval ha úgy látod, hogy a Te lurkód is a temperamentumosabb fajtából való (de finoman fogalmaztam, magyarul: egy igazi rosszcsont 😀 ), akkor most elmondom, hogy kb. mire számíts Tőle, mihelyst képes lesz az önálló helyváltoztatásra! (Csak megjegyzem, hogy Döncike is édesdeden elnézelődött a babakocsiban az első hónapokban, de mióta tud járni, szerintem azóta meg sem állt!   🙄 )

bajkeverő2Mint mondtam, mindenhova bemászik és felmászik. Kedvenc helyek: kanapé párnáiból épített rejtekhely (szakszóval: “bunki”), gyerekágy eltolása után felszabaduló hely a fal mellett, fiókok kihúzása után a játéktároló váza, anya ruhásszekrénye (ücsörög az összehajtogatott nadrágkupac tetején… ez milyen érdekes lehet!), függönyök mögött (amibe beletekeredik és előbb vagy utóbb szétszakítja, most cseréltünk függönyt fővesztés terhe mellett!).

bajkeverő3Mindent leránt. Mert ugye a függő tárolót vízszintesen kell elhelyezni, s ehhez le kell rántani a helyéről ….  Még jó, hogy nem zuhant az egész a fejére! De ha már így alakult, remek alkalom kínálkozott egy gyors PPP-re (bejegyzés hamarosan!), fő a hurrá-optimizmus.  😀

bajkeverő4Szeret rajzolni. A falra. Becsületére legyen mondva, nem viszi túlzásba a műalkotásokat, nem dolgozza ki tökéletesen a részleteket, de azért nálam elindul az agyvíz felfelé, amikor újabb és újabb falfelületen veszem észre, hogy ott hagyta a névjegyét!  😈 Váááááá!

bajkeverő5Hmm, na igen. Tud az asztalnál is enni és értem én, hogy véletlenül történik a dolog, de valahogy a tányér, a pohár, az étel vagy ezek kombinációja rendszeresen a földön landol. Igen, ez a kor ezzel jár. Egyszer csak megtanul majd “kulturáltan étkezni”…

Ugye???

bajkeverő6A végére hagytam az aktuális kedvencemet. Miután előszedte a jól elrejtett tintapárnát (mindent megtalál, amit eldugok előle!!!), elkezdte rendeltetésszerűen használni, mert ugyebár azt tudta, mire való. Sajnos a rendeltetésszerű használat mindössze a nyomdázás tényére igaz. Tette ugyanis mindezt fehér zokniban, a lenyomatot pedig a fehér járólapra helyezte el… Köszi, Dönci!  😯

Na ezek azok a helyzetek, amikor próbálok 10-ig elszámolni (még nem jutok el odáig), mélyeket sóhajtani (ezt is gyakorolnom kell még kicsit), vagy csak azt mondogatni magamnak, hogy “ááá, csak gyerek!” (okés, ennél a pontnál jut eszembe a homokozóban pepecselő tünemény…).

De!

Ezek azok  helyzetek, amiket fél óra múlva már könnyed, “Döncike megint alkotott”-sóhajtással mesélek el a férjemnek/anyukámnak/barátnőmnek. És végül jót nevetünk rajta.

S ha már kemence és Kis Bence, akkor ugye ismered azt a mondást is, hogy ha valamin tudsz nevetni már egy óra múlva, akkor miért ne nevethetnél rajta akár azonnal?!

Konklúzó: akkor ezt a mondást is beveszem a repertoárba a legközelebbi Dönci tornádó esetére!

Ha van kedved, oszd meg velem, hogy a Te gyerkőcöd milyen “humoros és váratlan” fordulatokkal tarkítja szürke hétköznapjaidat!  😀

Ui: IMÁDLAK, DÖNCI!  😆  😆  😆

Mentés

Digiprove sealCopyright secured by Digiprove © 2015

7 thoughts on “Vigyázat, Bajkeverő! Avagy mire számíts egy kétévestől…

  1. Gyüge-Modok Rita says:

    Szia Kata!
    Én is imádnám Döncit, az biztos! Főleg, amiért annyira emlékeztet a mi Barninkra, alias Barnaby-tankra, vagy Barna-Bitangra. 🙂 Nem véletlenek nálunk sem ezek a becéző formulák, tágabb családunkban is úgy szokták jellemezni őt, hogy “nem egy unalmas gyerek”.
    Én sem sokat ülök mellette a játszótéren, főleg, hogy a derékmagasságig érő, egyszerű riglivel rögzített kapukat simán kinyitja (egyébként kapu-mániás), hogy futhasson át a szomszédos, nagy gyerekeknek való játszótérre, ahol simán felmászik a 4 méteres csúszdatoronyba, hogy aztán anya macskamódra teperhessen utána, nehogy lezúgjon a gyerek a nyílások valamelyikén. Aztán persze együtt csúszunk le a csavaros csúszdán! 🙂 Másik kötelező játszótéri program az ivókutak működésének ellenőrzése, ötéves gyerekek elképedve kérdezik, hogy jé, meg tudja nyitni a csapot (amit ők nem)?
    De a közeli boltokban is jól ismerik, mert mindig be kell menni valahová, pl. megnézni, hol zúg a hűtőberendezés, vagy a horgászboltban átpakolni a kosarakat. 🙂
    És otthon is színesíti a napokat: a függönybe tekeredés neki is nagy kedvence; a járóka már jó ideje kettős célzattal volt csak a szobában: hogy levédje a függönyt Barnitól, illetve hogy annak rácsához a kanapé mögött elvezetve kikötözzük az állólámpát. Sokáig rá volt ugyanis kattanva arra, hogy a kanapéra felmászva rángatja az állólámpát, ami így jó párszor koppant is a falon. Jó anyagból van, még bírja a strapát.
    Ruhásszekrények kipakolása is rutinszerű nála, legnagyobb attrakcióként anya vagy apa alsóneműs fiókjából hét-nyolc darabot a nyakán áthúzva szép “spanyolgallért” alkotott magának, úgy tetszelgett a tükörben.
    És még sorolhatnám…. 🙂 A firkálás szerintem most fog jönni, miután festeni fogunk… 🙂
    De amikor elszáll az első haragom, akkor én is csak nevetek rajta, és örülök, hogy ilyen minden iránt érdeklődő, eleven kicsi fiam van. 🙂

    • Látom, Rita, Te sem unatkozol! 😉
      Állólámpa? Hmm, nos igen, ezt én kihagytam a felsorolásból. Nálunk már leamortizálta az illetékes… de DIY anyuka itt is felbukkant, majd megmutatom mit alkottam! 🙂 Üdv, Kata

      • Gy-M. Rita says:

        Nálunk lehet, hogy megmenekül az állólámpa, most a routerre van rákattanva, amit már nehéz biztos helyre rakni előle. 🙂 Mert a szekrényzárat is kinyitjuk persze, még ha kettő is van az ajtón. 🙂 Kíváncsian várom, Te mit sütöttél ki állólámpa helyett! 🙂
        Üdv.
        Rita

  2. Valaki azt mondta egyszer, hogy legyen a keze ügyében papír, és akkor nem fog a falra firkálni. Egy próbát megérhet. 🙂
    Nálunk olyan volt, hogy kiszórta a nagyobbik az összes pelenkát, egyenletesen beterítette velük a padlót, majd szaladt ki és újságolta, hogy “Lepotyogtak a pelenkák!” 😀

    • Óóóóóó, papír az mindig elől van (ha eltenném, az is külön projekt lenne neki előrángatni), de valahogy mégsem olyan érdekes számára. A falfirkákban szerintem az adrenalin-érzés élteti, “na most alkotok, csak anya meg ne lássa”! 🙂

      • Nagynénémék meg a falra rögzítették a papírt 🙂
        Előre félek, hogy mi lesz, ha a kisebbik is nagyobb lesz, már most látszik, hogy nem lesz olyan békés és nyugodt, mint a nővére. 😀

        • Ahogy látom, a kis bajkeverő-típust egy család semmi ússza meg! Készülj fel, Orsi lélekben! 🙂 🙂 🙂 Ja, nem tudsz felkészülni, mindenre nem, ezeknek a kópéknak olyan ötletei vannak, amik nekem álmomban nem jutnának eszembe…

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*